Megfontolandó tanulságokkal teli és vitáktól sem mentes konferenciára került sor Intézetünk épületében, amelynek célja, címének megfelelően, Közép-Európa jövőjének közös megvitatása volt a régió országainak nézőpontjából.

Csehországból Jaroslav Kuchyňa, a CEVRO magánegyetem és think-tank képviseletében valamint Vit Dostál, az AMO (Külügyi Intézet) képviselője, Szlovákiából Jozef Majchrák, a Postoj.sk szerkesztője, és Marek Novák, a Hanus Társaság vezetője érkezett, Magyarországot Bendarzsevszkij Anton (Oeconomus Institute) Faragó Csaba (Századvég) , Kiss István (Danube Institute), Szakáli Lóránd István valamint Kovács István (Alapjogokért Központ), Rosonczy-Kovács Mihály (Nézőpont Intézet) Demkó Attila illetve Moldicz Csaba (MCC), valamint Marik Helga, a Miniszterelnöki Kabinetiroda főtanácsosa képviselték. Az eseményen lengyel részről részt vett közt a Miniszterelnöki Kancelláriát vezető miniszter, Marek Kuchciński és helyettese, Andrzej Klarkowski, Wojciech Kaczmarczyk, a Nemzeti Szabadság Intézet (NIW) igazgatója, tudósok és kutatók, mint Tomasz Grosse professzor, és Piotr Bajda, valamint neves szerkesztők és publicisták, Paweł Lisicki, Antoni Opaliński, Krzysztof Skowroński, Karol Gac, Olga Doleśniak-Harczuk és Olivier Bault. A rendezvény a felszólalókon kívül több fiatal látogatót és diplomatát is vonzott.

Wacław Felczak professzor szívesen mondogatta, hogy vagy mi, Közép-Európa lakói megtanulunk jól együttműködni, vagy megint csak utasok leszünk egy vonaton, aminek sem az irányát, sem a megállóhelyeit nem fogjuk tudni - jegyezte meg a nemzetközi konferencia megnyitóján a Felczak Intézet igazgatója, Maciej Szymanowski. A kölcsönös bemutatkozást követően a közös pontokat keresve a jelenlévők mind egyetértettek abban, hogy az Ukrajnában dúló háború miatti nézetkülönbség határozottan negatívan befolyásolta a kormányaink közötti kapcsolatokat, ugyanakkor továbbra is szükség volna azon területek meghatározására és pontosítására, amelyekre együttműködésben érdemes koncentrálnunk.

Katasztrófa lenne az egyhangúság szabályának eltörlése az Unióban

A résztvevők örömmel üdvözölték ezek közt, hogy Közép-Európa az elmúlt évtizedekben a leggyorsabban fejlődött az EU egészében, és közös pont az is, ahogy nemzeteink hasonlóan viszonyulnak a migrációhoz.

Vit Dostal, a prágai Nemzetközi Ügyek Szövetségének (AMO) ügyvezető igazgatója, megjegyezte ugyanakkor a háború okozta nézetkülönbség miatt sok cseh politikus már nem tartja vonzónak az ilyen formátumú találkozókat. A cseh kormánynak – amely júniusban veszi át a szervezet elnökségét - ugyanakkor a szakértő szerint nem áll szándékában felszámolni a Visegrádi Csoportot. Dostál szerint éppen azokban az időkben, amikor alapvető kérdésekben nem értünk egyet, akkor is érdemes a Visegrádi Csoporton belül együttműködni, amelynek előnye, hogy nagyrészt decentralizált, így az együttműködés az egyes minisztériumok szintjén zajlik. – Amikor nincs közös V4-hang az alapvető kérdésekben, legfeljebb nem kell annyi csúcstalálkozót szerveznünk a legmagasabb szinten, vagy találkoznunk más országokkal. A közös érdekekre koncentrálhatunk – tette hozzá Vit Dostál.

