Bár már két hét eltelt a választások óta, a lengyel médiumok még mindig a győztesek és a vesztesek helyzetét elemzik, valamint osztályozzák a felkészülést… a következő választási kampányra (jövőre a lengyelek elnököt választanak). Lássuk hát, melyek jelenleg a legfontosabb témák az újságírók szerint.

A lengyelek kiválasztottjai

A „Polityka” hetilap áttekintést készített olvasói számára azokról a parlamenti képviselőkről, akik novembertől a Szejmben és a Szenátusban fognak dolgozni. „Majdnem egyharmad az újonnan bemutatkozó képviselők száma, a történelemben most van a legtöbb nő, és teljes a politikai spektrum – a baloldaltól a szélsőjobbig. A nemrég megválasztott parlament sokkal érdekesebbnek ígérkezik, mint az előző” – szól Agata Szczerbiak elemzése. Mire hívja fel a figyelmet az újságírónő? Először is a sok új arcra (141 debütáló képviselő és 39 szenátor), amely most jelenik meg a Szejmben és a Szenátusban, továbbá politikusok nagy visszatérésére (34 képviselő és 2 szenátor), akik évekre eltűntek a parlamentből, hogy a mostani ciklusban visszatérjenek. „Az új Szejmben 131 női képviselő foglal helyet, héttel több, mint az előző ciklusban. Az összes képviselő 28 százalékát fogják alkotni. (…) Lényegesen nőtt a női szenátorok száma – 13-ról 24-re ugrott. Olyan parlamentünk van tehát, amelyben a történelem során a legnagyobb a nők száma” – tájékoztat a továbbiakban az újságírónő. Az új Szejm és Szenátus első ülését Andrzej Duda elnök november 12-re tűzte ki.

„Schetyna raus”

A jobboldali „Gazeta Polska” címlaptémája, amely egyben az utóbbi napok médiavitáinak fő témája is: a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) vezetőjének, Grzegorz Schetynának a sorsa. Ahogy Piotr Lisiewicz írja, Schetyna még az ellenzékkel szimpatizáló médiumoktól is megkapta a magáét, sőt, a politikus gyengeségét észrevette többek között a német sajtó is, amely „katasztrofálisan nem kedvelt” személynek nevezi. Lisiewicz hangsúlyozza, hogy Schetynát Donald Tusk volt miniszterelnök hívei is támadják, akik talán így készítik elő Tusk számára az ellenzéki vezér helyét. „Nagyon érdekes mozzanat ez azok számára, akik nem kapcsolódnak be az ellenzéken belüli vitákba, de ellenőrizni szeretnék, hány ágyúja van Donald Tusknak és a mögötte álló köröknek. Egyetlen pillantással az összeset áttekinthetjük” – írja Lisiewicz. „Vajon Schetyna kibírja ezt a támadást? Informátoraink úgy vélik, hogy éppen azért viselkedik ilyen hurrikánszerűen, mert a PO vezetőjének a párton belül továbbra is erős a pozíciója” – fejtegeti a továbbiakban az újságíró.

A lap hasábjain „A néppártiak a csapásirányba lendülnek” címmel Jacek Liziniewicz boncolgatja a médiumokat felizzító következő témát, vagyis azt, hogyan használja ki meglepően jó választási eredményét az ellenzéki Lengyel Néppárt (PSL). „1.578.523 – pontosan ennyi szavazatot kaptak a Lengyel Néppárt listájáról induló jelöltek. A PSL eredménye a választások legnagyobb meglepetése. Nem csoda, hogy a néppártiak már Władysław Kosiniak-Kamyszben látják az egyesült ellenzék elnökjelöltjét” – írja Liziniewicz. Az újságíró szerint a PSL vezetője, Władysław Kosiniak-Kamysz maga is „addig üti a vasat, amíg meleg”, és sürgeti az ellenzéki tábort, hogy a legközelebbi hetekben nevezze meg jelöltjét az elnökválasztásra.

