Tavaszi elnökválasztás Lengyelországban, politikai tárgyalások és diagnózis a lengyel társadalom helyzetéről – ezt és még sokkal többet megtalálnak a legfrissebb újságokban.
Politika és nem csak
A „Rzeczpospolita” nyitja a mai szemlét azokkal az értesülésekkel, milyen erőszakot tapasztalnak a gyerekek az iskolában. A kinevetés, a megalázás, az iskolai erőszak nem csak a szokásos bunyó – kongatja meg a vészharangot az újság. „A leggyakoribb a szóbeli agresszió különböző formában és mértékben, kevésbé a lökdösés, rángatás vagy verés – ezt tapasztalják a mindennapok során a gyerekek a kortársaik részéről. Minden harmadik tanuló félt az órára menni a mások részéről őt érő zaklatás vagy az osztályban uralkodó rossz légkör miatt” – közli a „Rzeczpospolita” az SW Research felmérése alapján. A cikk szerzője a későbbiekben hangsúlyozza, hogy különösen veszélyes a gyerekekre a kibererőszak, amelyre sem a legfiatalabbak, sem gondozóik nem tudják, hogyan reagáljanak. „A kibererőszak viszonylag »fiatal« formája a zaklatásnak a gyerekek között, ezért a szülők, akik nem mindig járatosak az internet világában, nem képesek vészhelyzet esetén segíteni – magyarázza az újságírónő.
Szintén a „Rzeczpospolita” hasábjain Jędrzej Bielecki ír „a nagy kivándorlás végéről” és a Nagy-Britanniából való nagy lengyel hazatérési hullámról. „A szigetországban lévő lengyeleknek csak a 38 százaléka kérvényezte a brexit utáni tartózkodás engedélyezését. Többségük a hazatérésre gondol” – olvassuk. „A válási szerződés értelmében azok az uniós állampolgárok, akik 2020 végéig nem szerzik meg a letelepedett személy jogállását, vagy nem kérvényezik azt, nem lakhatnak és dolgozhatnak jogszerűen Nagy-Britanniában, nem kaphatnak segélyeket és nem nyithatnak bankszámlát. A románok és a bolgárok 80 százaléka már kérvényezte ezt az okmányt. De a lengyelek nem” – közli a továbbiakban az újságíró, hangsúlyozva, hogy a hiányzó „lengyel munkaerő a gyárakban, a szállodákban vagy az egészségügyben egyre nagyobb aggodalmat vált ki a britekből”.
A mai „Gazeta Wyborcza” viszont a lengyel iskolai és óvodai pedagógusi állomány elöregedése miatt figyelmeztet. „Az óvodai nevelők a gondjukra bízott gyerekek nagypapáinak életkorában vannak, sok a nyugdíjas tanár a szakiskolákban” – így fest a lengyel oktatási intézményeknek a napilapban bemutatott víziója. Aleksandra Pucułek szerint ezt a víziót alátámasztják a tények. „43,9 év – ennyi volt az átlagéletkora a pedagógusoknak a 2017/2018-as tanévben. Egy évvel később már 44,1 év volt” – idézi az adatokat az újságírónő a Nemzeti Oktatási Minisztérium által közölt tájékoztatásra hivatkozva. „Nincs kivel pótolni a nyugdíjasokat, és ez a szakiskolák és technikumok legnagyobb gondja” – teszi hozzá Pucułek.
A „Dziennik Gazeta Prawna” (DGP) a lengyel kórházakban uralkodó tragikus helyzetről számol be, különösen a szülészeti osztályok vonatkozásában. „Nem egészen két év alatt a kórházak 24 szülészeti osztályt zártak be. Az egészségügyi tárca 400 megszüntetett ágyról beszél. Az ok azonban nem az alacsony születésszám, hanem az orvoshiány” – közli a „DGP”. „Szakértők szerint egyre rosszabb lesz a helyzet. Egyfelől a szülészorvosok átlagéletkora kb. 60 év, a fiatalok pedig nem tülekednek ebbe a szakmába. Másfelől az altatóorvosok és a nőgyógyászok azon orvosok csoportjához tartoznak, akik a legszívesebben hagyják el Lengyelországot. Az Orvosi Kamara legfrissebb adataiból az derül ki, hogy 15 év alatt (vagyis Lengyelország EU-csatlakozása óta) a szakorvosok előbbi csoportjának majdnem ezer, utóbbi csoportjának pedig kb. 400 képviselője utazott külföldre” – fest riasztó képet a továbbiakban a cikk szerzője.
