Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter voltak a XXX. Kárpátok Európája Fórum keddi fővendégei.  Przemysław Żurawski vel Grajewski moderátor rövid bevezetője után először az Európát érintő legfontosabb kihívásokat vették számba.

Szijjártó Péter külügyminiszter kifejtette, a legnagyobb kihívásokat a képmutatás, a kettős mérce alkalmazása és a valódi, demokratikus vita hiánya jelentik manapság – hiába volna nagy szükség arra, hogy lényegi, értelmes vitát folytassunk a jövőről - abban a pillanatban, amikor a mainstreamtől eltérő szempontok kerülnek felvetésre, ezeket egyből elutasítják az Unióban. Nyugat-Európa előszeretettel figyelmen kívül hagyja ezeket a kérdéseket és nem él a kölcsönös tisztelet elvével. Európa gazdasági ereje csökken, míg Kínáé nő – míg a GDP csökken, a szociális kiadások nőnek, mąr csak emiatt is feltétlenül  egyetértésre van szükség.

Piotr, hozzá kell szoknod, hogy itt Lengyelországban mindenki így szólít majd - kezdte Rau külügyminiszter, aki rögtön rá is tért az ideológiai-jogi kérdésekre. A legfontosabb kihívás az európai integráció eredeti koncepciójának visszaépítése, eme radikális visszatérítésnek márpedig végbe kell mennie – jelentette ki. Visszatekintve a csatlakozás hosszú és fáradságos folyamatára kiemelte, hogy régiónk országai a négy fő uniós szabadságért (a tőke, áruk, állampolgárok, szolgáltatások szabad mozgása) küzdöttek, azonban ezen alapértékektől kezdünk eltérni. A szabad gazdaság helyett gazdasági protekcionizmus érvényesül sok esetben. Ugyanígy nem érvényesül a közös, szerződésekben megfogalmazott jog, holott ennek kellene jelenteni az EU jogi alapját. A szuverenitás ugyanakkor sok esetben fenyegetettségbe kerül a jóval kisebb társadalmi felhatalmazással rendelkező uniós intézmények hatáskör-túllépésének eredményeképpen. Elég csak felidłzni a közös európai alkotmány ötletét, ami ugyan sokszor elbukott népszavazásokon, eszméit azonban jól láthatóan tovább erőltetik az uniós intézményeken keresztül. Ezen felül említette az erkölcsi-politikai aggályokat is, főként a keleti és a balkáni bővítést illetően.

Milyen kívánt uniót látnak maguk előtt a miniszterek?

Mi magyarok egy erős unióban vagyunk érdekeltek, de olyanban, amelyet erős tagállamok alkotnak, amelyek erősen és büszkén vállalják örökségüket és hagyományaikat. Egyértelműen elutasítjuk a föderalista elképzelést, nem akarunk további kompetenciákat a brüsszeli vezetésnek. Amint a körülmények kissé zavarosabbá válnak, és ilyen a mai helyzet is, erős vezetésre van szükség: jó példa erre a vírus, amelynek esetében a tagországi válaszok sokkal erősebbek voltak a közösségi intézkedéseknél. A versenyképességi tényező a második, az uniós közösségi adópolitika éppen ezért szintén elutasítandó. Az adópolitikáról a tagállamoknak maguknak kell dönteniük. Jelenleg nekünk magyaroknak a legkedvezőbb társasági adópolitikánk, amelyet, ha megemelnénk, saját versenyképességünket tennénk tönkre. Éppen emiatt van szükség a további bővítésre, különösen a brexit után.

Rau ehhez kapcsolódva kifejtette: olyan uniót szeretnénk, ahol az uniós szervek nem próbálják instrumentalizálni az uniós joganyagot, annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak tagországokra, vagy politikai családokra. Az integrációt senki se próbálja meg kihasználni ideológiai célra, bizonyos eszmék erőltetésére. Egy pluralista társadalomban természetesen mindenkinek megvan a joga nézetei hirdetésére, de ezek erőltetésére senki sem adott felhatalmazást. Jobb- és baloldaliak mindenütt vannak, de nem lehet az, hogy egyetlen politikai opció tekinti magát kizárólagosnak az uniós intézményrendszerben. Ez közvetve elidegenedéshez vezet az Unió társadalmában, a nemzeti közösségekben és euroszkepticizmust eredményez. Függetlenül attól, milyen elveket vallunk, az ideológiai vitákat otthon, a tagállamokban kell lefolytatni, nem pedig uniós intézmények segítségével. Ez az európai alapeszme végének kezdete – szögezte le.

Sokan hirdetik, hogy többségi szavazást kellene bevezetni a külpolitikában az egyenjogúsági szavazás helyett – ez egyértelműen a nagyhatalmi többség érdekeit szolgálná. Ez éppen így az euroszkepticizmus erősödéséhez vezet. A konszenzus nélkülözhetetlen olyan fenyegetések ellen is, amelyeket Európa a nagyon megosztott mai időkben tapasztal.

Régiós és nemzetközi együttműködés

Moderátori felvetésre válaszolva Szijjártó kifejtette véleményét a közép-európai régió kezdeményezéseiről is: A magyar külpolitika szíve közepe a visegrádi együttműködés - fogalmazott. Számos olyan ügyben tudtunk eredményt elérni ezáltal, amelyet egyedül nem vihettünk volna keresztül. Lengyelországnak önmagában is nagy súlya van, de Szíjjártó meggyőződése, hogy ezen kooperáció Lengyelországnak is sokban kedvez. Ha płldául  mi visegrádiak nem lettünk volna elkötelezettek és kitartóak, akkor ma kvóta szerint osztanánk szét a migránsokat az Unióban. Ha mi feladtuk volna a közdelmet a nyomással szemben, akkor ma a kvóták szerint migránsok ezrei élnének országainkban.

A második fontos tényező a gazdasági erőnk. Németország és a V4 országok közötti gazdasági forgalom 70%-kal nagyobb mint Németország és Franciaország között – mi tehát az Unió gazdasági tengelye lettünk. Beruházásösztönzés szempontjából a világ egyik legvonzóbb térségévé váltunk. Magyarország minden évben megdöntötte a beruházásösztönzések rekordját, ráadásul nemzetközi versengésben is visegrádi országokat találunk magunk körül. Ha igaz, hogy akinek a halálhírét keltik, az sokáig él, akkor a V4 már közel jár az örökkévalósághoz – jelentette ki. 

A balkáni bővítésről szólva felemlítette a magyar tapasztalatokat is – mi tudjuk, milyen fontos, hogy a Balkánon nyugodtság és béke legyen. Ha Szerbiát felvesszük, az egy óriási előrelépés lesz az egész Unió számára.

Zbigniew Rau válaszul különösen méltatta a nemzetközi együttműködések között azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a két állam belülről, magától kezdeményezett, mint a V4 vagy a Háromtenger Kezdeményezés. Éppen ezért kell világosan lefektetett közösen karban tartott elvek mentén együttműködnünk, nehogy keletről, nyugatról vagy bármilyen irányból megosszanak bennünket. Nem is pusztán bilaterális szinten, de például uniós struktúrákban is.

A nemzetközi távlatok tekintetében a lengyel miniszter kitért Belarusz ügyére is – tanúságot tett elkötelezettségéről az ország demokratizációjában is.