Dr. Marcin Kędzierski, a Jagelló Club szakértője a Radio WNET-nek adott interjúban a Lengyel Megállapodás feltevéseiről beszél, és arról, hogy valóban hátrányosan fogja-e érinteni a középosztályt.
A telefonnál Dr. Marcin Kędzierski, a Jagelló Klubhoz kötődő politológus. Jó napot kívánok.
Jó napot kívánok, bár inkább közgazdásznak nevezném magam, mert ez az alapvégzettségem.
Közgazdász, talán még jobb is, mert egy kicsit a közgazdaságtanról is fogunk beszélni, sőt, kicsit sokat is. A Lengyel Megállapodás programját szombaton hirdette meg a Jog és Igazságosság pártja, és folyamatosan erről beszélünk, mert úgy tűnik, van miről. A vita fő tengelye a körül alakult ki, hogy ez a program tönkreteszi-e a lengyel középosztályt, vagy éppen ellenkezőleg, megerősíti. Megnézte a javaslatokat? Ezek természetesen fejlődnek és változnak, mert még nincsenek törvények, kicsit alakítják még azokat, konzultációk lesznek, de a körvonalakat ismerjük és ezekből a körvonalakból milyen következtetést vont le ebben a témában?
Azzal kezdem, hogy hangsúlyozom, nincs semmi garancia arra, hogy ezek a javaslatok életbe lépnek. Egy erősen politikai út áll még előttük, ezért egyelőre kissé úgy kezeljük, mint – talán nem egy tudományos – de mégis elméleti vitát, amíg nem látunk konkrét törvénytervezeteket. De ha ezeket a feltevéseket a középosztály kontextusában értékelnénk, akkor fel kellene tenni azt az alapvető kérdést, hogy ki a középosztály, mert az elmúlt napokban a közösségi médiában nagy erővel megjelent meghatározások jelentősen eltérnek egymástól.
Vannak olyan meghatározások, amelyek azt mondják, hogy a középosztályt olyan emberek alkotják, akik saját tulajdonú ingatlannal rendelkeznek, akik megengedhetnek maguknak néhány hónapot munka és jövedelem nélkül, akiknek van pénzük évente két külföldi utazásra, azaz téli és nyári üdülésre, és még biztos találnánk néhány egyéb kritériumot. Találunk azonban olyan definíciókat is, utalok most a Lengyel Gazdasági Intézet által javasolt definícióra, ahol a középosztályt úgy definiálják, mint olyan embereket, akiknek a háztartási jövedelme 1,5 ezer és 4,5 ezer nettó zloty között van. És most, ha azok az emberek, akik azt hiszik, hogy azok alkotják a lengyel középosztályt, akik például nettó 15 000 zlotyt keresnek, azoknak tudniuk kell, hogy ez körülbelül 1-2 százaléka a leggazdagabb adófizetőknek. Ne nézzük az átlagot, mert az átlagfizetés nem veszi figyelembe a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalatokat, mert azokat a Központi Statisztikai Hivatal nem osztályozza, ha a mediánt néznénk, akkor a legfrissebb, 2019-es hivatalos adatok szerint továbbra is várjuk ezeket az aktuális adatokat, de ha megnézzük a Pénzügyminisztérium által közzétett adatokat, az egyes adózók adatai alapján, vagyis hogy végezetül az egyes adózók mennyi jövedelemhez jutnak, a medián megközelíti a nettó 3000 zlotyt. Tehát a lengyelek fele 3000 zlotynál kevesebbet keres havonta, és valójában ez egy olyan mutató, amely megmutatja a jövedelem nagyságát Lengyelországban. Nem fogom eldönteni, hogy mi a középosztály, mert mindenki elfogadhatja a saját definícióját, de úgy tűnik, hogy az az állítás, miszerint a leggazdagabb lengyelek néhány százalékát sújtó megoldások valójában a középosztályt sújtják, lehetséges értelmezések, de nem szükségszerűen helyesek.
Egy másik felmerülő kérdés az üzlet megterhelése. Az egészségbiztosítási járulék körüli változások, az, hogy nem lehet levonni a jövedelemből – mindez az egyéni vállalkozások működési költségeinek jelentős növekedését jelentik.
