A Gość Niedzielny c. katolikus hetilap beszámolót készített a II Nyári Egyetemről, alább közöljük a cikk fordítását.

A lengyelek és a magyarok szeretik egymást, de nem sokat tudnak egymásról. A krasiczyni várban a két országból közel 400 fiatal ismerkedett és vitázott arról, mi köt össze bennünket, és hogyan tudnánk közösen megváltoztatni Európát.

 

A II. Krasiczyni Nyári Egyetemet a Waclaw Felczak Lengyel – Magyar Együttműködési Intézet szervezte a kárpátaljai vajdaság Elnöki Hivatalának támogatásával. A 4 napos, vitákkal, bemutatókkal, koncertekkel, városnézéssel tarkított találkozón elsősorban két budapesti – katolikus és református – egyetem, valamint a szegedi egyetem hallgatói vettek részt. Tőlünk többek között a varsói Stefan Wyszyński Egyetem, valamint a Jagelló Egyetem hallgatói jöttek el. A találkozó védnöke Wacław Felczak professzor, Magyarország kiváló ismerője, a Lengyel Földalatti Állam katonája, a legendás tátrai futár és politikai fogoly volt. A háború után Magyarországon is tartott előadásokat, inspirálva a demokratikus ellenzék létrejöttét. Az ő köreiben képezte magát többek között Orbán Viktor miniszterelnök is.

A rendezvény fő célja, hogy találkozási fórumot teremtsen ismeretek átadásához fiatal lengyeleknek és magyaroknak, akik igen nagy aktivitást tanúsítanak, és ők lehetnek a közvélemény irányítói mindkét országban, hangsúlyozta a Gość Niedzielnynek Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója. Fontos volt az is, hogy a fiatalok közvetlenül találkozhassanak, ne csak az interneten vagy a közösségi médián keresztül. Eltöltöttek egymással néhány napot, részt vettek vitákban és előadásokon, filmvetítéseken és koncerteken. Az Iskola ideája tehát: többet tudni egymásról, hangsúlyozza Szymanowski igazgató. Ez annál is fontosabb, mert a legújabb magyarországi felmérések az egymással kapcsolatos tudás hiányosságaira utalnak. Kiderül belőlük, hogy míg a magyarok és a lengyelek egymás iránti rokonszenve magas fokú, sőt, a fiatalabb korosztályoknál még növekszik is, addig a tárgybeli mögöttes tudás igencsak hiányzik. Arra kell hát törekedni, hogy a fiatal lengyelek és magyarok ne csak rokonszenvezzenek egymással, de tudják is, hogy honnan ered ez a rokonszenv, és hogyan lehet ezt az érzést felhasználni napjainkban a két ország és egész Közép-Európa javára, mondja dr. Szymanowski.

A helyszín kiválasztásában nemcsak a krasiczyni várnak, a lengyel reneszánsz egyik gyöngyszemének értékei döntöttek, hanem Przemyśl közelsége is. Przemyśl jelentős helyet tölt be a lengyel–magyar kapcsolatokban, hangsúlyozta a GN-nel folytatott beszélgetésben Marek Kuchciński képviselő, a két nép közeledésének egyik jelentős előmozdítója. Ezek a kapcsolatok évszázadokra nyúlnak vissza. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy minden nemzedék során találunk példát pozitív gesztusokra a lengyel–magyar relációban. Közös történelmünk sokat mondó tanúi a régi Przemyśl erőd körül elhelyezkedő I. világháborús katonatemetők, ahol a lengyelek mellett nagy tisztelettel eltemetett magyar, osztrák, orosz, német, olasz és más országokból származó katonák nyugszanak. Amikor a lengyel szejm-elnök tisztségét töltöttem be, Magyarország – Litvánia és Grúzia mellett – különösen jelentős szerepet játszott a parlamentek, valamint az állami és önkormányzati intézmények közötti jó viszony építésében. Meggyőződésem, hogy a jövőben meglesz ennek a gyümölcse. Szeretném, ha jövőre sikerülne megszervezni egy nagy kongresszust azon társaságok és önkormányzatoknak részvételével, amelyek elkötelezettek a lengyel–magyar együttműködés építésében.

 

Milyen ma Európa?

 