A „Do Rzeczy” Olga Tokarczuk mítoszáról
A hetente megjelenő „Do Rzeczy” címlapsztorijában Krzysztof Masłoń ugyanakkor leszámol a lengyel Nobel-díjas Olga Tokarczuk alkotómunkájával és irodalmon kívüli tevékenységével. „Abban, amit Tokarczuk ír, a nem-lengyelek fontosabbak a lengyeleknél, a nem-katolikusok a katolikusoknál, az állatok az embereknél. Mit tálal nekünk az új Nobel-díjas?” – kérdezi a bevezetőben Masłoń. A továbbiakban arról ír a szerző, hogy Tokarczuk szívesen válaszol „az újságírók kérdéseire” és „nem kerüli az olvasói találkozókat sem”. „Azokat a találkozókat, amelyek nagygyűlés formáját öltik, és nem kerülik rajtuk a politikai témákat. A Nobel-díjas írónő egyébként nem kezeli túl terjengősen az irodalmon kívüli kérdéseket. A lengyelországi választási eredmények kommentálásán túl – amelyek nem különösen kielégítőek a számára, a politikai baloldal sikere azonban optimizmussal tölti el, mert a jövő a baloldalé – viszont már volt ideje fenntartani azokat a szavakat, amelyeket akkor mondott, miután 2016-ban »Jákob könyvei« című művéért megkapta a Nike-díjat: a lengyelekről, akik történelmük során »szörnyű dolgokat« műveltek mint »az ukránok gyarmatosítói, a rabszolgák, vagyis a parasztok tulajdonosai és a zsidók gyilkosai«” – elemzi Masłoń az írónő tevékenységét.
Szintén a „Do Rzeczy” hasábjain a Miniszterelnöki Kancellária vezetője, Michał Dworczyk kommentálja az Elnöki Palotáért induló küzdelmet (az elnökválasztás jövő év tavaszán lesz). – Andrzej Duda ragyogóan felkészült a soron következő kampányra, jól képviseli hazánkat mind a belföldi, mind a külföldi fórumokon. A bizalmi szintjére vonatkozó felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy a lengyelek nagyra értékelik elnökségét. Éppen ezért, az ellenzék ötleteitől függetlenül, Andrzej Duda a közelgő választás favoritja. Azonban csak elnök úr és az Egyesült Jobboldal közös kemény munkája tudja garantálni a győztes társadalmi támogatottságot a jövő évi választáson – fejti ki Dworczyk. A továbbiakban a Miniszterelnöki Kancellária vezetője kommentálja azokat az értesüléseket, amelyek szerint Donald Tusk volt miniszterelnök, az Európai Tanács vezetője visszatérhet Lengyelországba, és esetleg elindulhat az elnökválasztáson. – Véleményem szerint Donald Tusk nem kockáztatja meg, hogy összecsapjon Andrzej Dudával. Az utóbbi hónapokban ahelyett, hogy – tisztségének megfelelően – független uniós hivatalnokként járt volna el, az Európai Tanács elnöke a vitában álló felek egyikének oldalán vett részt a belpolitikában. Ha a részvétele netán gyümölcsöző volna, fontolgathatná a hazatérését. Donald Tusk minden egyes beavatkozása a lengyel belpolitikai helyzetbe azonban inkább az ellenzék támogatottságának csökkenésével, mint növekedésével végződött. A Polgári Platform volt vezetője bizonyára tisztában van ezzel – fejti ki Dworczyk.
Az „Átvették Budapestet” című írásában a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója, Maciej Szymanowski viszont a magyarországi önkormányzati választások eredményét elemzi. „A választásokat sorban megnyerte a 2010 óta megszakítás nélkül kormányzó Fidesz-KDNP koalíció, amelynek jelöltjei annyi szavazatot szereztek, hogy ha a szavazás parlamenti választásra vonatkozott volna, Orbán Viktornak 60 százalékos többséget hozott volna az Országgyűlésben (a jelenlegi 67 százalék helyett)” – hangsúlyozza a szerző, emlékeztetve egyúttal arra, hogy az ellenzék az ország öt legnagyobb városa közül négyben szerezte meg a hatalmat. „Kezdjük azzal, hogy a magyarországi önkormányzati választások megmutatták a lengyel anti-PiS megfelelőjének erejét, vagyis azét a széles koalícióét, amelyet a posztkommunista MSZP és a belőle kivált csoportok hoztak létre a balos Momentumon át egészen a szélsőségesen jobboldali, egyenesen fasizmussal vádolt és a Kreml magyarországi ötödik hadoszlopának tartott Jobbikig bezárólag. Különösen a fiatalabb választók, akiknek a szempontjából Orbán Viktor és a Fidesz – akár mint kormányzó párt, akár mint vonatkozási pont a kormányzottak számára – »öröktől fogva« ott van a nagypolitikában, bizonyultak fogékonynak azokra az érvekre, amelyek a jelenlegi magyarországi erőviszonyok megváltoztatására buzdítottak” – teszi hozzá Szymanowski.
