A 2020-as év eddig ismeretlen követelményeket támasztott a magyar borászattal szemben. Pandémia, bezárt vendéglátóhelyek, a turisták hiánya – mindezek következtében komoly nehézségek alakultak ki, különösen a kis, családi vállalkozásokban. Egyúttal olyan változásokat is hozott, amelyek bizonyosan kedvezőek lesznek az átlagos fogyasztó számára.
Lassan téli álomba merülnek a szőlőültetvények. Ez minden borász számára a legfontosabb időszak, a szüret végét jelenti. A 2020-as évre sokáig fogunk emlékezni, nemcsak Magyarországon, de az egész világon az egész emberiségre árnyékot vető járvány miatt. Közvetlen hatása volt számos borászat sorsára, mind a tavaszi időszakban (a dolgozók jelentős része a rizikócsoportba tartozik), mind pedig később, amikor a korábbi évjárat került forgalomba. A pandémia nyilvánvalóvá tette a magyar borászat strukturális problémáit, amelyek a nem rentábilis borászatok egy részét a fizetésképtelenség határára sodorta. Ennek az okát elsősorban a fogyasztói trendekben és a világpiacokon tapasztalható nehéz helyzetben lehet keresni. A globális borfogyasztás (hasonlóan, mint Magyarországon) évtizedek óta csökken, miközben a termelés stabilan évi 270 hektoliter körül marad. Ennek a helyzetnek a következménye a túltermelés, amelynek legnagyobb áldozatai az Új Világ üzleti volumenével és áraival konkurálni képtelen európai borászatok. 2019-ben ennek különösen észrevehető hatása volt, így a magyar kormány hozzájárulását adta az intervenciós zöldszüreti támogatáshoz, hogy csökkentse a termelés mértékét, korlátozza a raktárkészletet, valamint kártérítést fizessen a borászoknak. Másik, nem kisebb probléma a gazdaságok szétaprózódása, amelyek így nem tudnak hatásosan konkurálni a világpiacon. Súlyos gondokat jelentenek még az alultőkésítés, a megfelelő eszközök hiánya és a nem túl kedvező jogi környezet – ez utóbbinak szerencsére mostanában változnia kell, mivel folynak az új bortörvényen való munkák. Sok kívánnivalót hagy maga után a marketing – a gyakori koncepcióváltások, a közös stratégia hiánya, valamint az, hogy kevéssé lehet hozzáférni a külföldi promócióhoz. Mindezek következtében a kiváló terméket előállító borászok komoly értékesítési gondokkal küzdenek. Nagy csapást jelentett a magyar borászatok számára az éttermek tavaszi bezárása, és azzal kapcsolatban a megrendelések hiánya. Ez különösen fájó volt a gasztronómiától szorosan függő, prémium kategóriás borokat termelőknek. Talós Attila, az egyik legnagyobb borüzlet hálózat megalapítója egy nemrég készült interjúban elismerte, hogy a HoReCa piac, amely egykor a cég bevételének közel a felét jelentette, csaknem a nullára csökkent.
Ilyen nagy veszteséget semmilyen módon nem lehet ellentételezni, a borászatoknak tehát drasztikus lépéseket kellett tenniük. Sokaknak egyetlen kiút a patthelyzetből a borok ipari spiritusszá desztillálása volt, azért, hogy felszabadítsák a helyet a pincékben, habár ez az anyagi veszteségeket minimalizáló félmegoldás volt. Másoknak ki kellett árusítaniuk a borokat, csak hogy bármilyen anyagi forrást teremtsenek a további tevékenységükhöz. Csak kis részük élte túl nagyobb veszteségek nélkül a válságot, bár itt is csökkent a kereslet. Egyedül a szupermarketeket és a diszkont áruházakat ellátó nagy borászatoknál növekedett az eladás – ez az eladási csatorna örvendett a legnagyobb népszerűségnek a fogyasztók körében a pandémia alatt. Igaz, a nyári felszabadulás során le lehetett dolgozni a veszteségek egy részét, de a vendéglátóhelyek őszi bezárása senkit sem tölt el optimizmussal a borágazatban.
A pandémia pozitív aspektusa a termelők hozzáállásának megváltozása az eladás új csatornái iránt, mint amilyenek az internetes boltok. Egy évvel ezelőtt keveseknek volt jó honlapja. Ma gyakorlatilag minden jelentős borászat befektetett az online értékesítésbe, meglátva annak lehetőségét.
A 2020-as évjárat arany betűkkel írja be magát a történelembe a bor mennyisége miatt – ebben az évben nagyon szeszélyes volt az időjárás. A szőlő növekedésének kezdetén gyakori fagyok voltak, a nyári időszakban pedig hosszú ideig szárazság volt, azt pedig néhány napos intenzív esőzések követték. Az ország bizonyos régióiban jégeső esett, ami komoly veszteséget jelentett az ültetvényekben. A nedvesség és a magas hőmérséklet együttesen a szőlő gombás megbetegedéseihez vezetett, a borászoknak hosszú hetekig kellett ezzel küzdeniük. Ha ez még nem lett volna elég – szeptemberben és októberben is sokat esett, ezért gyorsan le kellett bonyolítani a szüretet, bár ez az esetek többségében nem volt hatással a leszedett szőlő minőségére. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa előzetes statisztikái szerint az idei szőlőtermés kb. 350-360 millió kiló gyümölcs, amiből 2,2-2,5 millió hektoliter bor lesz. Ez a 2019-es évhez képest kb. 15-20%-os visszaesést jelent. Az egyes régiókban is eltérő a helyzet – ott, ahol korábban sikerült szüretelni, valamivel kevesebb lett a veszteség, ez jellemző az ország északi területeire: Mátra, Eger, Bükk vagy Tokaj. Tokajban az ősz ígéretesen indult, a nemes penész elég gyorsan megjelent, míg a későbbi esők és a nedvesség miatt a szőlő nagy része megrohadt. A legnagyobb termelők közül csak kevésnek sikerült megfelelő mennyiségű botritiszes szőlőt összegyűjteni, amelyből a nemes tokaji aszú készül. Az viszont biztos, hogy lesznek jó minőségű száraz borok és édes szamorodni. A szüret és a borászok egész éves munkájának eredményére az esetek nagy többségében várni kell tavaszig, bár egy részük a világtrendeknek megfelelően már kora ősszel piacra dobta az újbort. Ezek általában könnyű fehér, rozé és vörösborok, amelyek friss, gyümölcsös jellegüknél fogva elsősorban a fiatal fogyasztók körében örvendenek nagy népszerűségnek. Különösen érdemes figyelmet fordítani az Irsai Olivérre és a Portugieserre, amelyek magyar specialitások.
Michał Kiss – Tarnówi születésű, Magyarországon élő borszakértő, a magyar borok rajongója. Írásai a http://www.niewinnepodroze.pl/ oldalon olvashatók.