Back to top
redakcja2 küldte be 26.07.2023 időpontban
Lengyel reakciók a tusványosi szabadegyetem után
Polityka

Az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemen ismét szóba kerültek a magyar-lengyel és a közép-európai kapcsolatok is, de a lengyelországi sajtó természetesen elsősorban a magyar miniszterelnök beszédére koncentrált.


Fotó: MTI/Veres Nándor


A hétvégén véget ért Tusványos, vagyis a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, melynek programjában két olyan panelbeszélgetést is meghallgathattak az érdeklődők, amelyeket az Felczak Alapítvány szervezett. A meghívott magyar, angol és lengyel vendégek a kereszténység jövőjéről illetve a biztonságpolitikáról beszélgettek.

Az első, szerdai beszélgetésben a közreműködők igyekeztek az európai kereszténység jelenlegi helyzetét keretbe helyezni, majd bemutatni annak előzményeit, jelenét és lehetséges jövőbeli útjait is. A résztvevők Kiss-Rigó László (püspök, Szeged-Csanádi Egyházmegye), Molnár Imre (történész, szociológus, Reconciliatio Esterházy János Egyesület), David Lloyd Dusenbury (filozófus, író, kutatói ösztöndíjas, Danube Institute, Nagy-Britannia), voltak, a moderálási feladatokat Mohay Gergely, a Felczak Alapítvány kurátora látta el.

A második panelbeszélgetést Rosonczy-Kovács Mihály, lengyel-olasz politikai elemző, az Alapítvány kurátora moderálta. A résztvevők beszéltek a háborúról, a béke lehetőségeiről, de Michał Kwilecki (a Wrocławi Magyar–Lengyel Baráti Társaság vezetőségi tagja, Lengyelország), Jacek Karnowski (főszerkesztő, Sieci Hetilap, Lengyelország), Demkó Attila (biztonságpolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője), Szilágyi Mátyás (nagykövet, vezető kutató, Magyar Külügyi Intézet) szót ejtettek a két nemzet közös vektorairól és értékeiről is.

A legtöbb figyelmet a Visztula mentén azonban Orbán Viktor beszéde keltette. A lengyel média természetesen politikai irányultság szerint különféleképp foglalkozott a magyar miniszterelnök előadásával. Összességében elmondható, hogy a beszéd egészének értelmezésével, kommentárjával csak elvétve lehetett találkozni, legtöbb esetben inkább csak bizonyos mozzanatokat emeltek ki. Érdekes módon a jobboldali, konzervatív médiumok inkább röviden, tárgyilagosan, kommentár nélkül számoltak be az ott elhangzottakról, míg a baloldali, liberális sajtóorgánumok sokkal bővebben, erős kritikával tárgyalták a beszédet.

Alább néhány tanulságos szemelvény olvasható a megjelent cikkekből.

Az ellenzéki natemat.pl tudósítója szerint:

„Orbán úgy viselkedett, mint Putyin. Megkérdőjelezte a határokat a szomszédos államokkal

A magyar miniszterelnök Szlovákiát "elszakított területeknek" nevezte, Románia területi integritását pedig megkérdőjelezte Székelyföld kérdésében. Orbán Viktor szavai valóságos vihart kavartak a térségben.

(...) Idén azonban valami hasonlóan váratlan dolog történt. A magyar miniszterelnök nem említette Soros Györgyöt (amit pedig nagyon szeret), és nem elemezte az ukrajnai háborút sem. Ugyanakkor sikerült felháborítania a szomszédos országokat.

A politikus ugyanis Szlovákiát "elszakított földeknek" nevezte, és szeparatista területként mutatta be. Mintha ez nem lenne elég, megkérdőjelezte Románia területi integritását Székelyföld és így Erdély kérdésében. Kijelentette, hogy Magyarország soha nem állította, hogy ezek a területek "román területi egységek".

(...)A magyar nacionalisták egy része mindmáig siratja e területek elvesztését.

(...) Tusnádfürdőn viszont Orbán dicsérte... a varsói vezetést. Beszédében ugyanis azt mondta, hogy a föderalisták és a több hatalmat Brüsszelnek átengedni nem akaró országok közötti egyensúly felborult, amikor Nagy-Britannia kilépett az EU-ból. Mint fogalmazott, "csak Varsó és Budapest ragaszkodik (föderalista-ellenes) álláspontjához. - Az EU elutasítja a keresztény örökséget, népességcserét hajt végre a migráció révén [...] és LMBTQ-offenzívát folytat - érvelt a magyar miniszterelnök.”

