2021. november 16-án a Felczak Intézetben tartottak kerekasztal-beszélgetést a V4 országok sajtókapcsolatairól és mediális együttműködéséről.

Lengyelország részéről Piotr Włoczyk volt jelen, aki a DoRzeczy hetilap munkatársa, Csehország részéről a Konzervativní noviny és Civic Institute színeiben Matyáš Zrno tette tiszteletét, Szlovákiát a Postoj munkatársa, Jozef Majchrák képviselte, míg Magyarországról Szilvay Gergely érkezett a lengyel fővárosba, a Mandiner munkatársaként. A beszélgetés moderátora Aleksandra Rybińska volt, a Wpolityce.pl és a Tygodnik Sieci munkaársa. Az esemény a „Gondolkodó emberek médiája” jelszó alatt zajlott.

A fő a kérdés a közép-európai államokat ért sajtótámadás és az ehhez szorosan kapcsolódó „fake news” kérdése volt. A beszélgetés kezdetén többen rávilágítottak, hogy a nyugati média 2011 óta éles kritikával él Magyarország felé, és természetesen a 2015-ös migránsválság csak súlyosbította Magyarország megítélését a nyugati platformokon.

Mint a résztvevők elmondták, számos oka lehet annak, hogy a külföldi média ennyire egyoldalú képet közvetít a közép-európai országokról. A beszélgetés során az első ilyen okként az újságírói tájékozottság hiányát említették. A nyugati hírügynökségek, főleg a tengerentúli cégek újságírói gyakran nem szakértői a V4 országoknak, sok esetben akár fiatal, tapasztalatlan személyek kapják meg a régiót, akik nem ássák bele mélyen magukat a témába, felszínes tudással próbálják meg átlátni a helyzetet. Olyan esetekről is lehet tudni, amikor az adott hírt egy twitter-bejegyzés alapján hozták le, olyan dolgokat állítva, melyek nem köszönőviszonyban sem voltak a valósággal.

Az újságírói inkompetencia gyakran előforduló esete, amikor valaki a saját országa politikai helyzetét próbálja kivetíteni az adott külföldi ország politikai helyzetére. Így lehetett, hogy az amerikai elnökválasztás alatt Trumpot és Babis-sal łs Kaczyńskival hozták párhuzamba. Ezek a tévedések nem feltétlenül rosszindulatból vagy valami féle konspirációs szándékkal születnek, egyszerűen csak a tudás hiánya miatt alakulnak így, tették hozzá a résztvevők.

Gyakran a politikai mainstream is meghatározza a nyugati média irányát. Erre legjobban a jelenlegi lengyel-fehérorosz határválság lehet a példa, de például a 2015-ös magyarországi események is hasonlónak mondhatóak. A nyugati médiában olyan hírek jelentek meg, miszerint a fehérorosz határ mentén nőket és gyerekeket gyilkolnak, ami természetesen teljes mértékben álhír. A hírportáloknak kellenek a tartalmak és a minél nagyobb olvasottság így olyan cikkek születnek, amik megbotránkoztatják az embereket, ezzel minél nagyobb érdeklődést kiváltva. A hírügynökségek azt például nem emelik ki, hogy a határ menti táborokban várakozok háromnegyede fiatal felnőtt férfi. Szintén hatalmas befolyásoló tényezőt jelent a figyelemfelkeltő szavak használata: a „refugee” szinte már hívószóként jelenik meg, szimpátiát ébreszt és rengeteg élethelyzetre rá lehet húzni, ezzel szemben a „migrant”  szó, a nyugati médiában nem hordoz akkora erőt, mint az előbbi.

A tartalomgyártás kényszere az újságírókat arra készteti, hogy az adott állam szabályait kövessék.  A jelenlegi helyzetben a fehérorosz kormány a menekültek iránti szimpátiát használja ki. Beengedi a táborokba a külföldi újságírókat, de azt mutatja meg neki, ami számára hasznos.

És, hogy ez az egész miként is csapódik le a közép-európai médiában? Leginkább ott, hogy az országok közötti médiai együttműködésen kellene javítani. Sok esetben a magyar portálok előbb informálódnak a lengyel helyzetről egy amerikai hírügynökség által, mint a lengyel médiából és fordítva. Ez a tendencia mind Szlovákiába, mind Csehországban hasonló. A cél az lenne, hogy a V4-ek országai között létrejöjjön egy olyan médiai kapcsolat, aminek a segítségével egymáshoz el lehet juttatni a hiteles információkat. Ez alatt nem csak egy-egy hír szó szerinti közlését kell érteni, hanem az adott ország igényeire, társadalmi normáira való lefordítását is. Ehhez még hosszú út vezet. A megvalósításhoz megfelelő információs háttér és felkészültség szükséges. Példát már láttunk Csehországból, ezt kellene nagyobb szintre emelni.

Szó esett még a Háromtenger-koncepció láthatóságáról, az újságírói együttműködés mikéntjéről, valamint a közösségi oldalak hatásáról és a fiatalok médiafogyasztási szokásairól is. Bár az november 16-án megtartott kerekasztal beszélgetésen konkrét megállapodás nem történt, dea résztvevők kifejezték abbéli reményüket, hogy hosszútávú együttműködésük alapjait sikerült lefektetni.

A beszélgetés szerkesztett, feliratozott változata hamarosan nézhető lesz honlapunkon.