211 éve született a leghíresebb lengyel zeneszerző, az egyetemes komolyzene egyik megkerülhetetlen alakja.

Fryderyk Franciszek Chopin egy Varsóhoz közeli kis faluban, Zelazowa Wolában született francia apától és lengyel anyától 1810. március 1-jén. Tehetségére nagyon hamar fény derült, hatévesen már zongorázott, hétévesen jelent meg első kompozíciója, egy (g-moll) polonéz, nyolcévesen már koncertezett, nyomtatásban először az 1825-ben komponált Op. 1 jelzésű c-moll zongora-rondója jelent meg. Első zenetanára hamar másik tanárhoz irányította, mert a tanítvány túlnőtt a mesterén. 

A nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, amely az egyik alapját képezte későbbi műveinek is. Tizenévesen már a varsói szalonok kedvence volt, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta, Mozart-variációját hallva Schumann pedig zseninek kiáltotta ki.

Az 1830-31-es elbukott lengyel felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezett és tanított, majd 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagy művészeti, Bellinit, Mendelssohnt, Berliozt, Balzacot, Heinét. Lisztet Ferenccel is egy ideig jó barátságot ápolt, később azonban különböző okok miatt megromlott, sőt Chopin részéről rejtett ellenségeskedéssé fajult. Liszt azonban mindvégig fenntartotta őszinte nagyrabecsülését Chopin, az ember és a zeneszerző iránt, az első könyvet Chopin életéről Liszt Ferenc írta meg.

Élete nagy szerelme a korban botrányosan felvilágosult nézeteket valló írónő, George Sand lett, pedig 1837-es megismerkedésük idején még azt írta, hogy "valami taszítja" tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor a nő azzal gyanúsította meg Chopint, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyban áll. Kettőjük szenvedélyes kapcsolata ihlette az Impromptu című, 1991-ben bemutatott filmet, amelyben Chopint Hugh Grant, George Sandot pedig Judy Davis alakította.

Chopin kiskorától fogva gyakran volt beteg, sokszor kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást. Ez később is jelen volt az életében, volt, hogy  koncert után le kellett támogatni a színpadról, vagy tanítványait ágyban fekve oktatta.

Gyógyulást keresve 1838 telén george Sand társaságában Mallorcára utazott, ahol napsütés helyett hideg és eső fogadta, a telet egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelniük. Ekkor írta etűdjei többségét. Egészsége javult, de a későbbiekben is rendszeresen szenvedett légúti betegségekben, gyakran esett depresszióba és voltak hallucinációi. Az 1848-as párizsi forradalom elől Angliába menekült, utolsó koncertjét is itt,  Londonban adta 1848 novemberében. Kimerülten tért vissza Párizsba, ahol 1849. október 17-én tüdőbajban elhunyt. Temetésén kérésére Mozart Requiemje - a Jupiter szimfónia mellett kedvenc műve - és a 2. b-moll zongoraszonáta Gyászindulóként ismert harmadik tétele szólt.

Chopin hamvai a párizsi Pere-Lachaise temetőben, Cherubini és Bellini sírja közelében nyugszanak, konyakban tartósított, lepecsételt kristályüvegbe tett szívét a varsói Szent Kereszt-templom egyik díszes oszlopában őrzik.

Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát honosította meg a zongorajátékban. Lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelmekben gazdag és virtuóz előadásmóddal, technikai tökéletességgel párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ő ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket. Zenéjét Schumann úgy jellemezte: "Virágok közé rejtett ágyúk." A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, két zongoraversenyt, 24 prelűdöt és 27 etűdöt írt, népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatai a polonézekből és mazurkákból köszönnek vissza, amivel a romantikus népies zene megindítója lett.

LLM