Prof. Ryszard Terlecki, a Lengyel Szejm alelnöke

Lengyelország és Magyarország együttműködése vagy talán egyenesen szövetsége, bár nem tulajdonítunk neki katonai jelleget, Közép-Kelet-Európa fontos tengelye, egyúttal követendő minta mások számára. A bizonyos különbségek ellenére megvalósuló megegyezés modelljéről van szó. A magyarok azt mondják nekünk, hogy van egy hozzájuk legközelebb álló ország, amellyel sok minden köti őket össze, de elválasztják bizonyos történelmi események, ez pedig Horvátország. Mi szintén azt mondjuk, hogy van egy nemzet, amellyel egy államban éltünk, de szintén vannak bizonyos problémáink – Litvániára gondolok. Más dimenzióban, nem az Európai Unió kontextusában, hasonló kapcsolatokról beszélhetünk Ukrajna esetében. És ott van a belarusz nép, amely földrajzilag közel van, de politikailag sajnos, távol. Minek nevezzük hát a lengyel–magyar kapcsolatokat tágabb értelemben? Példának tekinthetjük arra, hogyan kell építkezni a hagyományokra, a kultúra, a vallás és a történelem tapasztalataira támaszkodva egész Közép-Kelet-Európában. A magyarok és a lengyelek az egész régió számára javasolnak ehhez utat. Tudatában kell lennünk annak, hogy – mint európai közösség – alapvető civilizációs választás előtt állunk: milyen irányban akarunk tovább haladni? A mi javaslatunk arra irányul, hogy a keresztény értékekre és a hagyományokra támaszkodva kell építkezni, létezik azonban a Nyugaton népszerű liberális demokrácia javaslata is, amely egyre jobban távolodik ezektől az értékektől, és messzemenő változásokat ajánl társadalmi és erkölcsi kérdésekben. S itt van még Oroszország és más országok, mint pl. Kína, amelyeket egészen más, politikai szerkezetükben tőlünk eltérő civilizációs premisszákra támaszkodó törvények szerint irányítanak. Mi úgy véljük, hogy a mi modellünk – a hagyomány és a nélkülözhetetlen modernizálásra való nyitottság összekapcsolása – optimális modell, amelyet erősítenünk és terjesztenünk kell az egész régió államaiban, tekintet nélkül arra, hogy milyen színezetű politikai elitek kormányoznak az adott országban. Ez pedig a lengyelek és a magyarok esetében sikerrel jár.

Fordította: Szenyán Erzsébet