Back to top
redakcja2 küldte be 21.08.2020 időpontban
Magyar szentek temploma - a kisárvai Wawel
Kultura

 

I. rész

A határ menti területek történelme rendszerint viharos és  bonyolult.  A benépesítésük kezdetén a betelepülők, az ő vallásuk, a természeti adottságok és az állam politikája a meghatározóak.   Nem történt ez másképp Orawában (Árva) sem, több kultúra és hagyomány találkozópontján, ahol közös történelmünk szimbóluma  ̶  az orawkai (Kisárva) Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt  templom áll.

Három középkori krónikás is megemlíti, hogy  Vitéz Boleszláv birtokai egészen a Dunáig húzódtak. Az első feljegyzés a magyar-lengyel határ kijelöléséről 1095-ből származik I. Ulászló lengyel fejedelem és I. László magyar király közötti megállapodásból, amely a Tátrára vonatkozott. Körülötte az ősi Kárpátok erdősége, akkortájt még lakatlan terület, amely bevételeket nem hozott, így hát nem nagyon érdekelte az uralkodókat. Így volt ez a kereskedelmi útvonalak kialakulásáig. Valószínűleg 1111-ben hozták létre a mai Turdossinben (korábban Turdos, jelenleg Tvrdošín, Szlovákia) a magyar vámállomást, amelynek létezését IV. Béla király 1265-ben írásban megerősítette. Feltehetően (csak a leírása maradt meg), két és fél évszázaddal  később, 1368-ban Nagy Kázmér Jabłonkában hozott létre lengyel vámállomást. Erről a településről az első írásos emléket a mai Bratislava (Pozsony) kincstári biztosainak jelentésében találjuk 1550-ből, ám nem tesznek említést a vámállomásról. 1575-től Árva vármegye határának, 1609-től a Magyar Királyság határának tekintették a Kárpátok vízgyűjtő területének határát. A határ évszázadokon keresztül fennmaradt, egészen az I. világháború végéig  ̶  amikor 1920 július 28.-án a spai Nagykövetek Tanácsának határozatával  14 árvai települést a II. Lengyel Köztársasághoz csatoltak. A határok kiigazítása a Krakkói Jegyzőkönyvek alapján történt meg 1924 május 6.-án.  Ezt változtatta meg a II. világháború, amikor  Árva vármegye lengyel részét jogtalanul annektálta Szlovákia. A határvonalak végleges megállapítása 1958 június 13.-án fejeződött be. Árva vármegye határvidéki múltjának maradványai napjainkig megőrződtek, a legtöbb ilyen emléket a sírköveken találjuk. A számos domb egyikén áll, magas, lombos fákkal körülvéve a XVII. század közepéről származó fatemplom, amelyhez később kápolnát építettek, a templomtól nem messze áll egy, valószínűleg a templomnál is régebbi festőház.

 

Az épület története

Az 1610-es  Zsolnai szinódustól kezdve (ma Žilina, Szlovákia) az árvai uradalomban az Ágostai hitvallás volt a kötelező vallás. Felső-Árvában (ma a lengyel rész), a XVI. századtól álltak  templomok Podwilkban és Jabłonkában. Nem voltak római katolikus plébániák, hanem Thurzó György, mint Árva vármegye főispánja, az "akié a föld, azé a vallás",  elve alapján protestáns plébániákat hozott létre. Ugyanennek az elvnek az alapján III.  Ferdinánd, mint a Német-római Birodalom császára, akinek kötelessége volt minden eszközzel harcolni az eretnekség ellen, támogatta egy római katolikus plébánia megalapítását Kisárvában. Ez Magyarország prímása, Lippay György esztergomi érsek és  Jan Szczechowicz  lengyel plébános közreműködésével jött létre. Utóbbi 1647-ben kezdte el komoly ellenreformációs tevékenységét, és 1650-ben  az első plébániatemplom építését, amely három közül az egyedüliként maradt fenn a mai napig. A katolikus szertartások szervezőit és résztvevőit Kisárvában  ebben az időben szigorúan büntette Árva várának hatósága. Jan Szczechowicz atyát 1654-től védte a III. Ferdinánd által adományozott nemeslevél. Nem rettent meg a Thököly István szolgálatában álló Maciej Klinowski bandájától sem. A betyárok kifosztották a falvakat, de a templomot, az első plébánost, az összes árva vármegyei katolikus papját nem bántották.

A rendelkezésre álló eszközökhöz mérten, olykor hitelre, kibővítették, felújították, díszítették a templomot, nem a maguk,  hanem Isten dicsőségére. Nem tudjuk hát, ki készítette a templom oltárát, és ki alkotta a gyönyörű festményeit. Nincsenek aláírások, vagy még nem tudjuk azokat kiolvasni. A diadalíven lévő dátum  1711-et jelöli, mint a belső festészeti munkák befejezését, és ezt igazolja az 1713-as kanonoki látogatás jegyzőkönyve. A szentély és a főhajó falai változatlan állapotban maradtak fenn.