A CEVRO Intézet vezetője, Jaroslav Kuchyňa a magyar állásponttal kapcsolatos prágai értetlenségről számolt be. „Prága szemszögéből az a benyomásunk, mintha egy rossz filmet néznénk: Fogalmunk sincs, mi folyik Budapesten. Nem tudjuk, mire gondolhat a magyar kormány miniszterelnöke fogalmazott, majd hozzátette: a visegrádi együttműködés folytatódásához jó lenne azokra a kérdésekre koncentrálni, amelyekben Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország érdeke és álláspontja közös. az Európai Unió reformjának irányai és az ehhez kapcsolódó kockázatok. Hiszen az egyhangúság felszámolása és a minősített többségi szavazásra való átállás katasztrófa lenne Közép-Európa számára, minden fontos kérdésben leszavaznának bennünket – figyelmeztetett.

A megbénult Visegrádi Négyek

A „Postoj” szlovák lap főszerkesztő-helyettese, Jozef Majchrák megjegyezte, hogy amikor két évvel ezelőtt interjút készített Magyarország miniszterelnökével, Orbán Viktor a Visegrádi Csoport szerepét Németország és Franciaország ellensúlyaként határozta meg az Európai Unión belül. Ma a Visegrádi Csoport már nem kelt ilyen benyomást, sőt, bénultnak tűnik – mondta Majchrák, kiemelve, hogy a V4 válsága új érvekkel egészíti ki a csoport kritikusait, akik az utóbbi időben egyértelműen megnövekedtek, különösen a szlovák politikai színtér progresszív oldalán. – Nem annyira a visegrádi csoportból való kilépést követelik, hanem azt, hogy Szlovákia szüneteltess az együttműködést a formátumon belül – magyarázta a szlovák napilap főszerkesztő-helyettese. Majchrak elmondta: a szlovák politikai elit nagy része sokáig Németországot tekintette stratégiai partnernek, de az ukrajnai háború megmutatta, hogy nem megfelelő a berlini kormány hozzáállása az energetikához vagy a Moszkvával való kapcsolatokhoz. A szlovák elit egy részénél a sokkal kiszámíthatóbb Lengyelország pozíciója növekedésnek indult – tette hozzá.

Marek Novák, a szlovák Ladislav Hanus Intézet munkatársa szintén pozitívan értékelte a V4-es együttműködést. „A V4-es csoportnak nagyon is van értelme. Közös az érdeklődésünk és közös a történelmünk. Osztozunk  a keleti blokk tapasztalataiban. Szövetségesek lettünk az európai integrációban. Beszéltünk gyakorlati kérdésekről, de beszélnünk kell az ideológiai együttműködésről is. Mi lehet az inspiráció Szlovákia – a visegrádi csoport legkisebb országa – számára? Az önálló gondolkodás képessége, például külpolitikában. Lengyelország inspirációt jelenthet itt. Törődnünk kell a természetjoggal, a rendezett társadalmi élettel, vagyis a családokkal és a keresztény örökséggel is. A lengyel Ordo Iuris inspirációt jelenthet Szlovákia számára.

Megszólítottként hozzászólt Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris vezetője, aki hangsúlyozta, hogy az EU évek óta nyíltan törekszik arra, hogy európai szuperállammá váljon. ”Nagymértékben a mi elhatározásunkon múlik, hogy ez a folyamat elindul-e, vagy megvétózzák. De ez nem lehet csak politikai vétó. Olyan stratégiai konszenzust kell kialakítanunk, amely megakadályozza egy szuperállam felépítését. Több évtizedes kommunizmus áldozataiként ezt jobban megértjük, mint a nyugat-európaiak. A megbeszélés résztvevői egyöntetűen egyetértettek azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy az EU-ban töröljék el az egyhangúságot a külügyekben. A vétójog tagállamoktól való megvonása katasztrofális forgatókönyvnek számított.”

Mi lehet a közös ügy?