„A baloldal meg akarja változtatni az ellenzéket” című írásában Hubert Kowalski ugyanakkor felhívja a figyelmet a lengyel parlamentbe visszatérő baloldalra, amelynek azonban új, megosztott arculata van. „Az elmúlt ciklusban a parlamentben nem voltak szélsőbaloldali politikusok. A legutóbbi választások eredményeként azonban a parlamenti szószékre állnak a posztkommunisták és az LMBT-aktivisták. Első ízben bekerültek a Szejmbe a neomarxista Együtt (Razem) párt aktivistái is. Mit jelent ez a parlamenti vita számára?”– kérdezi az újságíró. Kowalski a továbbiakban hangsúlyozza, hogy azokat az erkölcsi és szociális témákat, amelyekkel a baloldal a kampány során foglalkozott, most a számára jellemző módon fogja érvényesíteni a parlamentben. „A baloldal már megkezdte az erkölcsi vitát, és tiltakozásba fogott a parlament eljárásrendjében szereplő, »Stop a pedofíliának« elnevezésű állampolgári törvényjavaslat ellen, amely előirányozza a kiskorúak szexuális tevékenységét nyilvánosan propagáló személyek megbüntetését” – írja a szerző.

„Lengyelországot nem fogják megtörni”

A „Sieci” hetilapot a Tadeusz Rydzyk atyával, a legnagyobb lengyelországi katolikus rádióadó, a Radio Maryja alapítójával és igazgatójával készült interjú nyitja. – Hiszek abban, hogy Lengyelországot nem fogják megtörni (az Egyházat inkább elutasító – a szerk.). Nálunk az emberek még imádkoznak. Imákra van szükségünk, méghozzá valódiakra, és tanúságtevőkre, nem pedig bigottságra. Hiszek abban, hogy lesz még másként. De ez rajtunk is múlik. Adja tovább hitét a nagypapa és a nagymama ugyanúgy, ahogy továbbadja Lengyelország iránti hazaszeretetét. Mindenki maga újítsa meg az Úr Istenhez való viszonyát, mert a nélkül semmi nincs – magyarázza az atya a Michał Karnowskival folytatott beszélgetésben. – Sok ember megtér. Ebből lavina lehet. Mennünk kell, nem választhatjuk azt az utat, amelyen a nyugati katolikusok haladnak: a lemondásét, az elfordulásét, a templomok kiárusításáét. Mert ők elvesztették szívükben Istent, pedig ő a legfontosabb. De Nyugaton is látok újjászületést, vannak különféle csoportok, egyre erősebbek, amelyek szembe szállnak. Az Evangéliummal élnek – hangsúlyozza Rydzyk atya.

Néhány oldallal arrébb a hetilappal folytatott beszélgetése során Jarosław Gowin miniszterelnök-helyettes, tudományügyi és felsőoktatási miniszter magyarázza el, mit vár a társadalom a hatalomtól. – Egyre több lengyel, köztük a mi választóink is úgy érzi, hogy a szociális programokkal elértük a határt. És nemcsak a költségvetés lehetőségeiről van szó, hanem arról a kérdésről is, milyen legyen az arány a szociális intézkedések és a fejlődést előmozdító intézkedések között. És még valami: itt az aggodalom, hogy a szociális programok ilyen mértéke mellett visszaélhetnek velük azok, akik előre megfontolt szándékkal az állam költségén élnek. Ezért úgy vélem, hogy a következő ciklusban sokkal erősebben méltányolnunk kell azokat, akik keményen dolgoznak – mondja Gowin. A politikus az újságíróval folytatott beszélgetés során úgy érvel, hogy éppen az „osztogatásnak” tartott programok miatti aggodalom vette el az Egyesült Jobboldaltól a szavazatok egy részét az őszi választásokon. – Ez egy románc a középosztályt képviselő csinos menyecske és az Egyesült Jobboldalt képviselő gavallér legény között, ami jelen pillanatban nem alakul a legjobban. Ön csak a csinos menyecske szeszélyeiben látja a gondot. Én viszont azon szeretnék elgondolkodni, vajon nem foghíjas-e egy kicsit ez a legény. (…) Programunkkal talán nyitnunk kellene a középosztály követeléseinek azon része felé is, amelyik egybeesik az állam érdekével – hangsúlyozza a továbbiakban Gowin a Jacek Karnowskival folytatott beszélgetésben.

