​

Az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Ez a teljes megnevezése a katolikus egyház és a latin civilizáció kultúrköréhez tartozó országok egyik legfontosabb ünnepének.

A katolikus vallás egyik legfontosabb eleme a hit, amely szerint Jézus Krisztus a szentmisén valóban, és nemcsak szimbolikusan van jelen a kenyér és bor színében, ez különbözteti meg a katolikusokat a többi keresztény, főleg a protesténs felekezetektől. A katolicizmus valóságos jelenlétben való hitét az apostoli hagyományt követő keleti egyházak, például a pravoszláv egyház is osztja.

A történelemben a kenyér és bor Krisztus testévé és vérévé való átváltozásának tanulmányozása nagyon régre nyúlik vissza, kezdetei már az Újszövetség lapjain felfedezhetők. A középkori egyházban ellentmondások alakultak ki a szentmise tartalmával és azzal kapcsolatban, hogy mi is történik az eucharisztia alatt.

A 13. században ez a kérdés azok javára dőlt el, akik azt hirdették, hogy Krisztus valóban, és nemcsak szimbolikusan van jelen az eucharisztikus kenyérben és borban. A század második felében IV. Orbán pápa kihirdette az ünnepet, amelyet azóta is minden évben megtart az egyház.

Az Úrnapja ünnepségnek Lengyelországban mindig is kiemelt szerepe volt. Ezen a napon nem dolgoztak, a körmeneten pedig a társadalom minden rétegének képviselői résztvettek. Szokássá vált, hogy a monstrancia fölé tartott baldachint a helyi hatóságok hivatalnokai vitték, nagyobb körmenetek esetén pedig ez a megtiszteltetés az állami hatalom képviselőit érte.

Lengyelországban az Úrnapján tartott körmenetek a latin civilizáció alapjaihoz való még mindig élénk kötődést jelzik

Marcin Bąk