„Orbán Viktor miniszterelnök többször is világossá tette, hogy a Visegrádi Csoporton belüli együttműködésnek csak akkor van értelme, ha azt Varsóból irányítják” – jelentette ki Faragó Csaba, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója. Az aktuális témák közül felhozta az olcsó gabonaimport problémáját Ukrajnából. – Sok magyarországi gazdálkodóval és üzletemberrel beszéltem, akik ezzel a problémával küszködtek, de addig nem tudtunk mit kezdeni, amíg Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök nem lépett fel. Aztán Magyarország csatlakozott Lengyelország lépéseihez – mondta Faragó Csaba, aki elárulta, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a magyarok túlnyomó többsége elégedett a budapesti kormány ukrajnai háborúval kapcsolatos politikájával, míg a szlovákok többsége nem elégedett az egyértelműen ukránpárti irányvonallal, amelyet a pozsonyi kormány képvisel.

Bendarzsevszkij Anton egyetértett azzal, hogy a Visegrádi Csoport nehéz időszakot él át, ugyanakkor megjegyezte, hogy a V4-országok több mint három évtizede tartó együttműködése már átélt hasonló kríziseket, és  sikerült átvészelni őket. „Érdemes átgondolni, hogy jelenleg mely ügy a legfontosabb számunkra. A kilencvenes években ez a transzatlanti integráció, a NATO-hoz illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás volt. Valóban alapvető kérdés lenne, hogy beleegyezzünk abba, hogy fegyvereket küldenek Ukrajnának? Nem hiszem. Alapvető kérdések lehetnek például az energia- és élelmezésbiztonság, a gazdasági együttműködés, az EU határainak védelme, a NATO védelmi politikája és a Visegrádi Csoport országainak biztonsága. És pontosan ezekben az alapvető kérdésekben tud minden V4-es ország kormánya egyetértést és támogatást találni, ezekben az irányokban lenne érdemes indulni – hangsúlyozta  az elemző.

Paweł Lisicki moderátor, a Do Rzeczy hetilap főszerkesztője válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország energiaforrásainak szerkezete – amely túlnyomórészt az oroszországi forrásokra alapoz – ellentmondásos megítélésű lehet a Visegrádi Csoport többi országaiban. Hozzátette azt is, hogy a közvélemény-kutatások szerint a magyarok túlnyomó többsége támogatja Orbán Viktor politikáját, és úgy gondolja, hogy a legfontosabb a gazdasági biztonság biztosítása, és hogy nem keveredjenek fegyveres konfliktusba. A lengyelek körében végzett hasonló felmérés ugyanakkor azt mutatta, hogy a megkérdezettek egy orosz támadástól tartanak a legjobban, és hajlandóak gazdasági áldozatokat is hozni biztonságérzetük növelése érdekében.

Szakáli István Loránd, az Alapjogokért Központ részéről leszögezte: „Magyar szempontból a visegrádi csoportot tartjuk a regionális együttműködés legfontosabb formájának, amely az elmúlt harminc év során többször bizonyította, hogy jelentős sikereket tud hozni”  amellett, hogy természetesen olyan formátumokban is részt vesz, mint a Bukaresti Kilencek vagy a Háromtenger Kezdeményezés. „Optimista vagyok a Visegrádi Csoport jövőjét illetően, és optimizmusomat arra alapozom, hogy a V4-en belüli együttműködés mindig is nagyon rugalmas volt, és mindig meg tudtuk találni azokat a kérdéseket, ahol a csoport mind a négy országa többet ért el közösen, mintha egyénileg lépett volna fel - mondta Szakáli, aki elsősorban gazdasági és infrastrukturális kérdésekre összpontosított: a régió az Unió legdinamikusabban fejlődő gazdasági térsége, ahol épp az infrastruktúra fejlesztése kell, hogy fontos legyen: az autópályák és a gyorsvasutak az észak-déli tengely mentén. Brüsszel csak akkor segít az ilyen projektek megvalósításában, ha közösen lépünk fel ebben a kérdésben – érvelt a magyar szervezet szakértője.

Az Alapjogokért másik képviselője, Kovács István szintén a haszonra koncentrált: szerinte geopolitikai helyzetünkből következik, hogy a nagy birodalmak között a jövőnk függ attól, hogy képesek vagyunk-e együttműködni, ennélfogva egyszerűen mindegyik ország számára egyszerűen megéri a visegrádi együttműködés.