Szintén a „Sieci” hasábjain beszél a magyar Országgyűlés elnöke, a Fidesz egyik alapító tagja, Kövér László a Varsó-Budapest vonalon tapasztalható viszonyról és a közép-európai országok erejéről. – Nagyon lényeges a V4 keretében folytatott regionális együttműködés. Ebben a csoportban Lengyelország a legnagyobb állam, Magyarország viszont számos cselekedet ihletője. Az elmúlt 30 évre visszatekintve azt kell mondanom, most éljük a lengyel-magyar együttműködés legjobb időszakát. Ettől függetlenül lehetnénk kicsit bátrabbak a közös elgondolásaink megvalósításában, hogy megpróbáljunk Közép-Európából olyan egységes gazdasági térséget létrehozni, amely viszonylagos önállósággal rendelkezik – magyarázza a politikus. A hetilappal folytatott beszélgetés során Kövér rámutat arra, hogy Európa hozzánk tartozó részén az országok emancipációjának folyamata zajlik, amelyre eddig nem volt esély. – Száz év óta először van reális esély arra, hogy Közép-Európa országai egyenlő rangú félként érvényesíthessék nemzeti érdekeiket. Gazdasági megerősödésünk tökéletes alapot nyújt ehhez – a V4-es országok térsége a gazdaságilag leggyorsabban, legdinamikusabban fejlődő régiója Európának – hangsúlyozza a politikus.

Mi köze Rómának Amazóniához?

A „Do Rzeczy” hetilap címlapján induló cikket az október 26-án véget ért, Amazóniával foglalkozó püspöki szinódusnak szentelték, amely. „Nős férfiak felszentelése, pogány elemeknek a keresztény szertartásokba történő beemelése, hangsúly a környezetvédelemre. Várható, mit változtat meg Amazóniában a legutóbbi szinódus. Mit változtat meg azonban egyáltalán az Egyházban?” – kérdi az „Amazónia-arcú Egyház?” című cikk szerzője, Krystian Kratiuk. „Ferenc pápa hozzászoktatott bennünket a vitát kiváltó szinódusok megszervezéséhez. A családügyi szinódus például a katolikus családok gondjain kívül foglalkozott az új kapcsolatban élő elváltak sajátságos rehabilitálásával, az ifjúsági szinódus pedig megvizsgálta »az LGBT katolikusok gondjait«. Nem meglepő hát, hogy az Amazónia ügyében összehívott szinódus – túl a világ azon részére jellemző sajátságos lelkipásztori kérdéseken – szintén foglalkozott a globális felmelegedéssel, az erdőirtásokkal, az indiánokkal szembeni rossz bánásmóddal, »a rablógazdálkodással« vagy a társadalmi egyenlőtlenségekkel. Nem nehéz észrevenni, hogy ilyen ügyekkel eddig csak az ENSZ hivatalnokai és a baloldali NGO-k aktivistái foglalkoztak” – írja a szerző.

