Új platform a tudománynak, új intézmény az akadémiai életnek – a lengyel Ordo Iuris az Alapjogokért Központtal közösen indítja útjára európai szintű projektjét, amely a konzervatív ébredés motorja lesz.

A budapesti Alapjogokért Központtal 2020 óta működik együtt az Ordo Iuris. Az Alapjogokért Központ igazgatója nemrég az európai ébredésről beszélt, egyre többet hallani ezt a kifejezést. Ön mit ért alatta?

Biztos vagyok benne, hogy az európai politikai színtér hamarosan megváltozik, ez a változás pedig nemcsak a politikára, hanem annak hátterére is nagy hatással lesz. Sok éve figyeljük és tapasztaljuk, hogy a konzervatív Európa épül és erősödik, az igazi civilek és szervezeteik keményen dolgoznak – ez egy új vonal, egyáltalán nem olyan, mint az Open Society.

Azonban azok a civilek, azok a szervezetek, amelyek a konzervatív, értékeken és örökségen alapuló Európa koncepcióján dolgoznak nem rendelkeznek nemzetközi hálózattal, ez pedig hamarosan megváltozik az együttműködésünk nyomán. Túl régóta uralják a politikai és társadalmi terepasztalt Soros György külföldről finanszírozott szervezetei.

Létrejön a konzervatív ellenzék a civil életben is?

Egy konstruktív ellenzék van születőben. Napjainkban a civil szervezetek és NGO hálózatok nagyrésze nem képviseli az egész társadalmunkat, csak egy szélsőséges narratívát építenek, ennek véget kell vetni.

Közép-Európában könnyű konzervatív szervezeteket találni, önök azonban európai szintű együttműködést hoznak létre. Tudna pár nevet említeni a kontinens nyugati feléről?

Nagyon sok szövetségest találtunk mind Nyugat-Európában, mind Közép-Európában, a következő hetekben nyilvánosak lesznek a nevek. Általánosságban elmondható, hogy nyugaton nagyon sokan vallják a konzervatív értékeket, sok a szervezet és a tömörülés, azonban eddig nem volt példa európai szintű együttműködésre közöttük – ezt a szintet kell meglépni, nem hagyhatjuk egyedül egymást.

Az Európai Néppárt például jelenleg politikusok politikai hálózata, nem pedig az értékeké, most azonban eljött az idő, hogy egy olyan párhuzamos politikai hálózatot építsünk ki, amely egyesíti a konzervatív Európa erejét és értékeken alapszik. Az ébredés megkezdődött, mindenki szeretne együttműködni, közösen építkezni – a legfontosabb pedig ennek az építkezésnek az akadémiai, tudományos háttere.

Mire gondol ezalatt?

Tudományos együttműködésre, egy értelmiségi háttérországra. Jelenleg is dolgozunk azon, hogy a tudományos életben új platformot teremtsünk, egy olyan közeget, amely nagyrészt az intermarium (tengerköz – a szerk.) térségre fókuszál, de új nemzetközi határokat is megnyit az eddig erősen cenzúrázott akadémiai életben. Manapság a szólásszabadságot korlátozzák, nincs helye a vitáknak, az akadémiai világot elhallgattatják, ha eltérnek a mainstream áramlatoktól, elég Sir Roger Scruton munkásságára gondolni. Egy teret kell, hogy alkossunk, amely helyet ad a vitáknak, amely segíti civilizációnk fejlődését, és ennek a kezdeményezésnek a fő vezetői Lengyelország és Magyarország lesznek.

Az európai ébredés kérdése a Salvini-Morawiecki-Orbán találkozón is felmerült. Az Alapjogokért Központ és az Ordo Iuris most egy szövetségen dolgozik. Ez valójában nem egy politikai háttérprojekt?

A modern értelmezésben nem politikai, felejtsük el a Machiavelli-féle politika fogalmát, amelynek a hatalom megszerzése és megtartása a célja. Ennek a szövetségnek az alapja nem a hatalom, hanem a közjó, az értékek, a közös örökségünk, ebben az értelemben pedig részben igaz, hogy politikai, hiszen mindannyiunk érdekét, a nemzeteink érdekeit fogja szolgálni. Pártpolitikának nincsen helye, azonban ez egy értelmiségi ernyő lehet, inspirálva az új Európa politikai projektjét.

