A PiS (Jog és Igazságosság) sikerének okairól, a kormánypártra váró új kormányzási feltételekről, és az ellenzéki csoportosulások lehetőségeiről dr. hab. t kérdeztük.

Bogumil Łoziński: A PiS egymás után másodszor nyerte meg önálló többséggel a parlamenti választásokat. Mi áll ennek a sikernek a hátterében?

Dr. hab. Sławomir Sowiński: Először is meg kell jegyezni, hogy még a százalékos eredmények mandátumokra történő végső átszámolása előtt beszélgetünk, vagyis a Jog és Igazságosság győzelmének pontos mértékét még nem ismerjük. Feltételezve azonban, hogy az exit poll eredmények és az Országos Választási Bizottság által közzétett eredmények jelentősen nem változnak, lehet gratulálni a PiS-nek a jó, ügyes, átgondolt, dinamikus kampányért és az újraválasztásáért. A pártnak sikerült egy jelentős politikai bravúrt végrehajtania. Több mint nyolc millió választót győztek meg arról, hogy azt a sikert, amely a rendszerváltás volt Lengyelországban, bátor társadalmi politikával kell kiegészíteni, arról hogy szükségünk van a szolidaritásra, a társadalmi transzferekre és a méltányossági politikára. A másik oldalról viszont nagyjából kilenc és fél millió választó szavazott az ellenzékre. Ez viszont egy nagyon magas ár a „jó változás” politikájáért, a felvállalt politikai konfliktusokért, az intézmények körüli káoszért, a lendületből való politizálásért. Ez nagyon sok választó számára túl sok volt és elfogadhatatlan. Ez egy sárga lapos figyelmeztetés, azért hogy az állam forradalmi módon akarta az intézményeket átvenni.

Felhívnám a figyelmet azonban egy paradoxonra. Ez egy politikai siker, mi több, siker akkor is, ha a támogatottság abszolút számait nézzük, ugyanakkor egy nehézségeket előrevetítő és sokba kerülő siker, amely az első pillanatokban még bizonyos szakmai kritikát is kapott.

Jaroslaw Kaczyński szavaira gondol, aki rögtön az első eredmények kihirdetése után azt mondta: „többet érdemeltünk”, annak ellenére, hogy megvan az önálló többség?

Igen, pontosan, de voltak más jelentek is a PiS kampánystábjánál. 1989 óta egyetlen párt sem, amelynek ilyen hatalmas támogatottsága volt, nem fogadta a győzelmet ennyire nyilvánvaló csalódottsággal és értelmezte azt negatív meglepetésként. Ez amiatt van, hogy a PiS-nek sokkal nehezebb lesz kormányoznia mostantól, mint volt az elmúlt négy évben.

Miért?

A PiS nagyon magasra tette a lécet a társadalmi elvárások tekintetében. Itt a 13. és 14. havi nyugdíjjal, illetve a minimálbérrel kapcsolatos ígéretekre gondolok. Ehhez kapcsolódik a további társadalmi transzferekkel kapcsolatos nyomás. A másik probléma, hogy bekerült a Szejmbe a Konfederacja (Konföderáció) és a PSL (Lengyel Néppárt) is, ami jelentősen lecsökkenti Jarosław Kaczyński politikai mozgásterét. A PiS jobboldalán feltűnt egy konzervatív ellenzék, amely számon fogja kérni a kormánypártot.

Mit fog rajtuk számon kérni?

Ez a Konfedercja frakciójának összetételétől is függ. Ha Janusz Korwin-Mikke fog dominálni a párton belül, akkor a szabadpiaci pozíciókat érintő kritikákra lehet számítani, amely egy fontos téma a PiS számára. Viszont ha a pártból a nacionalistább érzelműek csoportja kerül a Szejmbe, akkor világnézeti kérdések fognak felmerülni, mindenek előtt az élet védelme, amelyet 2015-ben már a PiS is felvetett bizonyos mértékben, a mostani kampányban azonban nem. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a Lengyel Néppárt nagyon szép eredményt ért el, ami azt jelenti, hogy megjelent a jobbközép a politikában. Ez azonban megfosztja Kaczyńskit egy olyan eszköztől, amelyet korábban nagyon ügyesen használt. Ez pedig a politikai paletta polarizációja jobboldalra és baloldalra, azaz, hogy vagyunk „mi” és vannak „ők”. Ez a meglehetősen kényelmes helyzet immár a múlt. Mostantól a PiS-nek sokkal nehezebb terepe lesz a politikai manőverezésekre.

Van a PSL annyira hiteles a párt szemléletváltása után és az új koalíciós partnerekkel, hogy eljátsszák a jobbközép párt szerepét?

A PSL sikerét világosan mutatják az abszolút számok. A párt 2015-ben kicsivel több mint hétszázezer szavazatot kapott, most minden jel szerint ezt az eredményt megduplázzák. Új hitelességet a pártnak az elnöke, Władysław Kosiniak-Kamysz ad. Ez az ő politikai múltjának is köszönhető, ugyanis még a PO-kormány (Polgári Platform) tagjaként is támogatott bizonyos szociális intézkedéseket. Ezenkívül jó a média megjelenése, bár a legfontosabb az, hogy megmutatta, hogy képes nehéz döntéseket is meghozni, ami ritkaság a politikában. Ilyen volt például, hogy nem lépett koalícióra a PO-val, hanem visszatért a saját szavazóihoz, és küzdött a bizalmukért. A kockázat kifizetődött, a jó eredmény egy új politikai élet esélyét nyitja meg a PSL előtt.

Folytatni fogja a következő PiS-kormány azt a kemény politikát, amellyel forradalmi változásokat vezetett be az állami intézményekben?