A „Lengyelország jobbra át” című cikkben Rafał Ziemkiewicz viszont a lengyel jobboldal helyzetét elemzi, amelyet az újonnan megválasztott Szejmben a kormányzó Egyesült Jobboldal politikusai és a nézeteit tekintve sokkal keményebb csoportosulás – a Konföderáció tagjai fognak képviselni. „A lengyel társadalom identitásbeli megosztottságának logikája azt eredményezi, hogy a Jog és Igazságosság (PiS), valamint a Konföderáció együttműködésre vannak ítélve. Egy csöppet sem látszik egyik formációban sem, hogy tisztában volnának ezzel a ténnyel. Ellenkezőleg – a kölcsönös, méghozzá gyorsan terebélyesedő ellenségesség uralkodik” – írja Ziemkiewicz. A továbbiakban az újságíró azt fejtegeti, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság „egy másik, radikálisabb jobboldali csoportosulás parlamenti bejutását, úgy tűnik, a dolgok természetes rendje megbontásának és szinte sértésnek tekinti”. „A Konföderáció oldalán viszont a neheztelés dominál. Jól emlékezetükbe vésték az összes piszkos játszmát, amelyet velük szemben alkalmaztak, az összes kísérletet, amellyel megpróbálták lejáratni, megrágalmazva a katonai hírszerzés vagy egyenesen Putyin ihlette ügynöki tevékenységgel; nem felejtették el a PiS-es »kirekesztési diszkurzust«, amely mellékesen nagyon hasonlított arra, amit évekkel ezelőtt a balliberális szalonok alkalmaztak a PiS-szel szemben. Különös bosszúvágy lett benne úrrá a közszolgálati televízióval szemben – bár kivételes dührohamot vált ki a Konföderáció híveiből, ha felhívják a figyelmüket arra a tényre, hogy éppen ez a támadás, amelyet a közszolgálati televízió ügyetlenül hajtott végre, az egyik oka választási sikerüknek” – fejti ki Ziemkiewicz.

Női elnökjelölt?

A „Wprost” hetilap felsorolja hasábjain a legbefolyásosabb lengyel politikusokat, köztük a Szejm előző ciklusának alelnökét, a Polgári Platform legutóbbi választási kampányának arcát – Małgorzata Kidawa-Błońskát. A politikussal folytatott beszélgetés során az újságírók arról faggatják, tervezi-e indulását az elnökválasztáson. – Ez a párt elemzésekkel és kutatásokkal megalapozott döntése lesz. Olyan személyt kell kiállítanunk, akinek a legnagyobbak lesznek az esélyei, mert az elnökválasztás tétje nagyon nagy, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy átgondolatlan döntést hozzunk – jelenti ki Kidawa-Błońska. A politikus egyúttal hangsúlyozza, hogy kész indulni, és arról biztosít, hogy a lengyelek készek nőt választani elnöknek. – Ezzel kapcsolatban nincsenek kétségeim. Amikor Hanna Suchocka elfoglalta a miniszterelnöki posztot (1992-ben – a szerk.), valóban vita folyt a nők politikában betöltött szerepéről. Szerencsére visszafordíthatatlanul elmúltak azok az idők, amikor a politikus neme gondot jelentett. Volt már nő a Szejm, a Minisztertanács, a Legfelső Bíróság, illetve a Lengyel Nemzeti Bank elnöke – teszi hozzá. És milyen elnök lenne Kidawa-Błońska? – Egyfelől azt hallom, hogy konzervatív vagyok, másfelől, hogy liberális. Én pedig egyszerűen a józan ész szerint cselekszem. Hívő vagyok, nagyra becsülöm Ferenc pápa szavait. Számomra a legnagyobb jelentőséggel az emberi szabadság, az egyenlő bánásmód és a más véleményű személyek iránti tisztelet bír – nyilatkozik a politikus.

