Kezünket kinyújtva

állunk a határon

s a levegőből roppant zsinórt

fonunk nektek testvérek

az elfúló kiáltás

s a görcsbe rándult öklök

haranggá jajdulnak s a szív

nem verhet riadót

a véres kövek kérnek

haldokló vizek kérnek

s mi állunk a határon

csak állunk a határon

állunk a józan ész

jól-fontolt határán

innen nézzük a tűzvészt

halálba bámulunk

1956.

 (Lengyelből fordította: Gömöri György)