Ez attól függ majd, hogy ki kerül be az előző stábból ismét a Szejmbe. Attól, hogy hány képviselőt juttat be Zbigniew Ziobro, aki a radikális igazságszolgáltatási reformok híve, és hányat Jarosław Gowin, aki az eredmények kihirdetése után azt hangoztatta, hogy a „jó változás” táborának át kell gondolnia, hogy miért nem tudott több választót megszólítani, főleg a nagy városokban. Fontos Mateusz Morawiecki jó sziléziai eredménye is – itt a kérdés az volt, hogy tud-e olyan támogatottságot szerezni, hogy elég erős lesz a felhatalmazása ahhoz, hogy továbbra is betöltse a miniszterelnöki pozíciót. Azt gondolom, hogy a jövő évi elnökválasztás miatt a PiS egyelőre enyhébb politikát fog folytatni. A parlamenti választások fényében nem egyértelmű, ki nyeri majd azokat a választásokat, az elnök támogatása nélkül pedig nem lehet ennyire radikálisan megváltoztatni az államot. Ezért a következő hónapokban a PiS-nek bizonyos gesztusokat kell majd tennie a mérsékeltebb választók, például azok felé, akik Władysław Kosiniak-Kamyszt támogatták.

A mindenek előtt az egyház erkölcsi tanításait követő választók eddig valódi, erős alternatíva hiányában gyakorlatilag kénytelenek voltak a PiS-t támogatni, annak ellenére, hogy az abortusz, a családon belüli erőszak és a mesterséges megtermékenyítés kérdésében mást mond az Egyház és mást a PiS. Változtatnak ezen valamit a választások?

A PSL és Konfederacja bekerülése a parlamentbe a katolikus választók számára egy pozitív változás abban az értelemben, hogy már nincsenek népszavazásra ítélve, vagyis olyan választásra, hogy „vagy az egyik oldal vagy a másik, vagy otthon maradunk”. Katolikusként különböző politikai érzékenységgel rendelkezünk. Mostantól különböző pártokban kereshetjük azokat, akik minket képviselnek. Ha a társadalom egy része veszélyt látott a trón és az oltár szövetségében, amelyre az utóbbi időben elsősorban a trón törekedett, akkor az a helyzet, amely diverzifikálja a katolikus szavazókat, amelyben már nemcsak egy párt képviseli őket monopolhelyzetben, pozitív lehet az Egyház számára. Néhány konzervatív képviselő a Polgári Platform körül is feltűnhet, például Paweł Kowal vagy Kazimierz Michał Ujazdowski.

Az ilyen katolikus alternatíva megjelenése gyakorolhat hatást a PiS-re például abban, hogy megszavazzák az eugenikus abortusz tilalmát?

Ezek a kérdések biztosan fel fognak merülni az új Szejmben is. Egyrészt ott lesz a Konfederacja, amely párt képviselőinek egy része határozottan fog fellépni világnézeti kérdésekben, másrészt ott lesz egy viszonylag erős baloldal is, amely szintén foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, de teljesen más szempontból. Szóval viták biztosan lesznek. Viszont, ha a változások valódi esélyeit nézzük, meglehetősen szkeptikus vagyok, mert 2015-2019 között a PiS-nek rendkívüli esélye volt, hogy véghez vigye ezeket a változtatásokat, mégsem tette.

A 2015-ös vereség után néhányan arról beszéltek, hogy Lengyelországban nincs többé baloldal. Meglepetés, hogy mégis visszatértek a Szejmbe?

Egyáltalán nem. Rendes európai társadalom vagyunk, amelyben a választók egy része baloldali nézeteket vall. A meglepő inkább az volt, hogy 2015-ben nem kerültek be a Szejmbe.

Megjelentek olyan vélemények is, hogy a Polgári Platform gyengülni fog, mert nem bizonyított, mint olyan párt, amely meg tudná állítani a PiS-t. Milyen esélyeik vannak az új Szejmben?

Sok függ attól, hogy ki kerül a PO részéről a Szejmbe, és hogy ők alkalmasak lesznek-e a belső, forradalmi jellegű változásokat végrehajtani. Ha a párt levonja a következtetéseket az elkövetett hibákból, ha az új, konzervatív képviselőiknek lesz mondanivalójuk, akkor én nem törölném a Platformot a politikai színtérről, már csak azért sem, mert ők a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt. A kulcskérdés az lesz, hogy mit tesz Grzegorz Schetyna. Hogy védekező állásba helyezkedik-e, és védi a pozícióját, mint a függetlenségét, vagy pedig utat enged a párton belüli fejlődésnek, és odaengedi a PO élére az új, fiatalabb politikusokat, és véget a Donald Tusk-érának.

Az ellenzéki elnökjelöltek között emlegetik Małgorzata Kidawa-Błońskát, Władysław Kosiniak-Kamyszt és Robert Biedrońt. Van oka tartania tőlük Andrzej Dudának?

E választásoknak igen magas a tétje, az eredménye pedig jelen pillanatban bizonytalan. A jelenlegi elnök számára – ha elindul – a legjobb forgatókönyv az lenne, ha az első fordulóban megnyerné a választásokat. Ha második fordulóra kerül sor, az ellenzék szavazatai valamilyen formában össze fognak adódni. Az idei parlamenti választások eredményei pedig azt mutatják, hogy a PiS-jelölt győzelme nem egyértelmű. Szerintem nagy valószínűséggel lesz második forduló, ebben pedig Andrzej Duda legfőbb kihívója a PSL vezetője lesz.

 

 

Sławomir Sowiński politológus, a társadalomtudományok habilitált doktora, a Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem Közigazgatás- és Politikatudományi Intézetének munkatársa