              Az Iskolát megnyitó vita-panelnek különös jelentősége volt tekintettel a vita magas rangú résztvevőire: Ryszard Terleckire, a Szejm elnökhelyettesére, Latorcai Jánosra, a magyar Országgyűlés helyettes elnökére, valamint Marek Kuchcińskire, korábbi szejm-elnökre. A magyar vendég azt hangsúlyozta, hogy a mai világban elsősorban az erős nemzeti identitástudat fog számítani. Ebben a kontextusban beszélt a migrációs és a demográfiai krízisről, amely szép lassan megváltoztatja az európai valóságot. – Az Európába érkező muzulmánoknak erős a nemzeti azonosságtudatuk, nyíltan gyakorolják vallásukat, keményen védik a családi értékeket. Hát az európaiak? – kérdezte. Az európai családokban egyre kevesebb gyerek születik, az erkölcsi forradalom pedig még a család fogalmát is eltörli. Folytatva a témát, a magyar politikus felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen magatartási példák felülről jönnek. Nem sok európai vezetőnek vannak gyerekei, az pedig teljesen kivételnek számít, hogy állandó házassági kötelékben élnek ugyanazzal a partnerrel. Lengyelország és Magyarország tehát e tekintetben is különbözik. Iráni vezetőkkel folytatott beszélgetéseire utalva a magyar Parlament alelnöke, aki a Fidesszel szövetséget alkotó kereszténydemokrata párt egyik vezetője, elmondta, hogy az irakiak teljesen természetesnek tartják, hogy a muzulmánok azokban az országokban, ahol kisebbségben vannak, alárendelik magukat a többségnek. Ha azonban elkezdenek dominálni, bevezetik a Koránra támaszkodó törvényeket, az iszlámnak ugyanis ilyen a természete. – Nekem már nem fog kelleni ezzel a problémával küszködni, de maguknak vagy a gyerekeiknek biztosan – mondta Latorcai alelnök úr, a panel résztvevőinek. Egy fiatal magyar lány kérdésére, hogy az Orbán-kormány miért nem vezetett be abortuszt korlátozó törvényt, akár olyat, amilyen Lengyelországban van érvényben, a magyar politikus azt válaszolta, hogy mélyrehatóbb törvényi változtatásokra nincs társadalmi jóváhagyásuk. Változást egyedül következetes családbarát politika bevezetésével, valamint a megfogant élet értékének társadalmi elfogadtatásával lehet eléri. Ebben a kontextusban beszélt az orvosi lelkiismeret garanciáiról is, mert az orvos ugyan megtagadhatja az abortuszban való részvételt, de akkor ki lesz téve a környezet osztracizmusának. Mindez arra utal, mondta Latorcai, hogy az élethez való jog még mindig nem megvalósult követelmény, jóllehet a Magyar Alkotmány formálisan néhány év óta garantálja az élethez való jogot a fogantatástól kezdve.

 

Történelmi tapasztalatok

 

              Számos vita során visszatértek közös történelmi tapasztalataink témái a távoli időkből is, a legújabb történelemből is. A testvéri barátság szimbóluma Bem József tábornoknak az 1848-as magyar szabadságharc egyik vezérének alakja. A mi esetünkben azonban a múlt század volt a leginkább drámai. 1920-ban a magyar fegyver- és lőszerküldemények tették lehetővé, hogy megnyerjük a Varsói Csatát. Amikor Lengyelországot megtámadták a németek, Magyarország, jóllehet Hitler szövetségese volt, nemcsak nem engedte át területén a Lengyelország ellen induló német csapatokat, ellenkezőleg, befogadta és gondját viselte több mint 100 ezer lengyel katonának és polgári személynek, akik 1939 őszén kaptak menedéket. Az 1956-os budapesti forradalom egy lengyelországi, változásokat támogató nagygyűléssel vette kezdetét, a „Szolidaritás” pedig a múlt század nyolcvanas éveinek magyar politikai ellenzékét inspirálta. Az egyik vita során Őze Sándor professzor a budapesti Katolikus Egyetem képviseletében felhívta a figyelmet történelmeink még egy aspektusára. Nincsen Európában még két másik nemzet, amelyeknek olyan nagy számban lenne közös boldoggá és szentté avatott hősük, akik hosszú történelmi létünknek metafizikai dimenziót adnak – érvelt Őze professzor.

Közös múltunk megismerésének jelentőségéről kérdeztem Bank Barbarát, a Nemzeti Emlékezet Bizottság (az IPN magyar megfelelője) tagját. – A múltat kutatnunk kell, hogy megállapítsuk és rendezzük azokat a tényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a múltról valóságos képet alkossunk. Erre a tudásra nemcsak azért van szükségünk, hogy megismerjük a múltat, de megkönnyíti azt is, hogy a jelen és a jövő kihívásait jobban megértsük. Különös jelentősége van ennek olyan népek esetében, amelyek kommunista rendszerben éltek. Meg kell tisztítanunk emlékezetünket a szovjet narrációktól, hogy visszaadjuk nemzeti történelmünk teljességét, és ez közös feladata lengyeleknek és magyaroknak, valamint közös tőkénk is, amellyel jövőnket építhetjük – tette hozzá a történész.

 

A jövőbe tekintve

 

              A nemzetközi területen végzett tevékenységek nem lebeghetnek társadalmi légüres térben, és nem következhetnek kizárólag politikai meggondolásokból. Akkor eredményesek, ha van széles hátországuk. Így értelmezi a modern politikát számos nagy európai ország, különösen Németország és Franciaország, amelyek a hivatásos diplomáciát kiegészítik társadalmi kezdeményezésekkel, nem kormányzati szervezetek és alapítványok működésével, többek között Lengyelország viszonylatában is. Közép-európai szinten is létrejött néhány fontos kezdeményezés, többek között a Visegrádi Alap vagy a csehekkel és szlovákokkal fennálló kapcsolatokat támogató Fórum. Mindazonáltal a magyar irány az, amely hosszú évek óta következetes erősítést kap, és ez már gyümölcsözni is kezd a politikában, a gazdaságban és a kultúrában. Ebben a viszonylatban Krasiczyn fontos pont lesz a lengyel–magyar kapcsolatokban. Lehet, hogy a jövőben „krasiczyni nemzedékről” beszélhetünk, olyan politikusokról, társadalmi aktivistákról és a közélet alakítóiról, akik a maguk közép-európai kezdeményezőkészségét éppen itt élték meg.

 

Szerző:Andrzej Grajewski

Fordította: Szenyán Erzsébet