Egy hónapja tartózkodom Varsóban. Két hete láttam az első embert maszkot viselni, azóta is nagyon alacsony a számuk. Ma reggel óta csak munkába, boltba és sétára lehet otthonról elindulni. Eddig is gyalog és maszkban, távolságot tartva teljesítettem a mindennapi kötelezettségeim, hétvégente tudtam magam karanténba helyezni; és ezek amúgy is, itt is csak látszatintézkedések. 

Olvastam Szőnyei Eszter a varsói vírushelyzetről írt beszámolóját a Magyar Narancsban, nehéz vele nem egyetértenem: a test belső fertőtlenítése itt tényleg prioritást élvez, mindenhol akciós a szesz; viszik, mégsem fogy. A maszkokra ennek ellenkezője igaz: vinnék, még sincs. Lakótelepi FB-csoportokban terjed a hír, hogy mikor melyik üzletbe vagy gyógyszertárba kerül szállítmány, de ez általában kacsának bizonyul. Árulkodó, hogy még a gyógyszertári dolgozók sem viselnek maszkot. 

A nagyobb üzleteket itt is kifosztották március közepén, Varsóban is szűkös lett a kínálat lisztből, cukorból, vécépapírból. Viszont a kisebb üzletek akkor és azóta is teljesen tele vannak, szerencsére az én szomszédságomban (Rakowiec és Wierzbno) nagyrészt ilyen üzletek találhatóak.  

A környéken nemcsak a gyógyszertárakban, hanem a pékségekben is csak egy vásárló tartózkodhat. A nagyobb üzletekben, drogériákban, szupermarketekben számolják a bent lévők számát, és a kasszák elé mindenhol hatalmas plexit vagy síküveget szereltek fel. 

A látható visszafogottság ellenére az utcák és a parkok tele vannak: kocogók, gyerek- és kutyasétáltatók, egy hete a Pole Mokotowskie parkban egy nagyobb csoport még a röplabdába is belefogott (horribile dictu 10 fokban), sőt, még egy gofrisütő is boldogan nyitva volt! Így inkább lemondtam a sétáról. Ezentúl két konténerpiacot is ismerek a környéken, amelyek meglepetésemre még mindig működnek – a megszokott és hiányolt békebeli hétköznapokon is kétszer meggondolnám ezekbe a belépést. 

A március 14-15-i hétvégén különös exodusnak is tanúja lehettem a Wschodnián: a Varsóban dolgozó fehéroroszok és ukránok nagy tömegei menekültek haza a határok lezárása előtt, marsrutkák, buszok és személygépjárművek százai sorakoztak fel a buszpályaudvaron. Egy kedves barátom is ekkor menekült haza sikeresen, Krakkóból Budapestre Varsón keresztül, ekkor még menetrend szerinti járattal. Tudomásom szerint az utolsó, a varsói Magyar Nagykövetség által szervezett járat március 27-én indult Budapestre. 

Két vasárnap eljutottam misére, az utóbbi kettőn nem. Igazi lengyel katolikus élmény, hogy mindkét utóbbi vasárnapon, délután három után megjelent a lakótelepen egy pap és egy diakónus az Oltáriszentséggel, áldást osztva. Egy közeli templomból indulhatnak erre a különleges körútra. A lakók reakciója viszont kiábrándítóan semmi.  

A fővárosi tömegközlekedésben máskülönben március 21-től szombati menetrendet és létszám korlátozást vezettek be, ez a buszok esetében azok méretétől függően 19 vagy 21 főben van maximalizálva. Cserébe a buszokon, becslésem szerint, három nyugdíjas az átlag, szinte senki sem használja a tömegközlekedést. Viszont így is nagy az autóforgalom: esős időben ugye sokan esernyőként használják, most a maszkot helyettesíti. Ezzel párhuzamosan egyre több a taxi - a magyarok által is gyakorolt nyakadba lihegős kultúra alapján az utas az anyósülésen foglal helyet. Valószínűleg panaszkodva a kialakult helyzet miatt, nem realizálva közlekedésbeli választásának egészségügyi kockázatát. 

Jelenleg Mazóviában (Varsóban és a környező vajdaságban) 461 a fertőzöttek száma, eddig 4-en haltak meg.  

Mindeközben vasárnap Krakkóban elhunyt Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző; Lengyel Rekviemje és Kerubéneke, művei velünk maradnak. A nemzetközi ismertségű melodista Penderecki otthon, Magyarországon is hallgatott volt. 

...és a lengyel elnökválasztás időpontjáról, annak időszerű elhalasztásáról semmi hír. Az eredeti dátum május 10.  

2020.március 30.

Biró Bence