Magyarországon alig ismert szála a II. Világháború történetének a Cichociemni-k, azaz a – jobb fordítás híján – a “csendes láthatatlanok” története, holott hősiességük, történetük miatt a lengyel ellenállás, a nácizmus elleni küzdelem legkiválóbb harcosai voltak. Utolsó élő képviselőjük, Aleksander Tarnwaski a napokban múlt száz éves.
A nevünk csendes láthatatlan. Az elenevezés sokaknak talán furcsánat tűnhet, de próbáljatok job meghatározást az olyanokra, akik képesek észrevétlenül megjelenni ott, ahol a legkevésbé várják és számítanak rá, és csendesen, de hatékonyan és alaposan keresztbe tenni az ellenségnek, majd eltűnni a sötétségben, az éjszakában – ahonnan jöttek – mondták magukról évtizedekkel később.
A Cichociemnik (Cichociemni Spadochroniarze Armii Krajowej)., a száműzetésben alakult lengyel hadsereg elit speciális operatív ejtőernyős egységei voltak voltak, akiket a második világháború idején Nagy-Britanniában hoztak létre,hogy a megszállt Lengyelországban működjenek, a brit hadsereg különleges erőinek kötelékében, de kizárólag a Honi Hadsereg irányítása alatt.
1939. decemberében indultak az előkészületek, először Franciaországban, majd Angliában. 1940. szeptember 20-án a lengyel főparancsnok , Władysław Sikorski tábornok elrendelte a főparancsnok vezérkarának III. Osztályának létrehozását, amelynek célja volt a titkos műveletek végrehajtása Lengyelországban.
A csendes láthatatlanokat kezdetben Skóciában képezték ki a megszállt Lengyelországban a lengyel földalatti és szabotázsakciók előkészítésének céljából. A kemény kiképzés öt tanfolyamot tartalmazott: a fizikai, erőnléti, diverzáns, prszichológiai és műszaki, valamint hadi képzés mellett, elsajátították a brit, lengyel, német, orosz és olasz fegyverek aknák használatát, valamint egyéb, a frontvonalak mögötti észrevétlen működéshez szükséges ismereteket, illetve részesültek közelharc-képzésben, és számos kémtevékenységgel kapcsolatos oktatásban is.
Összesen 2613 lengyel jelentkezett önkéntes képzésre, amelyet végül 606 ember fejezett be a képzést, és végül 316-an kerültek bevetésre. Eleinte a név nem volt hivatalos, inkább csak az önként jelentkező katonák használták, 1941 szeptemberétől azonban a név hivatalos használatba került. Ezt alkalmazták mind a titkos lengyel parancsnokság képzési egységén, amelyet azért hoztak létre, hogy biztosítsák az ügynökök számára a szükséges tudást, pénzt és felszerelést, akár az ügynököket, akiket Lengyelországba és más németek által megszállt országokba szállítottak .
Titokban, ejtőernyővel ejtették őket a megszállt Lengyelországba, tehát jóval a frontvonalak mögé. Mivel nem számítottak reguláris egységeknek, a katonákat védő nemzetközi egyezmények sem vonatkoztak rájuk – nácik leginkább ellenséges ügynökként vagy törvényen kívüli banditaként kezelték őket.
Az első műveletet ("légi híd", ahogy hívták) 1941. február 15-én történt. Ezt a műveletet Józef Zabielski kapitány, Stanisław Krzymowski őrnagy és Czesław Raczkowski politikai futár hajtotta végre. 1944-ig, a Vörös Hadsereg megszállásáig több mindt száz akciót hajtottak végre, kb. 80%-os hatékonysággal.
A 316 Cichociemniből 103 a háború alatt életét vesztette: a németekkel folytatott harcban, a Gestapo által végrehajtva , vagy balesetekben. Összesen 91 tagjuk vett részt az 1944-es varsói felkelésben is, közülük 20-an veszítették életüket. A szovjet bevonulás után az NKVD 120 főt tartóztatott le, akik közül 8-an a kihallgatások és az ehhez kapcsolódó verésekbe haltak bele, 83 főre pedig a Gulág várt. A kommunista lengyelország állambiztonsági szolgálata a maradék tagságot is letartóztatta – közülük 9 főt kivégeztek, közel hatvan katonára pedig sokéves börtönbüntetésre ítéltek.
1944. december 27-ig 316 katona és 28 küldött ejtőernyővel ejtőernyőzött Lengyelországba Ezen kívül az ügynökök a következő pénzösszegeket juttatták el a honvédséghez: 40 869 800 hamisított lengyel zloty ; 26299375 dollárt a bankjegyek és aranyat; 1755 font aranyat; 3 578 000 német márka.. Ezenkívül 17 ügynököt dobtak Albániába , Franciaországba , Görögországba , Olaszországba és Jugoszláviába . Köztük a legismertebb egy női katona, akik Krystyna Skarbek ejtőernyővel bejutott Franciaországba is, hogy földalatti mozgalmat indítson a félmilliós lengyel kisebbség között .
1995. augusztus 4-én a GROM lengyel különleges erők egysége átvette a Cichociemni nevét és hagyományait . A lengyel televízió Czas honoru (Becsület ideje) címmel sorozatot készített róluk.
Ma már csak egyetlen képviselőjük él: Aleksander Tarnawski, aki a háború kitörése után először Magyarországra menekült, majd innen érkezett Nagy-Britanniába, ahol 22 évesen tett esküt. Az alapos kiképzés után már a szervezet tagjaként tért vissza Lengyelországba, ahol számos diverzáns-akcióban vett részt. 1945 után Gliwicében telepedett le.