A „Newsweek” a sokszínű Lengyelországról
A „Newsweek” ezen a héten megvizsgálta a sokszínűséget, amely Dawid Karpiuk újságíró szerint Lengyelország ismertetőjelévé vált. „Fehér Lengyelország? Inkább színes és különféle nyelveken beszélő – állítják azok a külföldiek, akik a Visztula partján telepednek le. Minden évben több százezren vannak. Mikor kezdjük el észrevenni őket?” – kérdezi az újságíró a „Lengyelország új színei” című cikkben. „Lengyelország évente több százezer bevándorlót fogad be az Európai Unión kívülről. A legtöbbet az összes uniós ország közül. Csak 2018-ban több mint 635 ezren érkeztek. 90 ezerrel többen, mint Németországba és majdnem 200 ezerrel többen, mint Nagy-Britanniába” – fejtegeti Karpiuk.
Renata Grochal újságírónő viszont a korábban már említett, az Elnöki Palotáért vívandó „döntő összecsapást” elemzi. „Andrzej Duda második ciklusa a PiS utolsó reménye arra, hogy befejezze forradalmát. Az ellenzék kezében az elnöki tisztség hatalmi bénultságot, sőt előrehozott választásokat jelenthet” – jósolja a jelenlegi kormányzattal és a Duda elnökkel szemben kelletlen hetilap újságírónője. Grochal az írásában hangoztatja, hogy a közelgő kampány (ha Andrzej Duda jelenlegi elnök úgy dönt, hogy jelölteti magát) az Elnöki Palota jelenlegi lakója számára sokkal nehezebb lesz, mint öt évvel ezelőtt, amikor „a higgadt Bronisław Komorowski ellen egy fiatal és dinamikus” politikus állt ki. „Most már nem rendelkezik az újdonság előnyével, viszont a PiS-kormányok teljes poggyászával vág neki a választásnak” – teszi hozzá Grochal.
„Milliókat érő patológiák”
A középhez tartozó „Wprost” hetilap címlapsztoriját a patologikus celebeknek szenteli. „Olyan világ ez, amelyről önök szeretnének nem hallani. De muszáj, hogy megismerjék, mert az önök gyermekei ezt nézik” – figyelmeztetnek az írás szerzői, Paulina Socha-Jakubowska és Szymon Krawiec. „A youtuber egy fogyatékos személynek a fejét veri, még a vér is kiserken. A patológiás videós olyan erővel rugdossa vetélytársát, hogy több helyen elrepednek a csontjai, és a lába L alakban kigörbül. Az instagrammer nő tojásokkal dobálja vetélytársnőjét, és azt ordítja: »Fogd be a pofád, te k...a«. Isten hozott a Fame MMA világában” – írják a szerzők. „Ez a vegyes harcművészetek nem kívánt gyermeke – olyan sportág, amelyben a ketrecbe zárt különféle stílusú versenyzők számára gyakorlatilag minden fogás megengedett. De a Fame MMA-nak semmi köze a sporthoz, (…) összekapcsolása a cirkusznak, a pankrációnak és a patológiának. Olyan világ ez, amelyet a felnőtteknek nehéz megérteniük, mert az itt harcoló emberek a gyermekeik idoljai” – olvassuk a továbbiakban a Fame MMA brutális világát leíró cikkben.
„Sieci”: Stefan Michnik homályos titkai
A „Sieci” hetilap megvizsgálja Stefan Michniknek (a kormányzattal szemben ellenséges „Gazeta Wyborcza” élén álló főszerkesztő, Adam Michnik féltestvérének), a Varsói Kerületi Katonai Bíróság egykori bírájának alakját. Marek Pyza és Marcin Wikło a „Bűn és büntetlenség” című cikkben arról írnak, hogy kiadták a soron következő európai elfogató parancsot Michnik ellen, akinek „lengyel hősök vére szárad a kezén”. „Halálra és kínzásra ítélte őket, mert szemben álltak a kommunista hatalommal. Személyes kielégülést merített abból is, hogy végignézte a kivégzéseket. Az IPN ügyészei újból kísérletet tesznek arra, hogy Lengyelországba hozzák és bíróság elé állítsák Stefan Michniket. Vajon a svédek mikor hagyják végre abba a sztálinista gyilkos fedezését?” – kérdezik az újságírók, amikor beszámolnak azokról a borzasztó gaztettekről, amelyekért Stefan Michnik társfelelősséget visel.