A templom belseje

Az átgondolt kompozíció sokszínűsége lenyűgöző. A legtöbb  helyet Keresztelő Szent János életének és működésének ábrázolása kapta. A templom patrónusát bemutató  sorozat 14 nagy alakú, reneszánsz stílusú festményből  áll. Mindegyik kép nagyon gazdag szimbolikájú, és egy-egy bibliai idézet illusztrációja. A megfestett történet a Zakariáshoz ̶ fia születéséről  ̶ intézett  bejelentéssel kezdődik, és Szent János temetésével végződik. A mennyezeten lévő négy jelenet alkotja az első részt, az északi falon található öt jelenet mutatja be Keresztelő Szent János működését, a déli falon lévő öt jelenet pedig élete utolsó napját. A háttérnek Árva vármegye tájaira emlékeztető idilli képei bizonyosan segítettek megérteni, hogy ez a szent ember valóban élt, és a bibliában leírt események valóban megtörténtek. A képek nem híres művek másolatai, hasonlóan, mint Jézus és a 12 apostol ciklusa, amelyet a szentély falának felső részére festettek, valamint a híres Tízparancsolat.

A Tízparancsolat képi változata segítségül kellett szolgáljon a katekizmus e részének megtanulásához és megértéséhez. Az életből vet jelenetekkel mutatták be a bűn lényegét, a XVII/XVIII. századi viseletet hordó festett alakok pedig jellemzőek voltak Európa e részére. A paraszti, polgári és udvari viseletet a legapróbb részletekben mutatják be, amelyeket, ha lent állunk, szabad szemmel nem is látunk. A festő nagy gondot fordított arra, hogy megfesse  a mintás szöveteket és csipkés kiegészítőket.  A kisebb képeken a részletek gazdagsága finoman átvisz minket a három-négy évszázaddal korábbi időszakba, és szívesen használják fel a korszak különböző társadalmi rétegei öltözetének és életének enciklopédikus leírására.

A festői díszítést lazán összefűzött jelenetek egészítik ki: az ég, a pokol, a tisztítótűz, az Isten anyját tanító Szent Anna, Szent Kristóf, Szent Lőrinc, és a legnagyobb kép, amely a főoltár mögött, az észak-keleti falon  található – Mária Magdolna a barlangban. Az egészet  színes díszítésű festett kazettás mennyezet egészíti ki.

Az oltárok és a szószék

Művészi szempontból nagyon érdekes a templom berendezése. Az oltárok és a szószék az evangélisták és Jézus, a Mindenség Ura ábrázolásával 1695-ig készült el. A klasszikus barokk lenyűgöz  arányaival és a gazdag aranyozással. A kétszintes főoltár a közepén egy fehér - arany - ezüst színezésű Pieta szobor található.  A Pietát egy Szent Jánost a pusztában ábrázoló kép takarja el. A Pietát minden évben júniusban, Keresztelő Szent János havában eltakarják ezzel a képpel. A szobrot Szent Szaniszló és Szent Adalbert vértanú szobra veszi körül, mellettük Szent István és Szent László király. Az oltár felső részén szintén négy alak, Szent Barbara és Szent Katalin, a másik kettő valószínűleg Árpád-házi Szent Erzsébet és  Skóciai Szent Margit.

A mellékoltárok ugyanebben a stílusban készültek. A baloldalit a Szeplőtelenül Fogantatott  Szűz Máriának szentelték, a képen nagyon fiatalnak ábrázolták, amint a félholdon lévő kígyóra tapos, és angyalok imádják. A kép mellett Szent Péter és Pál alakja, felettük a Szent Család képét látjuk. Nem tipikus az oltár teteje, ahol az ördögöt legyőző Szent Mihály arkangyal szobrát helyezték el. A jobboldali oltáron Rubens Keresztre feszítés képének másolata látható. Mellette Ifjabb Szent Jakab és Szent Fülöp. A kép fölötti medalion a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázolja, akit különös tisztelet övezett Szlovákiában.  A hét kard szimbolikus módon emlékeztet a Jézushoz fűződő drámai eseményekre, három a gyerekkorára vonatkozik, négy a Keresztútra. Az oltárt a Feltámadt Krisztus szobra koronázza meg. Az oltárfalon lévő képet egy nagyon különleges díszítő szobor takarja. A Szenvedő Krisztust a XV/XVI. század fordulójára datálják, 1950 körül hozták át Alsó-Sziléziából. Alakján vörös bársony köpeny van, fején emberi hajból készült paróka és töviskoszorú. A szobor segít mélyebben átéreznünk  Jézus Urunk Szenvedését. Minden hónap harmadik péntekén hálaadó-könyörgő misét tartanak. A szentélyt a főhajótól elválasztó  diadalívet Szczechowicz atyánk tulajdonított ó-lengyel imádságokat tartalmazó kartusok díszítik. A diadalív gerendáján a Keresztre feszítés szoborcsoportjának négy alakja látható.

 

A II. rész hamarosan következik

Lucyna Borczuch -

Árvai gurál, kulturális örökséggel foglalkozó múzeumpedagógus, jelenleg a kisárvai (Orawka) templomban tart vezetéseket, korábban az Árvai Néprajzi Parkban, Zubrzyca Górnában dolgozott. Szenvedélyesen népszerűsíti Árvát, összetett, sokkultúrájú múltját, történelmi és természeti gazdagságát. Aktívan részt vesz azoknak a civil szervezeteknek a munkájában, amelyek célja a  regionális kulturális identitás értékeinek terjesztése és a környezetvédelmi tevékenységek.  Rajong a természetes gyümölcs és zöldségtermesztésért. Imádja a ráérős túrákat, amikor felfedezheti a környező világ szépségét.