Barátságunk példaként áll Európa más nemzetei előtt

Volt egyszer egy lengyel kisfiú, aki elolvasta az egyik leghíresebb magyar regényt, A Pál utcai fiúkat. Ő nem tudhatta, hogy a lengyel szöveg még nagyon régen, német fordításból készült. De annyira megtetszett neki, hogy elhatározta: mindenképp megtanul magyarul.

Tervét megvalósította. Mi több, maga is író és tanárember lett. A nyolcvanas évek derekán Magyarországon járt. Megkérdezte magyar barátaitól, mit javasolnak, kinek a műveit kellene elolvasnia. Művelt barátaitól azt a választ kapta, hogy Márai Sándor könyveit.

Akkoriban még nem volt egyszerű dolog beszerezni egy-egy háború előtt kiadott vagy éppen az emigrációban megjelent Márai-kötetet. Némi nehézség árán azért hozzájutott egy antikvár példányhoz. Felütötte, és az első oldalon ez állt: „Európában születtem, tehát hős vagyok.”

Számára ez a mondat a lelki rokonság kristálytiszta bizonyítéka volt. Régóta tudta, hogy lengyelek és magyarok jól megértik egymást. És azt is, hogy számára ez a megértés már sokszor adott ihletet.

Elolvasta Márai regényeit, naplóit. Ahogy átszűrte magán a szavakat, mondatokat, pontosan tudta, hogy ugyanezt az érzést meg akarja szólaltatni lengyelül is.

Feliks Netz, a katowicei lengyel író attól fogva Márai Sándor fordítója lett.

Hosszú évekkel később azt kérték tőle, magyarázza meg, honnan ez az erős kötődés. Csak ennyit mondott: „Az elmúlt huszonöt évben az összes művét elolvastam: minden reggel Máraival kezdem a napot. A feleségem szerint ennek köszönhetően jobb ember lettem.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Valahol itt van a titok nyitja. Mi, lengyelek és magyarok jobbá tudjuk tenni egymást.

Jobbá tesz minket a két nemzet barátsága, egymás iránti mély rokonszenve. Mindaz, ami közöttünk évszázadok óta erős köteléket jelent.

Nekünk, magyaroknak ezért volt természetes, hogy szeretettel és együttérzéssel forduljunk az 1939-től hozzánk menekülő lengyelekhez. Családokhoz, idősekhez, gyermekekhez. Mindenkihez, aki a szovjet és a náci megszállás elől hozzánk fordult menedékért. A mentést szervező id. Antall József szerint mindaz, ami azokban az években történt, „...a felebaráti szeretet magaslatait mutatta be az elvadultság mélységeivel szemben. A megbékélést hirdette a gyűlölettel szemben.”

Csak mi tudjuk így megélni a közös szabadságvágyból fakadó testvéri szeretetet.

És erre hadd mondjak még néhány további példát. Egy lengyel diák 1956 októberében azért fakadt könnyekre elkeseredésében, mert nem lévén még 18 éves, nem csatlakozhatott azokhoz, akik vért adtak a magyar forradalmároknak.

Chorzów polgárai 1958 júniusában, egy lengyel–magyar focimeccs elején kikövetelték, hogy a meccs előtt néma főhajtással emlékezzenek Nagy Imrére, a magyar forradalom miniszterelnökére, akit mindössze két nappal azelőtt végeztek ki a kommunista diktatúra börtönében.

Végül egy személyes példa: 1981 decemberében kollégiumi szobánkban összegyűlve aggodalommal vegyes reménnyel figyeltük a Szabad Európa Rádió lengyelországi híradásait. Tudtuk, hogy ismét egymás szabadságvágyából kell erőt merítenünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Csak egymást tisztelő nemzetek és egymás iránt barátságot érző emberek tudnak így figyelni egymásra. Gondolataink kiegészítik egymást, érzéseink rímelnek egymásra. Nemcsak az irodalom szépen formált szavaiban, hanem a hétköznapokban is.

Kelet-Közép-Európában születtünk, tehát többszörösen is hősök vagyunk. Ismerjük a nemzeteink szabadságára törő erőszakos hatalmak kíméletlenségét. Miként ismerjük azt is, hogyan védhetjük meg vagy hogyan teremthetjük újra – akár a semmiből – szabadságunkat és függetlenségünket.

Barátságunk példaként áll Európa más nemzetei előtt. Mindig tiszteltük egymás hősiességét, mindig megajándékoztuk egymást a megértéssel.

Megértettük, és a magunk módján folytattuk egymás forradalmait.

Mindig ott voltunk egymás közelében. Támogatva azt, aki élenjárt közülünk, segítve a gyengét, reményt merítve egymásból. Példát mutatva és ugyanakkor tanulva is egymás példájából.

Ezért van, hogy mi, magyarok és lengyelek szinte be tudjuk fejezni egymás mondatait. A történelem nagykönyvében éppúgy, mint az irodalom lapjain vagy a jóízű beszélgetésekben.

Kedves Lengyel Barátaink!

Mielőtt ide, ebbe a szép új központba beléptünk volna, két igaz hazafi, két jó barát emlékművét avattuk fel odakint. Két olyan emberét, akik nemcsak egymásnak voltak igaz barátai, hanem a világnak is igazai lettek. Ők ketten együtt mentették és oltalmazták a menekülőket. Ők mindketten tudták, mit kockáztatnak ezzel a barátsággal. De fel sem merült bennük, hogy bármikor megtagadják egymást.

Ami a jeles férfiak számára természetes volt, az másoknak is példát jelentett. Magyarország sok lengyel menekültnek adott otthont. Balatonbogláron még lengyel gimnázium is létrejött, hogy a gyerekek nyugodt körülmények között folytathassák tanulmányaikat. A háború alatt sokan kaptak itt bizonyítványt.

Köztük volt Tadeusz Olszański is, aki az idők során kiváló író, újságíró és fordító lett. Ő az, aki immár magyar nyelvről fordította lengyelre Molnár Ferenc világhírű, csodálatos ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat. Ami ma már a lengyel diákok számára kötelező olvasmány.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi itt, Európának ezen a vidékén jól tudjuk, hogy csak annak a nemzetnek van jövője, amely képes messzebb látni saját pillanatnyi érdekeinél. Csak az a nemzet remélheti mások tiszteletét, amely kiáll a saját igazáért, de a másét is tiszteletben tartja. Képes önzetlen, áldozatkész és megértő lenni.

Azt mondják, a barátság legmagasabb foka, ha nincs benne elvárás. Nincs benne önzés, csak őszinte elfogadás. Én a lengyel–magyar barátság napja alkalmából ezt az őszinteséget kívánom továbbra is önmagunknak.

Közös barátságunk olyan érték, amelyre minden helyzetben érdemes vigyáznunk. Ez a barátság jobb emberré, jobb magyarrá és jobb lengyellé tesz mindannyiunkat.

Polonia semper fidelis – Lengyelország örökké hűséges. Ez áll id. Antall József síremlékén. Bárhogy is fordul a világ kereke, bármit is hoz a jövő, Önöknek tudniuk kell, hogy a magyarok hűsége éppígy nem múlik el soha.

Áder János köztársasági elnök beszéde a lengyel–magyar barátság napján Katowicében rendezett ünnepségen, 2015. március 21-én