Szintén a „Sieci” hetilapban Andrzej Rafał Potocki a Westerplattén tett felfedezésekről ír. „Idén szeptember közepén indult a Westerplattén lévő egykori Katonai Tranzitraktár területén a régészeti kutatások ötödik szakasza. A mai napig tart. A kutatások eredményei csak egy hónap alatt felülmúlták a legmerészebb várakozásokat is. Nyolc emberi csontvázat és mintegy 300 csonttöredéket fedeztek fel. A mellettük fekvő lengyel katonai felszerelésből és a maradványok elhelyezkedéséből ítélve ezek a félsziget hős védőihez tartoznak, akiknek többsége 1939. szeptember 2-án a bombázások és az 5. sz. Őrhely eltalálása alatt életét vesztette” – írja Potocki. „80 éven keresztül a nyughely elhanyagolt volt, benőtték a bokrok, semmilyen jelölés nem volt rajta, sőt teljesen megfeledkeztek róla, pedig alig néhány tíz méterre található a Westerplattére a Tengerpart Védőinek emlékművéhez vezető fő közlekedési útvonaltól. Ebben nemcsak a népköztársaság kommunista kormánya a bűnös, amely nem törődött a lengyelek számára oly fontos hely ápolásával, hanem 1989 után a városi hatóságok és a Gdański Múzeum is” – írja elemzésében az szerző.
„Celebek ábécéje”
„Hogyan mérgezik a lengyelek agyát azok a hírességek, akik arról híresek, hogy híresek” – írja a „Gazeta Polska” új számában Piotr Lisiewicz. „A III. Köztársaság celebjeinek provokációi nem csak a szenzációt és a hírnevet szolgálják. Szavaik a lengyelek fejébe csöpögtetett üzenetté állnak össze, amelyet egyetlen politikusnak sem lenne bátorsága hangoztatni, mert egyből világos volna, hogy a lengyel állam felszámolását hirdeti. Hogyan festene ez a program? Világossá teszi számunkra az alábbi »Celebek ábécéje«, amely rekonstruálja kiépített, de céljait tekintve egybefüggő világnézetüket” – írja Lisiewicz. Az újságíró elemzi a művészek, színészek és zenészek magatartását, és felhívja a figyelmet arra, hogy gyakran hiányzik belőle a következetesség. „A celebeknek tetszik a baloldal sok jelszava, de valahogy a szegényebb lengyelek sorsa iránti érzékenység nem nyeri el tetszésüket. Közülük pedig azok, akik a PiS-t támogatják, megérdemelnek minden fröcskölődést, még azt is, hogy utcalányokhoz hasonlítsák őket” – fejtegeti az újságíró, újabb példákat hozva fel az „ismertek” tevékenységében mutatkozó ellentmondásokra.
„Schetynának mennie kell”
A választások óta az újságok változatlanul elemzik Grzegorz Schetynának, a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform vezetőjének helyzetét. A „Polityka” hetilap legújabb számában Rafał Kalukin latolgatja a politikus sorsát, és felhívja a figyelmet arra, hogy az elvesztett parlamenti választások után Schetynának nincs meg a támogatottsága a saját pártjában, de nincs komoly riválisa sem, aki veszélyt jelentene rá. „És egyelőre senki nem tudja, mit kezdjen ezzel” – írja Kalukin. „Schetyna nem az a fajta, aki egykönnyen megadja magát. Az a számítás, hogy a bírálat első hulláma megtöri őt, naivnak bizonyult. Túlélő akarata egyenesen legendás. Képes volt kibírni a párt peremén töltött néhány éves száműzetést a Tusk-korszakban” – emlékeztet Kalukin. Az újságíró egyúttal hangsúlyozza, hogy a Polgári Platform formális és nem formális vezetéséért folytatott harcot elemezve figyelembe kell venni azt az eshetőséget is, hogy Donald Tusk visszatér a lengyel politikába. „Az Európai Tanács elnöke ugyanis már december 2-án bejelenti, mik a további tervei. (…) Ha Tusk bejelenti, hogy indulni akar a legmagasabb állami tisztségért, a Platformnak egyszerűen segítő kezet kell neki nyújtania. A gond csak az, hogy az ikonikus fehér ló az utóbbi időben erősen lerongyolódott” – foglalja össze Kalukin.
Készítette: Zofia Magdziak