A nyári szünet kezdete nyugtalanul telik Lengyelországban. Egyrészt a belpolitikai színtéren zajlik az őszi választások előtti kampány, amelyben a   politikai vita minden oldaláról nem hiányzik a durva játék. Másrészt Varsó reagál a Jevgenyij Prigozsin sikertelen puccsát követő feszült oroszországi helyzetre, és készül a volhíniai mészárlás 80. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre, ami kihat a Kijevvel való kapcsolatokra.

80 éve történt a volhíniai mészárlás

1943. július 11-én, vasárnap az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egységei összehangolt támadást indítottak 99 lengyel település ellen, főként a koveli, horohovi és volodimiri körzetekben.  Ez volt az 1943 februárjától 1945 tavaszáig tartó, a lengyel lakosság elleni gyilkosságok csúcspontja. A Szejm döntése értelmében pedig július 11-én ünneplik Lengyelországban az ukrán nacionalisták által a második Lengyel Köztársaság polgárai ellen elkövetett népirtás áldozatainak nemzeti emléknapját. A bűntény 80. évfordulója alkalmából visszatér a lengyel áldozatok exhumálásának és megemlékezésének témája. A média azonban rámutat, hogy ez a kérdés nem került szóba nyilvánosan Andrzej Duda elnök legutóbbi ukrajnai látogatása során, mindössze két héttel a bűntény évfordulója előtt. Sőt, a kijevi látogatás során a lengyel és a litván elnök más kérdésekre összpontosított, hangsúlyozva, hogy "Ukrajnának a NATO-ban van a helye" – jelentette a Rzeczpospolita. "A politikusok a szövetség közelgő vilniusi csúcstalálkozója mellett a folyamatban lévő ellentámadásról is tárgyaltak Volodimir Zelenszkij elnökkel" – olvassuk a továbbiakban. A lengyelországi újságírók és kommentátorok pedig gyorsan rámutattak a "mellőzött" volhíniai témára. Tadeusz Isakowicz-Zaleski atya, aki évek óta megemlékezik a volhíniai lengyel népirtásról, kritikusan szemléli a lengyel hatóságok ezzel kapcsolatos intézkedéseit. – Sajnos, a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest visszalépések történnek (a lengyel áldozatokra való megemlékezés tekintetében – a szerk.). Annyi negatív esemény történt, hogy már most elmondható, hogy ez a harmadik Lengyel Köztársaság egyik legnagyobb mulasztási bűne. A volhíniai - kislengyelországi népirtás rendezésének elmulasztása folyamatosan konfliktusra ad okot a lengyelek és az ukránok között" – magyarázza az atya a Do Rzeczy című hetilapnak adott interjújában. – Szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint nincs erős konfliktus a nemzetek között, de van egy politikai konfliktus, amely negatívan hat a társadalmakra – teszi hozzá Isakowicz-Zaleski atya. Ugyanakkor rámutat, hogy véleménye szerint a Kijevvel való megegyezés hiányát a volhíniai bűncselekmény kérdésében a posztszovjet mentalitás befolyásolja, amely Ukrajnában továbbra is létezik, noha több mint 30 éve független állam. – Ez egy olyan mentalitás, amelyben a halottakat nem tisztelik. Ukrajna nem határolódott el ettől a megvetéstől. Mi több, anélkül akar csatlakozni az Európai Unióhoz, hogy megértené, mennyire fontos az európai kultúra számára a halottakra való emlékezés. Ehhez jön még a hóhér és az áldozat közötti egyenlőségjel, és az, hogy nem hajlandó beismerni, hogy a volhíniai és kelet-kislengyelországi bűnök népirtás voltak. Ukrajna 30 év után még mindig nem elég érett ahhoz, hogy ilyen problémákkal foglalkozzon" – hangsúlyozza Isakowicz-Zaleski atya.

Az oroszországi puccs és Lengyelország biztonsága

A lengyelországi biztonsági helyzetről sem hiányoznak a médiajelentések, a Wagner-csoport vezetője, Jevgenyij Prigozsin (aki valószínűleg jelenleg Fehéroroszországban tartózkodik néhány zsoldosával) által Oroszországban megkísérelt hatalomátvétel és a Minszk által ellenőrzött, egyre súlyosbodó bevándorlási válság összefüggésében. Július elején Mariusz Kaminski belügy- és közigazgatási miniszter bejelentette, hogy "a fehérorosz határon kialakult feszült helyzet miatt" erősítést, 500 rendőrt küldtek a helyszínre a megelőzési és terror-elhárítási egységekből . "Ők 5000 határőrhöz és 2000 katonához csatlakoznak, akik ennek a lengyel határnak a biztonságát őrzik" – jelentette a miniszter. "Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Lukasenka megerősítették, hogy Jevgenyij Prigozsinon, a Wagner-csoport vezetőjén kívül olyan zsoldosok is érkezhetnek Fehéroroszországba, akik nem kívánnak hivatalos szerződést kötni a védelmi minisztériummal, azaz nem akarnak Moszkva teljes ellenőrzése alá kerülni. A Kreml politikusai attól tartanak, hogy a Wagner-csoport katonáit Lengyelország elleni hadműveletekre használhatják, amelyekért Minszk nem akarja majd vállalni a felelősséget" – írta június végén a Dziennik Gazeta Prawna. A Fehéroroszország szomszédait, köztük Lengyelországot fenyegető veszélynek a fehérorosz ellenzék vezetője,  Szvjatlana Cihanovszkaja is hangot adott a Bloomberg magazinnak adott interjújában. Ahogy Maciej Pieczyński a Do Rzeczy hasábjain kifejti, továbbra is nyitott kérdés, hogy a Wagner-csoport zsoldosai mit fognak tenni Fehéroroszországban, és az egyik lehetőség az, hogy a zsoldosokat Minszk vagy Moszkva használja fel, ami fenyegetést jelenthet Varsóra nézve. " (...) Prigozsin emberei, mint Moszkvával formálisan konfliktusban álló magánhadsereg, büntetlenül támadhatják Ukrajnát vagy bármelyik nyugati szomszédját, köztük sajnos Lengyelországot is, fehérorosz területről. Moszkva és Minszk mossa kezeit, mert végül is nem az ő hadseregükről van szó"  – magyarázza az újságíró. "Lengyelország esetében ez egy hibrid támadás lesz. A Wagner zsoldosai nagyon veszélyes támogatást fognak nyújtani az illegális migránsok csoportjainak azzal, hogy provokációkat szerveznek, többek között lőfegyverekkel. A harmadik világbeli országokban gyakorolt befolyásuk is segíthet abban, hogy még több külföldit vonzzanak. Ilyen módon  a Wagner- csoport zsoldosai le fogják mosni az árulás bélyegét, és megmentik Putyin arcát. A Kreml hatóságai pedig – Putyinnal vagy anélkül – végleg megszabadulnak a kellemetlen vezetőtől, ha Rosztovtól, Voronyezstől vagy Moszkvától távol használják fel." – teszi hozzá Pieczyński.