A Wacław Felczak Intézet krasiczyni Nyári Egyeteme nem csak nyári tábor, a tudományos, civil kapcsolatteremtés otthona, de egyúttal személyes barátságok, kapcsolatok bölcsője is. Két visszajáró hallgatónkból például egy pár lett az év alatt…
Először is mondjatok néhány szót magatokról. Két külön országból jöttök, mit lehet tudni rólatok?
Bartos Lídia Lelle: Ami engem illet, életvédő aktivista vagyok Magyarországon. Abban hiszek, , hogy minden emberi élet egyenlőképpen értékes már a fogantatás pillanatától, és ezt, azaz az emberi élet mély tiszteletét igyekszem közvetíteni különböző módokon. Iskolákban tartok előadást, vagy táborokban, kerekasztal beszélgetéseken veszek részt...illetve vannak válsághelyzetben lévő kismamák, akiknek igyekszem segítséget találni. Emellett most végeztem pszichológia szakon.
Sébastien Meuwissen: Én egy 25 éves újságíró vagyok, Belgiumból származom. Ott születtem, és eddigi életem többségét ott is éltem. Tavaly végeztem újságíró szakon Brüsszelben, ahol az európai és nemzetközi politikára specializálódtam. Lengyel édesanyámnak köszönhetően megtanultam a gyönyörű lengyel nyelvet is: ő tartotta fontosnak azt is, hogy ne csak a nyelvet ismerjük, de ismerjük hazánk történelmét is. Én a diplomamunkámat is a Visegrádi Csoport országainak együttműködéséből írtam, és ez az egyik oka annak, hogy anno jelentkeztem a Nyári Egyetemre is.
Első alkalommal épp a Nyári Egyetemen ismerkedtetek meg. Hogy történt ez?
Sébastien: Tavaly augusztusban ismerkedtünk meg Krasiczynban. Lidia a magyar oldalról töltötte be a konferanszié szerepét, én pedig hasonló szerepet töltöttem be a fiatal lengyelek számára. Így hát első naptól fogva egymás mellett álltunk minden nap a résztvevőkkel szemben, és bemutattuk a beszélgetések résztvevőit. Már a közös felelősség is egymás közel hozott bennünket.
Lídia: Aztán Seb egyik este meghívott egy sörre a kastély parkjába, felettünk a csillagos égbolttal...szóval nem kicsit volt romantikus. A beszélgetés után visszatértünk a kastély kertjébe, ahol már mindenki táncolt, így Seb rögtön fel is kért. A leginkább filmbeillő pillanat az volt, amikor a lassú zene következett, mi elkezdünk lassúzni, a többi ember pedig körbeállt minket, és a zene ritmusára ringatóztak. Innentől egyik lépés követte a másikat, és azóta is "együtt táncolunk".
Úgy hallottuk, már az esküvő időpontja közeleg…
Lídia: A polgári esküvőnk már meg is volt, és október 10-én lesz az egyházi amivel kapcsolatban vegyes érzéseink vannak jelenleg, hiszen Magyarországon lesz és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mindenki ott tud e lenni, akit szeretnénk. De a legfontosabb, hogy aznap megházasodunk. Már nagyon izgatottak vagyunk, ez az esemény fontosabb minden másnál. Az esküvő után pedig a házasságon túl egy másik nagy kalandba is belevágunk, hiszen Varsóba költözünk…
Sébastien: Egymással egyelőre főleg angolul kommunikálunk, de én most nekiláttam a magyartanulásnak is. Mivel két anyanyelvem van, a francia és a lengyel, jött a kérdés, hogy Lídia melyiket választja a kettő közül. Végül az utóbbira esett a a választása.
Már visszatérő vendégnek számítotok a Nyári Egyetemen. Hogy látjátok, mik voltak a legnagyobb változások?
Sébastien: Az első, hogy a vírus miatt érthető módon korlátozni kellett a résztvevők száma. Úgy láttuk továbbá, hogy program bizonyos mértékben jobban igazodott a résztvevők elvárásaihoz. Azt látom, hogy mind a panelbeszélgetések, mind a többi program is egyre gördülékenyebben zajlik. Ami a tematikát illeti, én nem látok óriási különbséget az előző évhez képest, de ez az én véleményem szerint pozitív tendencia. Egy mondatban úgy mondanám, koherens folyamatosságot látok, ami jó irányba halad.
Mi volt a kedvenc előadásotok eddig?
Sébastien: Nekem egyértelműen az utolsó, ahol Bronisław Wildstein író-szerkesztővel tartottak beszélgetést. Arra ösztönzött, hogy elolvassam a Lázadás és megerősítés c. kötetét, amelyet melegen ajánlok mindenkinek. Nagyon érdekesek voltak azok a panelek is, ahol olyan kiváló lengyel újságírók szerepeltek, mint Paweł Lisicki, Grzegorz Górny vagy Tomasz Sakiewicz – ezek a (dez)információs háborúkról, vagy a nyugati médiumokban észlelhető balliberális túlsúlyról szóltak.
Egy pillanat, most veszem észre, hogy Lídia is leüt mellém, úgyhogy a kedvenc panelem mégis inkább az, amikor ő adott elő az életvédelemről…
Lídia: Helyes válasz? Mindenesetre komolyra fordítva: engem talán Piotr Pilch előadása fogott meg leginkább az idén.
És mi volt a kedvenc nem-szakmai program?
Lídia: Az én kedvenceim az esték, amikor csak együtt vagyunk az emberekkel, és éjszakába nyúlóan beszélgetünk.
Sébastien: A foci!
Szerintetek, hogyan lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni Krasiczyn lényegét?
Lídia: Szerintem a legnagyobb cél, hogy a lengyel-magyar barátságot ne csak a jól ismert mondásból ismerjük, hanem valódi barátságok, kapcsolatok jöjjenek végre. Mi ezt meglehetősen komolyan is vettük...?
Hogyan látjátok, mi az, amit az Egyetem hozzá tud adni a lengyel-magyar együttműködés jövőjéhez?
Sébastien: Hiszek abban, hogy az ilyen találkozások gyümölcsöt hoznak majd nemcsak a két nemzet közti kapcsolatok erősítésében, de valóban kinevelnek vezetőket is a régióban. Talán ez a kezdeményezés, majd arra ösztönözi a többi a közép-európai országot, hogy hasonló rendezvényeket szervezzenek. Természetesen elsősorban a V4-országokra, vagy tágabb kontextusban a Háromtenger-koncepcióra gondolok, amely országokkal mind történelmileg, mind kulturálisan sok minden köt össze bennünket.
Mi volna az, amiben ti tovább építenétek mindazt, amely felé az Egyetem elindult?
Lídia: Úgy gondolom, hogy lényeges beszélnünk a közös jelenünkről és jövőnkről. Sok dolog van a világban, ahol szükség van a határozott kiállásra. A lengyelek és a magyarok két olyan nemzet, ahol őrzik még az alapvető értékeket. Szerintem fontos olyan fiatalok kinevelése, akik ezeket az értékeket tudják védeni és továbbadni. Hazabeszélek, de az abortusz kérdése például pontosan ilyen. Szerintem az egyetem platformja lehetne ennek is.
Sébastien: Azt hiszem, érdekes volna, például egy gasztronómiai bemutató vagy borkóstolás is, és nem volna rossz egy kölcsönös nyelvi bevezető. Ami pedig a személyes vágyaimat illeti, borzasztó érdekes volna egy panelbeszélgetés a krakkói történészprofesszorral, Andrzej Nowakkal. Ki tudja, hátha jövőre ilyen is lesz?