Ez igaz. Vannak érvek az ilyen járulékok mellett, és vannak ellenérvek. Ismét egy tisztán ideológiai válasz lesz, hogy mit választunk. Véleményem szerint bizonyos kiváltság, hogy az önálló vállalkozók kedvezményes járulékot kapnak mind az egészségbiztosításra, mind a társadalombiztosításra. A megoldás mögött az az elképzelés állt, hogy a tőke felhalmozásával ezek az emberek beruházhatnak, munkahelyeket teremthetnek és hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez. Ez volt az elképzelés mögött meghúzódó logika. Ha azonban megnézzük az adatokat, akkor nem igazán látni, hogy a lengyelországi magánbefektetések egyértelműen emelkedtek volna. Még ha van is állami támogatás vagy európai beruházási alapok, gyakran előfordul, hogy a crowding out jelensége jelenik meg, vagyis a vállalatok azt fektetik be, amit muszáj, amit az európai alapokból kapnak, miközben amit korábban befektettek, azt egyszerűen elfogyasztják. És a lengyel vállalatok is rengeteg pénzt takarítanak meg a bankszámlákon, nem emlékszem pontosan, hogy ezeken a számlákon milyen az egyenleg, de valahol 250 és 300 milliárd között lesz, és lehet, hogy még több is lehet, mert a válságellenes pajzs keretein belüli támogatás nagyrészt a vállalatok számláira került, nem jutott el az alkalmazottakhoz.
A Pénzügyminisztérium szerint a lengyel vállalatok számláin jelenleg több pénz van, mint a világjárvány előtt. Természetesen nem mindegyikén, de summa summarum több van.
Ezért mondom, hogy ha a világjárvány előtt 270 milliárd zloty volt, akkor ma meghaladhatja a 300 milliárd zlotyt.
Visszatérnék az önálló vállalkozókhoz, mert a kérdés az, hogy kit tekinthetünk annak. Mert ebben van némi kétség. Vannak, akik azt mondják, ezek néha szegény emberek, és nekik kell hozzájárulniuk a rendszerhez. Van képünk arról, kik azok az emberek, akik egyéni vállalkozást működtetnek?
Nagyon jó kérdés, mert ez egy nagyon sokrétű csoport. Vannak nagyon jól fizetett szakemberek – informatikusok, ügyvédek, sok orvos választja ezt a foglalkoztatási formát – de vannak olyan emberek is, akik például takarítási szolgáltatásokat, biztonsági szolgáltatásokat nyújtanak, vagyis olyanok, akiknek a legalacsonyabb a jövedelmük.
Akiket belekényszerítettek abba, hogy önálló vállalkozók legyenek.
Igen. Ma a járulékot az átlagfizetés alapján számolják, így a legkevesebbet keresők a valódi jövedelmükből arányosan magasabb járulékot fizetnek ennél a 9 százaléknál. Természetesen azok, akiknek a fizetése havonta több ezer zloty, azok sokkal kevesebbet fizetnek, mert ma ennek az összege nem egész 400 zloty havonta.
És ha ez valóban a megszerzett jövedelem 9 százaléka lesz, akkor, ha valaki havonta 15 ezer zlotyt keres bruttóban, akkor 1350 zlotyt kell fizetnie, ami havi ezer zlotyval több. Ugyanakkor viszonylag kevesen vannak Lengyelországban, akik havonta bruttó 15 ezer zlotyt keresnek.
És természetesen felmerül az a kérdés, hogy ez igazságos-e. Azt mondanám, hogy privilégium, amelyet ezek az emberek megkapnak, és most az állam úgy dönt, hogy elveszi tőlük ezt a kiváltságot, és valamiféle egyenlő bánásmódot vezet be. Ne feledjük, hogy nem arról van szó, hogy viszonylag többet fizetnek, mint a szegények. Ugyanannyit fizetnek, ami azt jelenti, hogy de facto egykulcsos lesz az egészségbiztosítási hozzájárulás.
Egykulcsos, amelyet oly gyakran követeltek a liberálisok – hogy az egykulcsos adózás jó. Nos, van egy egykulcsos járulék, de úgy tűnne, hogy a logikának hasonlónak kell lennie. Az egykulcsos azt jelenti, hogy százalékosan egyenlő, de kiderül, hogy a linearitás csak akkor jó, ha nem válik a leggazdagabbak kárára.
