Kizárástól kilépésig – a Fidesz és az Európai Néppárt
A Szájer-botrány nemcsak a magyar politikát, hanem az európai uniós szintű magyar diplomáciát is megrengette, amelyet tetőzött az Európai Néppárt azon petíciója, amely szerint kizárnák Deutsch Tamás EP-képviselőt a Néppártból. Egy nyilatkoztat, egy kizárási petíció és egy esetleges kilépés rövid története.
Az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójában december elején indult kezdeményezés Deutsch Tamás, magyar EP-képviselő kizárására, amelynek alapját egy a politikus által tett nyilatkozat képezte. Deutsch Tamás november 25-én a Magyar Nemzetnek adott interjújában reagált éles hangon Manfred Weber korábbi kijelentéseire, melyben a néppárti frakcióvezető úgy érvelt, hogy „amennyiben az igazságszolgáltatás függetlensége és a média szabadsága is maradéktalanul megvalósul Magyarországon, a kormánynak nincs félnivalója a jogállamisági feltételrendszertől”. Deutsch szerint „a Gestapo és az ÁVH is ugyanezt mondta: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs félnivalója. De nagyon is jól emlékszünk arra, hogy a valóságban önkényes politikai döntések alapján bárkit, bármikor, bármiért meg lehetett büntetni. Már az is ijesztő, hogy a jogállamiság címszó köntösébe bújtatott elfogult, a kettős mércét rendszerszerűen alkalmazó eljárások az elmúlt években mindennapos gyakorlattá váltak az Európai Unióban”. A petíció egyik kezdeményezője Othmar Karas osztrák EP-képviselő volt, aki az indítványozókkal együtt leszögezte: „döbbenettel és növekvő türelmetlenséggel figyelik a Fidesz EP-képviselőinek radikalizálódását és verbális támadásait”.
A petícióra adott reakciójában Deutsch a néppárti frakcióból történő kizárási indítványban szereplő „valótlan állításokat” visszautasította, a javaslatot indokolatlannak, megalapozatlannak és felelőtlennek tartotta, kiemelve, hogy azonnal tisztázta kijelentéseit Manfred Webernek az interjút követő napon küldött levelében, amelyben úgy fogalmazott: „természetesen nem állt szándékomban Önt személyében megsérteni, és ha mégis ez történt volna, ezennel megkövetem Önt”. A már fentiekben említett Othmar Karas képviselő úgy fogalmazott, hogy „Deutsch vagy kérjen bocsánatot, vagy távozzon” – a bocsánatkérés pedig jelen esetben meg is történt, de Karas kezdeményezést indított Deutsch kizárására. Deutsch az eset kapcsán kiemelte, hogy visszás az a kettős mércét alkalmazó eljárás is, hogy miközben őt, mint fideszes politikust egy konkrét intézkedést érintő kritikus kijelentése miatt kizárással fenyegetik, a Néppárton belülről érkező, a Fidesszel és annak vezetőivel szemben megfogalmazott legdurvább személyeskedő sértések és rágalmak büntetlenek maradnak.
Közleményében Deutsch elmondta: „Harminc évvel ezelőtt a kommunisták Prágában bezártak, most pedig Brüsszelben egyesek kizárnának. Ilyen, ha az ember kiáll a szabadságért és a hazájáért. A kizárási kezdeményezés kimeríti a politikai családon belüli erőszak fogalmát. Az ellenem irányuló támadás valójában Brüsszel bosszúja a jogállamiságinak mondott mechanizmus magyar és lengyel elutasítása miatt. A harmincak akciója pontosan megmutatja, miért is kell minden eszközzel elutasítani a készülő »jogállamisági« büntetőmechanizmust. Ugyanazt akarják majd ugyanis csinálni Magyarország ellen, amit most néhányan ellenem terveznek, mondvacsinált okok alapján akarnak büntetni.”
Donald Tusk, az Európai Néppárt (EPP) elnöke Twitter-posztjában a következőket írta az esettel kapcsolatban: „Mit kell még a Fidesznek tennie ahhoz, hogy mindenki észrevegye: ők egyszerűen nem illenek bele a mi családunkba”. A reakció magyar részről sem maradt el, ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök új együttműködési javaslatot tett Manfred Webernek, a magyar kormányfő az Európai Néppárt és az Európai Demokraták (EPP–ED) egykori EP-képviselőcsoport mintáját vette alapul. Orbán levelében az áll, hogy a Deutsch Tamás körül fellángolt vita miatt beszélni kell arról, miképp folytatják az együttműködést a Fidesz EP-képviselői az Európai Néppárt frakciójával. A két fél közti ellentéteket a kormányfő az egykori EPP–ED modell alapján orvosolná. „A Fidesz képviselői maradnának a néppárti frakcióban, de lazább formájú együttműködésben” – áll a levélben. Ez egyszer már gyakorlatban megvalósult, ugyanis az EPP–ED, azaz az Európai Néppárt és az Európai Demokraták képviselőcsoportja 1999-ben alakult meg, amikor a zömében brit konzervatív képviselőket tömörítő demokraták csatlakoztak az EPP-hez. A frakció 2009-ig működött, amikor is a brit delegáció távozott a néppártból. A történet azért fontos, mert az EPP-hez csak úgy tudtak csatlakozni a brit konzervatívok, hogy nem voltak tagjai egyetlen európai pártcsaládnak sem. Ha ebből indulunk ki, akkor az Orbán Viktor által javasolt partnerséget csak olyan képviselők ápolhatnak az EPP európai parlamenti csoportjával, akik nem tartoznak az Európai Néppárthoz. Ebben az esetben a Fidesznek előbb ki kéne lépnie a kereszténydemokraták politikai közösségéből ahhoz, hogy EP-képviselőik együttműködési megállapodást köthessenek a frakcióval – egyes elemzések Orbán ezzel a lépéssel a Fidesz kilépését készíti elő.
Deutsch Tamás kizárásáról a Néppárt december 9-i ülésén szeretnének szavazást rendezni.
Heincz Barnabás