Kiss István a Danube Institute-tól úgy fogalmazott a V4-csoport problémáiról szóló hírek olyanok, mint a Mark Twain haláláról szóló pletykák - erősen eltúlzottak. A visegrádi együttműködés elsősorban a mi érdekünk. A V4-en belüli együttműködés Franciaországnak és Németországnak nem érdeke. Nekem úgy tűnik, hogy még az ukrajnai háború alatt sincsenek olyan nézeteltérések közöttünk, mint ahogy a média állítja. Minden V4-es ország elítéli az agressziót, támogatjuk a területi integritást. Támogatjuk az Oroszország elleni szankciókat, segítünk az ukrán menekülteknek, és az egyetlen nagy különbség a fegyverellátás. A jövőben a migrációra és az energiára kell összpontosítanunk – jelentette ki. Paweł Lisicki kérdésére, hogy a lengyel közvélemény miért értékeli ennyire eltérően a lengyel és a magyar kormány lépéseit, a következőképp válaszolt: „Azt hiszem, ez a médiának köszönhető. A hívószó az, hogy "Orbán Putyin szövetségese", és senki sem törődik azzal, hogy ez valójában hogyan is van - hangsúlyozta Kiss.

Ehhez csatlakozott Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Intézetének vezetője is. Hangsúlyozta, hogy bár számos alkalommal hangzottak el szerencsétlen és hibás nyilatkozatok, de az a helyzet, hogy komoly hibrid háború folyik Magyarország ellen. Szeretném határozottan leszögezni, hogy Magyarország nagyon komolyan nagy erőkkel támogatja Ukrajnát, nem pusztán humanitárius szinten, de egyéb módokon is, amelyek közül több olyan is, amelyről nyilvánosan nem beszélhetünk. A retorika mellett a realitásokat is nézzük: az önkritika mellett fontos az, hogy szakértők között ezeket a kérdéseket világosan tisztázzuk. Konkrétan a visegrádi együttműködésre utalva felhívta a figyelmét, hogy ha Magyarországot elszigetelik, az nem szolgálja sem Ukrajna, sem Lengyelország, sem pedig a régió érdekeit sem. Mint mondta az pedig, hogy a régiót megosszák, meggyengítsék, az egyetlen ország, nevezetesen Oroszország primér érdeke.

Nagy Dénes András az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének munkatársa igyekezett hűteni a kedélyeket – a Visegrádi Alap által megrendelt kutatásokat idézte fel, amelyben azt kérdezték, hogy a Visegrádi Csoportnak továbbra is van-e értelme, és vannak-e még fontos megvalósítandó feladatok. A csehek akkor még csak 46 százalékban válaszoltak igennel válaszoltak. Ezt a felmérést 2021-ben is megismételték, ekkor már 71%-uk válaszolt igennel. Ugyanez a tendencia figyelhető meg Szlovákiában is, ahol 75 százalékról 78 százalékra nőtt a támogatók száma. A lengyeleknél 2003-ban 62 százalék, 2021-ben 59 százalék volt a visegrádi csoport támogatóinak száma. Eközben Magyarországon 2003-ban 59 százaléka mondott igen, és 2021-ben ez a csoport 82 százalékra nőtt. Polgáraink túlnyomó többsége tehát egyértelműen a Visegrádi Csoport folytatása mellett áll. A társadalmi támogatottság megvan, ez a demokratikus kormányok számára kötelességet jelent.

 Rosonczy-Kovács Mihály a Nézőpont képviseletében felvetette, hogy európai régiónk országai példát vehetnének pl. Dél-Amerikáról, ahol megvan a közös kulturális identitás, ami erősen intézményesült, ez sajnos hiányzik a mi oldalunkon. Éppen ezért szerinte fontos volna, a V4 ne csak kulturális eseményeket finanszírozzon, hanem például infrastrukturális projekteket is. Kitért arra is, hogy a V4 kiváló alapot nyújt a Háromtenger Kezdeményezés fejlesztéséhez is.