A Lengyel Televízió hírcsatornájának oldala ilyen magyarázatot fűzött a beszédhez:

„Az első világháborút követően a Magyar Királyság több területet is elvesztett, elsősorban Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, valamint Ausztria, Lengyelország és Olaszország [sic!] javára. Ennek a területnek a nagy részét nem magyar nemzetiségűek lakták, de egyes területeken a magyarok voltak - és vannak ma is - többségben.

Szlovák szempontból az 1920 előtti Magyar Királyság és a mai Magyarország különböző államok, amelyek nevükben is különböznek egymástól. Az egykori királyság "Uhorsko", Magyarország a jelenlegi határain belül "Maďarsko". Szlovákia a ma már megszűnt "Uhorsko" része volt, Orbán pedig a mai "Maďarsko" nevében beszél, amelyhez Szlovákia nem tartozott.

A magyarok viszont mindkét államot nemzetállamuknak ismerik el, és területük nagy részének elvesztése nemzeti traumává vált számukra, amit sokan a mai napig nem dolgoztak fel.”

A  Deutsche Welle publicisztikáját a Rzeczpospolita közölte:

“Orbán Viktor magyarul beszélt, de oroszként hangzott.

(…) Általában Orbán Viktor mindig úgy jelenik meg Tusnádfürdőn, mint a végzet prófétája és mint megmentő. Egy gyenge, degenerált Nyugat képét festi le, amellyel szemben egy erős keresztény-nemzeti Magyarországot állít az ő vezetésével. A magyar miniszterelnök időnként szeret polemikusan ellenséges hangnemet ütni Romániával szemben; mintha Erdély még mindig Magyarország része lenne, és ő, Orbán lenne az ország ura.

(…) Orbán beszéde szarkasztikus, helyenként rosszindulatú polémia volt, amely a Nyugat, az USA és az EU ellen irányult. A nyugati értékek Orbán szerint "migráció, LMBTQ és háború". (...)

Összességében a magyar miniszterelnök beszédében nem sok új gondolatot fogalmazott meg, és semmi olyat, amit ne mondott volna már el valamilyen formában, hol nyíltan, hol burkoltan. Ami azonban új és szokatlan az idei a tusnádi beszédben, az Amerika-ellenességének és Európa-megvetésének mélysége, valamint Kína csodálatra méltó dicsőítése és Oroszországgal szembeni látszólagos engedékenysége. Újdonság az is, hogy Orbán egyre merészebben forgatja ki a tényeket, például amikor a felvilágosodásról beszél, vagy amikor arra céloz, hogy a háború "a Nyugat egyik alapvető értéke".(…)

Orbán Viktor évek óta vágyik "Nagy-Magyarországra", amelynek térképe az irodájában lóg. Újdonság, hogy nyíltan megkérdőjelezi Erdély és Székelyudvarhely Romániához tartozását (...)

Úgy tűnik, lehet fáradtságról beszélni a magyar miniszterelnök provokációival kapcsolatban, ugyanakkor az ügy elhallgatása azt is jelezheti, hogy Magyarország nemzetközileg mennyire elszigetelődött. Maga Orbán sem akar kétséget hagyni afelől, hogy hol áll, és mi várható tőle. Beszédében kijelentette: "Nincs más választásunk. Még ha szeretjük is Európát, még ha a miénk is, akkor is harcolnunk kell".

A legnagyobb német tulajdonú portál, az Onet beszámolója a beszédről

„Ezt ahhoz a helyzethez lehetne hasonlítani, mintha egy német elnök vagy kancellár meglátogatná az opolei német kisebbséget, de a látogatás alkalmával nem találkoznának a lengyel hatóságok egyetlen képviselőjével sem, sőt, beszédeikben vagy a médiabeszámolókban meg sem említenék, hogy Lengyelországban tartózkodnak. Ennek során csak a városok német nevét használnák.

Ezt nevezném szimbolikus extraterritorialitásnak. Nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy ezek a szomszédos államhoz tartozó elveszett területek, de ezt nem említik különösebben. Ugyanez a helyzet egyébként akkor is, amikor a magyar hatóságok Ukrajna kárpátaljai területére látogatnak. (...)

A miniszterelnök beszéde bizonyos mértékig meglepő számomra. Alig beszélt benne Oroszországról, nem utalt az ukrajnai háborúra, holott az egész, csaknem egy hétig tartó egyetemi rendezvény szlogenje a "békeidő" volt. Az egész beszédben a legvitatottabb a román kormány ajánlásainak kifigurázása volt, más témákat - például az EU-val vagy az USA-val szembeni ellenérzéseket - már "lejárt lemeznek" mondhatjuk.”