---

​

 

---

"A lengyeleket és a magyarokat nyolc évszázad történelme köti össze: a közös győzelmek és katasztrófák emléke, a dicsőségek és nem egyszeri megaláztatások emléke; a hosszútávú együttműködés Európa történelmében. E nemzeteknek mindig közös barátai és közös ellenségei lesznek; ez mentalitásukból és földrajzi pozíciójukból fakad. Együtt nőttek, együtt borultak virágba, együtt hervadtak el, és együtt is születnek újra, erősebben, mint bármikor korábban

Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összefutnak és láthatatlanul összekapcsolódtak, összefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége, a másik életének és egészségének feltétele. [...]"[1]

Így írt Stanisław Worcell a lengyelekről és a magyarokról 170 évvel ezelőtt a párizsi székhelyű "Lengyel Demokrata" hasábjain.

Hol máshol találunk még ennyire szép, fenséges szavakat két etnikailag különböző nemzettel kapcsolatban? Valóban ennyire erősek a kötelékek? Egy történész logikusan alátámasztott példákat hozhat a lengyelek és a magyarok közös sorsának alátámasztására, úgy, mint a dinasztikus, a gazdasági, vagy a kulturális kapcsolatok, a két ország parlamentarizmusa, a nemzeti traumák és dicsőséges pillanatok közti hasonlóság.

De vajon napjainkban is ennyire fontosak-e a gazdag múltbéli kapcsolatok a Visztula menti Kowalskinak vagy a Duna menti Kovácsnak? Mi a Visztula partján élünk, tehát most próbáljunk meg Kowalski szemével tekinteni Magyarországra. Mire asszociálhat egyből? Az Országházra egészen biztosan - az egyik legnagyobb és legszebb épület a nemzeti parlament épülete. A hajdúszoboszlói, egri, és egyéb termálfürdőkre is egészen biztosan. Esetleg a vásárlói turizmusra a 80-as évekből, amikor a lengyeleket sokkolta, ha beléptek egy magyar boltba. Valami más még?

Azok számára, akik szeretnék megérteni, miért nevezzük mi lengyelek, a semmilyen másikhoz nem hasonlítható nyelvet beszélő magyarokat testvéreinknek, Grzegorz Górny "Magyarország - A magány 1000 éve" című könyve izgalmas olvasmány lesz.

A szerzőt senkinek nem kell bemutatni. Grzegorz Górny egy jól ismert, köztiszteletnek örvendő publicista, számos könyv, dokumentumfilm, rádió- és tévéműsor szerzője. Jelenleg a "Sieci" című hetilappal és a "wPolsce.pl" televíziójával dolgozik együtt.

Évek óta foglalkozik a Magyarországot érintő témákkal, amelyért megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét és a Magyar Média Műhelytől az Európa Érmet.

Legújabb könyve egy esszégyűjtemény Magyarországról és a magyarokról - lengyeleknek.

Minden nemzet megértésének a kulcsa annak történelmében rejlik. Magyarország történelmének megismerése közben sokszor van olyan érzésünk, hogy az valamire emlékeztet minket. Kicsit olyan, mint a miénk, mint a lengyel történelem.

Az államiságuk kezdetétől fogva, mindkét nemzet hasonló geopolitikai helyzetben találta magát, ami hasonló döntésekre sarkallta őket. Mindkettőnek megvolt a maga aranykora, megtapasztalta a szomszédos hatalmak általi felosztások traumáját. Mindkettő vérzett heroikus felkelésektől és képes volt magától kezébe venni a sorsát a Kárpátok alatt. Ezek az analógiák segítenek nekünk testvéreink tökéletes megértésében.

Ahogy Lengyelország esetében is, a Pannon Síkság kereszténység felvétele utáni kulturális eseményeinek megértésénél is a "között" az a szó, amit a leggyakrabban kell használnunk. Ázsia és Európa között, a Habsburgok és az Oszmánok között a katolicizmus és a protestantizmus között, a dicsőség és a kétségbeesés között.

A szerző tökéletesen elkapja ezt, mivel az első fejezet minden esszéjének címében megtalálható a "között" szó...

A XVI. században mind a lengyel, mind a magyar nemesség körében népszerűségnek örvendtek Kálvin János tanításai. Az a pokol, amin a Lengyel-Litván Unió keresztülment a XVII. században a katolicizmushoz történő visszatérésre sarkallt minket, mint mikor a tékozló fiú hazatér. Gazdag, színes és örömteli liturgiával rendelkező hithez. A magyarok lelkében a kálvinizmus szomorúsága olyan mélyre hatolt, hogy annak integrált alkotóelemévé vált. Ezt II. János Pál pápa is kiemelte Szent István országában tett első látogatásának nyitóbeszédében.

Talán nem kéne tovább elvárnunk a protestáns svédektől a bűnbánatot az Özönvízért?

Górny egyik fejezetét egy olyan személynek szenteli, akinek ismerete nélkül lehetetlenség lenne megérteni a mai magyarságot - Horthy Miklósnak.

1920-1944 között viselte a Magyar Királyság kormányzójának címét és az admirálisi egyenruhát... egy olyan országban, melynek nem volt tengerpartja. És ismét egy hasonlóság: Piłsudski a marsall címet viselte úgy, hogy soha nem tanult katonai akadémián...

Különösen ajánlom a könyv utolsó fejezetét a leendő olvasóknak, amely "A bor filozófiájáról" címet viseli.

Napjainkban népszerűek a civilizációk küzdelméről szóló komplikált elméletek, elsősorban a latin, zsidó, turáni, euro-atlanti és iszlám kultúrákkal kapcsolatban. Vagy csak Európa felosztása lett egyszerűbb és emberibb - az olíva és a bor, a vaj és a sör, valamint a zsír és a vodka régiója? Itt van miért irigyelnünk Magyarországot - minden kétséget kizáróan a bor kultúrájához tartoznak. Kulturált beszélgetések, gondolatok, véleménycsere, közös borozás és szórakozás. Az a kultúra, amelyben a kereszténység megszületett. Közel vannak a forráshoz, és semmi nem mozdította ki őket ebből (eltekintve a vörös csillag 44 éves uralmát).

Nálunk lengyeleknél az a civilizációs ugrás, amit a kommunizmus rabigájának lerázása után tagadhatatlanul megtettünk, a sör és a vaj kultúrájába történő átlépést is eredményezte. Soha nem leszünk az olaj és a bor kultúrájának részei.

Napjainkban a lengyelek és a magyarok ismét egy úton haladnak.

Ugyanazokhoz a gazdasági, politikai és katonai szövetségekhez tartozunk, mint a szomszédos német hatalmak, azonban az Árpádokhoz és a Piastokhoz hasonlóan ma is meg szeretnénk őrizni függetlenségünket és szuverenitásunkat velük szemben. Sajnálatos, hogy ez nem mondható el a régiónkban található összes országról...

A lengyelek és a magyarok a hasonló belső problémákra hasonló megoldásokat találtak. Egyes társadalompolitikai elemek teljesen megegyeznek a két országban.

Feltehető a kérdés: vajon magyar testvéreink megértése a kulcs önmagunk megértéséhez?

Grzegorz Górny műveltségének, nyitottságának és jóindulatának köszönhetően tökéletes idegenvezető a magyar kultúrában és történelemben, még akkor is, ha valaki eddig nem merült el mélyen a témában. Esszéit könnyed, érthető stílusban írta meg. Ez akkor lehetséges, ha az író nem csupán fejből, de szívből is alkot.

Hatalmas köszönet a krakkói Wydawnictwa AA részére, amiért kiadta ezt a könyvet.

Ha idézettel kezdtem, kérem engedjék meg nekem, hogy idézettel is zárjak, ezúttal Jerzy Liebert tollából. 1934-ben írta Varsóval kapcsolatban, de talán egész Lengyelországra, sőt, Magyarországra is igaz:

„Sem nem Nyugat, sem nem Kelet.

Mintha az ajtóban állnál.”[2]

Artur Kolęda