Egy másik aspektusra hívta fel a figyelmet Prof. Tomasz Grosse a Varsói Egyetemről. – Az alap a tudományos és kulturális támogatásokra koncentrál. Ez azért fontos, mert regionális identitás nélkül nincs együttműködés. Márpedig az ilyen oktatási és kulturális együttműködés a közös kulturális háttér érzését építi. Sok szakértő azonban rámutat arra, hogy európai régiónkban fokozottabb együttműködésre van szükség – infrastruktúra, energia és digitális területen. Az ukrajnai háború megmutatta, mennyire fontos ez a feladat – hangsúlyozta  – A Nemzetközi Visegrádi Alapot nagyobbá kell tennünk.

A második kérdés egy nyomásgyakorló csoport létrehozása az EU-n belül annak érdekében, hogy az EU többet fektessen be a regionális infrastruktúrába. Az érintett országok erősebb nyomása több lehetőséget eredményezhet. A harmadik dolog az olyan vállalatok együttműködése, amelyek rendelkeznek az erőforrásokkal és be tudnak kapcsolódni. Ezek a projektek azonban kormányközi megállapodásokat igényelnek. Kormányközi támogatással magánvállalkozásokon keresztül lehetővé válna olyan projektek megvalósítása, amelyek összhangban állnak az érdekelt felek stratégiai terveivel.

Vít Dostál a Visegrádi Alap működésével szemben nem támasztott kifogást: „nekem úgy tűnik, hogy a V4-alap jól működik. Az alap jól reagálhat a megváltozott feltételekre. Az IMF az ukrajnai háború kitörése után az elsők között reagált a migrációs válságra, és támogatta a menekülteket támogató intézményeket. Az alap egy új ifjúsági csereprogramot is működtet. Ebben az összefüggésben apolitikus szerepet tölt be.

A második beszélgetés moderátora, Antoni Opaliński arról is kérdezte a vendégeket, hogy az Alap által finanszírozott összes projektnek van-e értelme a Visegrádi Csoport által kitűzött célok elérésében. Ilyen projektek például a V4-ekre vonatkozó cseh Green Deal Stratégia vagy a poszt-covid időszak társadalmi kirekesztéséről szóló lengyel tanulmány.

Felmerült a tudásközpontok együttműködésének kérdése is. Tomasz Grosse megjegyezte, hogy a V4 országok intézményei gyakran keveset tudnak a régió más országaiban működő hasonló think-tankekről. Talán az Alap támogathatná azon szervezeteket, amelyek partnereket keresnek a régióban – vetette fel. Kiss István, a Danube Institute munkatársa megerősítette, hogy ő is észlelte ezt a problémát. A Hanus Intézetről még nem hallottam, pedig városaink mindössze 150 km-re vannak egymástól. Itt biztosan jól jöhet a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatása– tette hozzá. Jaroslav Kuchyňa kijelentette, hogy nem szabad korlátozni a V4-országok fiataljainak szomszédaik kultúrájával való megismertetésére fordított forrásokat. – Minél több pénzt költünk oktatásra és a rossz sztereotípiák elleni küzdelemre, annál jobban fogunk együttműködni a jövőben. Fiataljainknak meg kell ismerniük a régiót – mondta a CEVRO Intézet szakértője.

Olga Doleśniak-Harczuk, szerkesztő, Németország-szakértő a beszélgetés végén kiemelte, hogy a médiaelérst tekintve óriási aránytalanság van az EU-ban a "régi" és az "új" Európa között. Doleśniak-Harczuk a Deutsche Welle német médiakonzorciumot említette, amely 2021-ben 340 millió eurót kapott tevékenységéért, és ennek köszönhetően 32 nyelven tud működni, mint a V4-országok számára nehezen követhető példa.

A parázs vitáktól sem mentes egész napos konferencia végén a résztvevők ha nem is mindenben, de egyben egészen biztosan egyetértettek a párbeszédet ebben a formátumban és körben feltétlenül folytatni kell.

A rendezvény képei: