„2030-ra Lengyelország gazdagabb lesz, mint az Egyesült Királyság – ideje észrevenni ezt. Az ország ledobta magáról a kommunizmus béklyóit, hogy leküzdje Putyint, miközben Németország és Franciaország tétovázik.” – írja a brit The Telegraph publicistája.

Daniel Johnson szerint a fejlődés jelenlegi pályáján, a kommunizmus bukása utáni gazdasági csodának köszönhetően Lengyelország jó úton halad afelé, hogy 2030-ra gazdagabb legyen Nagy-Britanniánál. A jövőbeni iparágak, mint például az akkumulátorgyártás, a növekedés egyik fontos útját jelentik.

Varsó gazdasági erejét arra is felhasználja, hogy olyan katonai hatalmat építsen ki, amely gátat emelhet az agresszív Oroszországgal szemben. A Moszkvával szembeni készültségével Varsó ráadásul további szövetségeseket is nyerhet a szomszédos országok között, miközben Franciaország és Németország továbbra is tétovázni látszik.

Johnson részletesen bemutatja a lengyel hadsereg bővítésére vonatkozó terveket, amelyek keretében a Jog és Igazságosság kormánya a katonák számának 300 000 főre emelését és a modern hadi felszerelések tömeges beszerzését tervezi. Mindez azt jelenti, hogy hamarosan Lengyelország rendelkezhet a legnagyobb és legjobb szárazföldi harci képességekkel az összes európai NATO-tag közül. Még a mintegy 200 000 frontvonali katonát számláló Franciaországot is hamarosan felülmúlhatja – írja Johnson.

Mindeközben Scholz kancellár Zeitenwenéje ellenére csak szimbolikusan növeli katonai kiadásait. A brit szerző megértéssel nyilatkozik Varsónak a német-orosz közeledéstől való félelmeiről, amelyeket történelmileg indokoltnak tart, különösen az erősen felfegyverzett kalinyingrádi régió jelentette veszély miatt. "Érthető, hogy amikor Berlin nyitányt játszik Moszkvának, Varsóban már Chopin Gyászindulóját játsszák" – írja, hangsúlyozva, hogy más kelet-európai országok is osztják a lengyelek ezen aggodalmait.

A berlini és párizsi vezetői pozíció hiánya űrt teremtett, amelybe Varsó szívesen benyomult – jelenti ki a szerző. Ír a gazdasági potenciálról is: „Három évtizednyi folyamatos növekedés csodát tett. A gazdasági aránytalanságok Lengyelország és a nyugat-európai országok között szerinte drámaian csökkentek.” Az egy főre jutó GDP Lengyelországban most 28 200 GBP, szemben az angol 35 000 GBP-vel, a francia 34 200 GBP-vel és a német 39 800 GBP-vel. A jelenlegi növekedési ütem mellett Lengyelország 2030-ra megelőzi az Egyesült Királyságot.

Lengyelország egy főre jutó reál GDP-je több mint kétszeresére nőtt az ezredforduló óta; összehasonlításképpen Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban mindössze 15-24%-kal nőtt ugyanebben az időszakban – írja a brit publicista, aki szerint az életszínvonal olyan helyeken, mint Varsó vagy Wrocław már összemérhető Berlinnel, Párizzsal és Londonnal, ráadásul az inflációt ellensúlyozzák az alacsony megélhetési költségek is.

Daniel Johnson rámutat arra is, hogy az olvasás, matematika és természettudományok terén Lengyelország folyamatosan az első öt-hat helyen áll a 38 OECD-ország között, jóval a gazdagabb országok, például az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország felett. Johnson szerint ez megalapozza a további erős gazdasági növekedést.

Felrója ugyanakkor a a fejlődési potenciál gyengeségeit is. Utal rá, hogy Lengyelországban az egyik legalacsonyabb a születési ráta, és ez a leggyorsabban öregedő társadalom Európában. „Az országnak szüksége lenne bevándorlókra, de nem hajlandó elfogadni a nagy etnikai vagy nyelvi sokszínűséget” – írja.

Johnson kitér a belpolitikára is – felidézi a közkeletű véleményt, hogy a mai sikerek mögött a Belcerowicz-féle sokkterápia áll, amely szabadpiaci reformokat vezetett be. Nem árul el túl sok szimpátiát a kormánnyal kapcsolatban, szerinte a kormánypártot “a jogállamiság aláásásával és a nyilvános viták elfojtásával vádolják, az ország politikája felett pedig már régóta paranoia légköre lebeg." Mint írja "Lengyelország végső uralkodója" Jarosław Kaczyński, akit a támogatók az Állam Fejeként emlegetnek, ami Józef Piłsudskira történő utalás miatt "természetesen riasztja a Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke által vezetett liberális ellenzéket."

Zárszóként tanácsokat is oszt a lengyelek számára a szerző: “A mai Lengyelország továbbra is energikus demokrácia. A lengyeleknek joguk van büszkének lenni köztársaságukra és fegyveres erőire. De nem kellene, hogy a paranoia is helyet kapjon. Nem kellene áldozatnak vagy mártírnak tekinteni Lengyelországot” – fogalmaz.

Borítókép: Telegraph - képernyőfotó