A „Newsweek” az orvosok lázadásáról

A „Newsweek” hetilap ezen a héten megvizsgálja a Lengyelországból való elvándorlás kérdését a fiatal orvosok körében, akik külföldön magasabb fizetést, de mindenekelőtt jobb munkakörülményeket keresnek. „Kikészülnek az idegeik, már nem bírják tovább. Azt mondják: három kiút áll előtted. Az első – törődj bele, és válj érzéketlenné. A második – frusztráld magad, és készülj ki. A harmadik – vándorolj ki. A kivándorláson gondolkodik az orvosi kar minden ötödik hallgatója” – írja Małgorzata Święchowicz. „Varrom össze a páciens kezét, mellettünk holttest hever. A sebkötözőben nem lenne szabad feküdnie, de amíg a temetkezési vállalat meg nem érkezik, ott fekszik fóliával letakarva. Az ember, akinek a kezét varrom össze, nem tudja, mit kezdjen a tekintetével. Azt nézze, amit vele csinálok, vagy a holttestet” – írja le kórházi munkáját az újságírónő egyik beszélgető partnere. A fiatal medikusok, gyakran még a szakosodás során, panaszkodnak a munkatársak hiányára és a munkaterhelésre, amely gyakran a legfiatalabb orvosok nyakába szakad. „Az idősebb orvosok már mintha beleolvadtak volna ebbe a rendszerbe. A fiatalok lázadoznak. A legnagyobb ellenkezés az ilyen körülmények között végzendő munkával szemben azok között tapasztalható, akik csak most fognak munkába állni” – írja Święchowska.

Politika és nem csak

A „Rzeczpospolita” hétfői kiadásában az újságírók arról írnak, hogy… „milliárdok fekszenek a temetőben”. „3,4 milliárd złoty – a temetkezési vállalkozók ennyire becsülik a szakmájukban működő szürke zóna értékét. Ebből az összegből legalább 950 millió złotynak az adóhatósághoz kellene befolynia. A szürke zóna még nagyobb lehet, mert távozik a háború utáni demográfiai hullám csúcsa: évek óta nő az elhalálozások száma, már meghaladta az évi 400 ezret. Sok temetkezési cég illegálisan működik, egy részük nem állít ki számlát, a sírásókat pedig feketén foglalkoztatja. Felderítésük nem volna nehéz – ma szinte minden sírkövön ott a tájékoztatás, ki készítette. De a pénzügyőrök a halotti torok helyett inkább a lakodalmakat és a nászajándékokat ellenőrzik” – írja a lap.

A „Dziennik Gazeta Prawna” című lapban ugyanakkor a Toyota konszern lengyelországi beruházásáról olvasunk. „A konszern alsó-sziléziai gyárai a hibrid meghajtás termelésének európai központjává és a technológia fejlesztésének a világon a második helyszínévé válnak a Virágzó Cseresznye Országa mellett” – írja az újság hasábjain Tomasz Sewastianowicz. „A japán autógyártó úgy döntött, hogy két új beruházásának helyszínéül Lengyelországot választja. (...) Forrásunk rámutatott arra, hogy a lengyel helyszín kiválasztásáról szóló döntés összefüggésben van a brexittel. Fontos tényezők voltak a logisztikai kérdések is, valamint a növekvő piaci igényekre történő gyors reagálás lehetősége” – fejti ki az újságíró.

Szintén a „Dziennik Gazeta Prawna” című lapban Rafał Hirsch és Patrycja Otto megvizsgálja a munkaerőpiacon mutatkozó változó trendeket. Az újságírók szerint a kutatások azt mutatják, hogy a lengyelek tartanak a munkanélküliség növekedésétől, és aggodalmaikat a szakértők is osztják. „A legutóbbi kormányzati adatok azt mutatták, hogy a munkanélküliség a rekord alacsony 5,1 százalékos szintre esett vissza, de ezt a tényt kommentálva a Bank Pekao elemzői azt írták, hogy »2019 valószínűleg a munkanélküliség lényeges csökkenésének utolsó éve lesz«” – olvassuk. A munkaerőpiaci helyzetet befolyásoló tényezők között az újságírók megemlítik a minimálbér emelkedését, de elsősorban a gazdaság lassulását, amely végül Lengyelországot is eléri. „A [mintegy 4100 magán munkavállalót tömörítő] Konfederacja Lewiatan legfrissebb felmérése szerint a cégek 53 százaléka, ezen belül a kisvállalkozások 57 százaléka úgy nyilatkozik, hogy a legközelebbi hónapokban nehezebb lesz vállalkozását fejlesztenie. Egy évvel ezelőtt a cégek nem egészen 40 százalékának volt ilyen aggodalma” – közli a „Dziennik Gazeta Prawna”.

Készítette: Zofia Magdziak