Dr. Molnár Imre történész, diplomata írása

Az olyan találkozók, amilyen ez a krasiczyni Nyári Iskola, kitöltik a kapcsolatainkban meglévő réseket. Nagy gyakorlati jelentőségük van, mert lehetővé teszik sok olyan fiatal megismerkedését, akik dönteni fognak további sorsunkról. Itt is, nálunk is népszerű a mondás: Lengyel, magyar két jó barát. E kölcsönös rokonszenv mély érzése mögött azonban gyakran nem áll egymás valódi ismerete. A krasiczyni találkozó lehetővé teszi e hiányosságok konkrét tartalommal történő pótlását. Az előadások hallgatása, közös történelmünk jelentős helyszíneinek meglátogatása és a vitákban való részvétel lehetővé teszik a közelség érzésének konkretizálását. Csak az együttlét során tapasztaljuk meg a közelséget reális méretekben. Meggyőződésem szerint később ez segít majd kialakítani valamiféle közös nézőpontot azokkal az alapvető változásokkal kapcsolatban, amelyek jelenleg Európában és a világban zajlanak. Tudatában kell lennünk, hogy ezeknek civilizációs hatásuk van. Változik az egész kulturális sőt, mondhatnánk, szellemi paradigmája annak az európai civilizációnak, amely évszázadokon át alakította kontinensünk arculatát, ma pedig egyre láthatóbb eróziónak van kitéve. Fel kell tehát tennünk magunknak a kérdést, hogyan viszonyulunk mi ehhez? Lehet, hogy valamilyen közös kulcsra lenne szükségünk, amellyel értelmezhetnénk mindazt, ami történik. Az ilyen találkozók, mint ez itt, Krasiczynben, lehetővé teszik, hogy közös gondolkodást alakítsunk ki e kihívásokról, és kedveznek a szembehelyezkedés kialakulásának. Mindez bizonyára megkönnyíti barátságunk jobb gyakorlását, amely barátság nem egyszer vizsgázott az eltelt évszázadok során, de nem támaszkodhat csupán az emlékekre és érzelmekre. A világ változik, és a lengyeleknek, a magyarokkal együtt, el kell gondolkodniuk azon, mit jelent ez rájuk nézve, és milyen következtetéseket kell levonniuk, amelyek hasznára lesznek a lengyeleknek is, a magyaroknak is.