A pártpolitikai változások mennyiben tudnak befolyásolni egy ilyen szövetséget?

A pártpolitikában bármikor jöhetnek változások, nekünk a célunk azonban az, hogy intellektuális keretet adjunk a politikának. A baloldali posztmodern neomarxizmus intézményi háttere nagyon stabil, szoros szövetségben dolgozik az aktuálpolitika pártjaival, szinte minden területet meghódított. Ezt kell ellensúlyozni, stabilitást kell teremteni a konzervatív politikának és nyomást kell helyezni a politikusokra, hogy az értékek és a közérdek mentén munkálkodjanak.

A konzervatív akadémiai együttműködés ötlete a V4-ek esetében is felvetődött, azonban Csehország és Szlovákia visszalépett a kezdeményezéstől, elbukott a javaslat. Van reális igény egy ilyen együttműködésre? Mint mondta, az akadémiai életen nagy a politikai és ideológia nyomás, a résztvevők könnyen célponttá válhatnak. 

Pont ezt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy hatalmas nyomás van a tudományos életen: ha napjainkban valaki a genderelméletről ír, kizárólag szakmai érvek mentén, kritikai alapon, ellehetetlenítik. Létre kell hozni egy olyan platformot, amely a tényleges, racionális viták helye – Lengyelországban voltak olyan esetek, amikor egyetemi oktatókat bocsájtottak el vagy vontak eljárás alá azért, mert családpárti vagy életpárti véleményüket fejezték ki, teljesen függetlenül, tényekre alapozva. A lengyel kormány elkötelezett az akadémiai szabadság mellett, mi pedig gyakorlatban is megvalósítjuk a tényleges szólás- és akadémiai szabadság platformját! A közép-európai értelmiség a kezdeményezés mellett áll, nagyon sok nyugati támogató is van: Adrian Vermeule és Gladen Pappin az Egyesült Államokból, Chantal Delsol és Gregor Puppinck Franciaországól vagy Andreas Kinneging Hollandiából csak, hogy pár nevet említsek.  Különösen jó példaként szolgál számunkra a Mathias Corvinus Collegium: a tudományos projektünk nyomán pedig célunk egy új, varsói székhelyű intézmény felállítása, amely kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkezik, specializálódva az emberi jogokra, Közép-Európára, a politikai tudományokra vagy éppen a klasszikus építészetre. A lengyel állami szereplők is részt vesz a projektben, a magyar támogatás is jelentős – új platform a tudománynak, új intézmény az akadémiai életnek! Hosszútávon az ilyen kezdeményezések fogják alakítani Európát, az életünket, ezek határozzák meg társadalmunk alapjait.

A klasszikus építészet lenne a konzervatív ébredés új formája?

Minden egy nagy rendszernek része, amelynek alapját a filozófiai alapfeltevések, a világról alkotott felfogásunk adja. A kérdés az, hogy az „igaz, a jó és a szép” klasszikus fogalmait elfogadjuk-e, vagy elutasítjuk. A valóság anyagi és nem anyagi dimenziói közvetlenül összefüggenek egymással. A jogtudomány fontos, de ugyanilyen kiemelkedő szereppel bír a klasszikus építészet, amelyet kevés helyen lehet már megtalálni, mint oktatott tudományt. Nagyon sokan vágynak a szépre, az embereknek hiányzik a gyönyör, a modernizmus ezt pedig sokszor nem tudja megadni. A társadalmunknak szüksége van a szépre, a hagyományosra, egy klasszikus épület pedig szintén része az új kurzusnak – új teret kell teremtenünk. Úgy nem fejlődhetünk, hogy az ügyünket csak egyetlen területen mozdítjuk elő és más szempontokat figyelmen kívül hagyunk.

A cikk a Mandiner honlapján jelent meg

Heincz Barnabás

(Boritükép: ordoiuris.pl)