Ez egy szélesebb körű beszélgetés része, mert itt két rendszer keveredik. Mivel adó-járulék rendszerről beszélünk, tágabban rendszernek, közterheknek hívják. Az adók azonban kicsit más logikát követnek, mint a járulékok. Különösen, hogy van nyugdíjjárulékunk, vannak az egyéni nyugdíjszámláink, ami egy kis módosítás, ha figyelembe vesszük, hogy ez egy szolidaritás alapú rendszer, amelyben nincs ilyen egyéni bánásmód, de mi bevezettük. Ezenkívül az adó mindig meghatározatlan, a járuléknak meghatározott célja van, ezért van különbség az adó és a járulék között. És természetesen vannak javaslatok, például a Jó Változás kormánya elején volt egy javaslat, amelyet a Pénzügyminisztérium volt vezető közgazdásza készített elő, ma pedig a kormány egyik fő kritikusa, dr. Sławomir Dudek, az ún. az egységes adóról szóló javaslat, vagyis az összes jövedelemre vonatkozó egységes adó bevezetéséről. Ott nem volt szó a járulékok egységesítéséről, de ilyen ötletek is megjelennek, és ezek is olyan ötletek, amelyek nagy vitát váltottak ki a vállalkozók között, mert például azok az emberek, akik ma ingatlant adnak bérbe, talán 12%-os adót fizetnek, azaz alacsonyabbat, mint az üzleti tevékenységet folytató természetes személyektől származó 19%-os egykulcsos jövedelemadó. Tehát itt nagyon sok nüánsz van, de óva intenék a drámai hangvétel ellen, hogy ez egy rablás fényes nappal, vagy valamiféle lopás, épp azért, mert ez egy bizonyos társadalmi szerződés, és ha egyetértünk abban, hogy növelni kell ezeket az egészségügyi ellátáshoz szükséges alapokat, és észreveszünk egy ilyen társadalmi igényt, akkor ahhoz mindenkinek közel egyenlő mértékben kell hozzájárulnia. Nos, nem látom azokat az okokat, amelyek miatt a vállalkozóknak, ügyvédeknek, jogászoknak, orvosoknak, vagyis akik tízegynéhány vagy több tízezer zlotyt keresnek, nem kellene ezer zlotyval többet fizetniük. És ez megint szubjektív érzés, de ezer zlotyval többet fizetni egy havonta 10-11 ezer zlotyt kereső embernek, természetesen fájdalmas, de ...
Nem tesz tönkre valakit, és nem kell miatta a híd alá költöznie.
Ez ugyanaz, mint azok a szlogenek, hogy az emberek most majd Csehországba fogják áttenni a cégeket. El szeretném mondani, hogy Csehországban magasabbak az adóterhek, mint Lengyelországban. Lengyelországban ez 35 és 40 százalék között van a leggazdagabbak számára, és ez határozottan alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban, de alacsonyabb, mint a Cseh Köztársaságban vagy Magyarországon. Így hát azt mondani, hogy az emberek át fogják vinni a vállalkozásokat Csehországba, az számomra propaganda.
Az utolsó kérdés. Ez az európai normalitás helyreállítása, konkrétan az európai normalitás bevezetése a lengyel adó- és járulékrendszerbe, vagy sem?
Ez megint egy ellentmondásos kérdés. Úgy gondolom, hogy a progresszív rendszer az optimális rendszer, és azt szeretném, ha a kormány bevezetné az egyszerű progresszív adózást, nem pedig egy kicsit hátsó ajtón vezetné be ezt a progressziót az egészségügyi járulékon keresztül. Megértem azokat az okokat, amelyek miatt a Pénzügyminisztérium szakértői egy ilyen megoldás mellett döntöttek, mert politikailag ma valószínűleg nincs lehetőség normális, magasabb progresszió bevezetésére, amelybe az adófizetők több mint néhány százaléka esik, mert ez a progresszió Lengyelországban nagyrészt fikció, mert a túlnyomó többség alacsonyabb adókulccsal fizet. Ez azonban olyan, hogy némi ellentmondást generál, például a helyi önkormányzatok számára, és további adókedvezményekre is szükség van néhány bruttó 7 és 10 000 zloty keresettel rendelkező adófizető számára, hogy ne szenvedjenek veszteséget a valamivel gazdagabbak rovására, mert sajnos így épül fel a rendszer. Elég bonyolult lesz. Nem tudom, hogyan lehet ezt beleírni a jogszabályokba, és ez kétségeket fog ébreszteni. Ez nem egy optimális megközelítés, inkább egy egyszerű progressziót preferálnék, de megértem azt is, hogy miért nem történik meg ez az egyszerű progresszió, a kormánypárt a saját nyilatkozatainak a túsza, miszerint a ciklus végéig nem emel adót. Mert ma azt mondhatjuk, hogy lényegében nem emelte az adókat, csak megváltoztatta a számításuk módját..
Forrás: Radio Wnet