Back to top
Kelet-Közép-Európai Parlamenti Csúcstalálkozó, Varsó, 2019.06.05


Kelet-Közép-Európai Parlamenti Csúcstalálkozó, Varsó, 2019.06.05., I. panel:

A kommunizmus bukása Közép- és Kelet-Európában, a közös történelmi emlékezet kialakulása

 

- A kommunizmus elutasítása a nemzetek tudatában

- A közép-európai közösségi élmény az 1989-es forradalmak időszakából a siker felé vezető úton

- Időszerű érték-e még napjainkban az államok szabadsága és szuverenitása?

- A régió államainak együttműködése, mint a fejlődés és a biztonság garanciája

 

A találkozó első panelbeszélgetésének témáját szándékosan választottuk. A kommunizmus bukása minden bizonnyal az egész háború utáni Európa legfontosabb történelmi tapasztalata. Ekkor következtek be ugyanis azok az alapvető változások, amelyek kialakították az Európa ezen részén található államok mai arculatát.

 

            Régiónk népei mindig is nagy lelki erőről tettek tanúbizonyságot hazájukban éppen ugyanúgy, mint emigrációban. Ez a politika és az értékek összefonódásának sajátos jelentőségében nyilvánult meg. Erről tanúskodnak a szent uralkodók, a közép- és kelet-európai államok államiságának és nemzeti öntudatának megalapozói: Szent Vencel Csehországban, Szent István Magyarországon, Szent Hedvig királynő Lengyelországban, Szent Kázmér Litvániában, valamint Szent II. János Pál pápa, akinek a globális papi hivatásában a lélek és a politika kapcsolata fontos szerepet játszott.

            Éppen ez a felfogás volt alapvető fontosságú a kommunista ideológia és berendezkedés elutasításában. Közép- és Kelet Európa nagyszerű kultúrájának sokszínűsége sokkal tartósabbnak bizonyult a totalitárius rezsimnél.

 

A kommunista blokk szétesésének folyamatát több szempontból is vizsgálhatjuk:

            1/ Az első szempont az államoké és nemzeteké, amelyek megtapsztalták a kommunizmus hatásait, vagyis közvetlen részesei voltak az átalakulásoknak. Míg egyes nemzetek számára a kommunizmus bukása a saját független államiság létrejöttét jelentette, addig mások számára a szuverenitás visszaszerzését az idegen uralom évei után. De mindannyian keresztülmentek a rendszerváltás folyamatán.

            Ma gratulálhatunk magunknak az ebben a nehéz folyamatban tanúsított bátorságunkért.

 

            2/ A második szempont egy új közép- és kelet európai rend kiépítése. Új államok jöttek létre új alkotmányos rendekre támaszkodva, újraszervezték az állami szférát, új gazdasági szabályozásokat vezettek be, és megkezdték a társadalmi berendezkedés átszervezését is a magántulajdonra támaszkodva. Államainkban a modern politika korszaka is ekkor köszöntött be. A régióban ismét növekedett a Népek Európája modell jelentősége, amelynek jelmondata a lehető legnagyobb változatosság a lehető legkisebb térben, ez pedig teljes ellentétben állt a kommunista modellel, amelynek célja a lehető legkisebb változatosság a lehető legnagyobb térben volt.

 

            3/ A harmadik szempont egy értékközpontú szemlélet, amely új posztszovjet álláspontokból és világnézetekből jött létre. A kommunista múlt mindenki számára közös hivatkozási pont volt. Ez egy fontos tényezője a történelmi emlékezet kialakulásának.

 

4/ A negyedik szempont a társadalmi-gazdasági fejlődésre vonatkozik. Közép- és Kelet-Európa a gazdasági fejlettség, a szegénység és a munkanélküliség tekintetében alapvetően különbözött Európa többi részétől. Most, amikor Csehországban vagy Lengyelországban a munkanélküliség egész Európában az egyik legalacsonyabb szinten van, elfelejtjük mekkora problémát jelentett valamikor a munkahiány és a kilátástalanság. A kommunizmus megdöntése megnyitotta a közös utat a régió gazdaságai előtt az európai gazdasági struktúrákhoz való csatlakozáshoz. A szabadpiac által nyújtott lehetőségek kihasználása lehetővé tette a jelentősen gyorsabb fejlődést. 1990-ben Közép- és Kelet-Európa GDP-je az EU-s átlag kevesebb mint 50%-a volt, 2004-ben pedig éppen elérte az átlag felét. Ma, 15 évvel az európai struktúrák szerinti működés után ez az érték már 70%!

 

Történelmi-politikai tapasztalataink kontextusában két dolog kap hangsúlyt. Az egyik – a kommunizmus korszakának olyan nehéz történelmi időszakként való bemutatása, amelynek nem szabad megismétlődnie. A másik – annak hangsúlyozása, hogy ennek a rendszernek a bukása Európában egy valóságos áttörés volt, egy sajátos mérföldkő az új politikai rendszerek kiépítésében. A kommunizmus és az 1989-es forradalmak nagy átalakulásainak emlékezete hatalmas tapasztalati értékkel bír.

 

Államaink kommunista múltját különböző módokon értékelhetjük. Mindazonáltal ez egy közös nevező, amelynek eredményeképpen némely kihívás, amellyel ma szembenéznünk szintén hasonló.

Ezek közül az egyik legfontosabbnak tekinthetjük a régió biztonságának kiépítésében való együttműködést, valamint a modern Európa értékrendszere körüli vitákat, beleértve az állampolgárok szabadságának és az államok szuverenitásának jelentőségét. Ezek a legfontosabb kérdések, amelyeknek érdemes ma is időt szentelni.

Mert minden más terület – például a gazdaság és az infrastruktúra – csak ezekre az alapvető kérdésekre alapozva fejlődhet.

Ezen keretek között szeretnék gyümölcsöző beszélgetést kívánni az „egység a sokféleségben” szellemében.   

 

 

 

 

 

Az Intézet által ajánlott események