Szombaton Angela Merkel Varsóba érkezett, hogy találkozzon Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel. A német kancellár látogatása klasszikus búcsúlátogatás volt, melynek során mérleget vontak a kölcsönös kapcsolatok elmúlt korszaka felett.
A látogatás előtt a lengyel és német sajtó egyaránt felhívta a figyelmet a két ország közti szoros gazdasági kapcsolatra: Lengyelország 2019 -ben megelőzte Nagy -Britanniát és 2020 -ban Olaszországot, a hetedik helyről az ötödik helyre lépve fel a német kereskedelmi partnerek között. 1991 óta az országok közötti kereskedelem 15-szörösére nőtt. A német média számításai szerint Lengyelországnak 27 milliárd PLN (6 milliárd euró) értékben van részesedése német vállalatokban, míg a lengyelországi német közvetlen befektetések értéke 164 milliárd PLN (36 milliárd euró) volt.
A gazdasági szárnyalás pozitívumai mellett azonban a politikában jól látszanak a véleménykülönbségek is. A látogatás újfent bebizonyította, hogy mély ellentét van Lengyelország és Németország között az Nord Stream 2 gázvezetékkel és az építésével kapcsolatos kockázatokkal kapcsolatban. A konferencia során az egyik német újságíró megkérdezte a kancellárt, hogy sajnálja-e, hogy támogatta ezt a beruházást, és más döntést hozna-e, ha újra döntenie kellene ebben az ügyben. Merkel válasz nélkül hagyta a kérdést, csak arra emlékeztetett, hogy a német kormány támogatja ezt a beruházást, és Ukrajna érdekeit a Németország által az Egyesült Államokkal kötött megállapodás biztosítja.
A Morawieckivel folytatott barátságos hangú megbeszélés után Merkel ugyanakkor kijelentette, hogy csatlakozni fog a Varsó és Brüsszel közötti jogállamiságról szóló konfliktus megoldásához – e kijelentése nagy figyelmet keltett a Visztula mentén.
A távozó német kancellár látogatása egy 16 éves zár le, amelyben a német-lengyel kapcsolatok elérték a történelem legmélyebb szintjét, Lengyelország európai integrációs részvétele idején -jegyezte meg Dr. Sławomir Dębski, a Lengyel Nemzetközi Ügyek Intézetének igazgatója. Dębski azonban hangsúlyozta azt is, hogy a kancellár nem mindig tartotta be ígéreteit. - Merkel 16 évig afféle európai ezermesterként működött. Javította, foltozta, ragasztgatta az európai közösséget a válság idején, az európai alkotmány elutasításától a pénzügyi és migrációs válságon át az orosz ukrajnai agresszióig, a Krím annektálásáig és a Brexitig. - Mindig kompromisszumot keresett úgy, hogy Németország is jól járjon. Ennek eredményeként viszont Németország leuralta az Európai Uniót, ami az egész integrációs folyamatra veszélyt jelent. Ezek a kompromisszumok nem mindig voltak előnyösek Lengyelország számára, például a Lisszaboni Szerződés vagy az NS2 esetében. Emellett számos állami kötelezettségvállalását sem tartotta be, ami miatt Lengyelországban sokan ambivalens hozzáállást tanúsítanak iránta. Ugyanakkor jelentős kancellár volt, és talán Európának és Lengyelországnak nem lesz jobbja – összegezte a szekértő.
Németország következő kormánya jelen állás szerint koalíciós kormány lesz, amelyben a jelenleg kormányzó pártok közül legalább az egyik megtalálható. Tehát van esély a folytatásra, és biztosan nem szabad drasztikus, forradalmi változásokra számítanunk Berlin Varsóhoz való hozzáállásában – állítják az elemzők, ugyanakkor a kommentárok megjegyzik azt is, a szimbolikus szférában, és a politikai retorikában ugyanakkor várhatók változások: különösen, ha a szociáldemokraták nyernek és kormányt alakítanak zöldekkel és liberálisokkal, akkor lehet, hogy hiányozni fog Angela Merkel érzékenysége a lengyel kérdésekkel kapcsolatban.
Cimlapfotó: PAP/Wojciech Olkuśnik