A Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapja
Lengyelországban már hosszú évek óta március 1.-én kerül sor a Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapjának megünneplésére. Ez a kifejezés azokat illeti, akik 1945 után nem békéltek meg a lengyelországi kommunista hatalommal és folytatták az erőszakkal rájuk kényszerített kommunizmus elleni harcot.
Maga a Kiátkozott Katonák terminus a 90-es években jelent meg, a hazafias és konzervatív egyetemi ifjúságot tömörítő Republikánus Liga köreiben, amely nem békélt meg a történelem értelmezését sajátosan monopolizáló fő médiák és egyetemek által tálalt történelmi vízióval. A Liga tevékenysége az 1945 után a kommunizmussal harcoló katonákra való emlékezésre irányult, illetve arra, hogy megszabadítsák őket a "bűnös" pecséttől, amelyet a kommunista történettudomány ragasztott rájuk. Számos történész, hazafias és társadalmi aktivista tevékenységének köszönhetően emlékeztettek többek között Witold Pilecki lovassági kapitány, Danuta Sędzikówna „Inka”, Hieronim Dekutowski „Zapor” és sok sok más hős alakjára.
A Kiátkozott Katonák részben a háború előtti Lengyel hadsereg katonái közül kerültek ki. A háború alatt közülük sokan a Lengyel Fegyveres Erőkhöz kerültek Nyugat-Európában, ahol diverziós tevékenységre való megfelelő kiképzés után átdobták őket a németek által megszállt Lengyelországba, hogy támogassák a Honi Hadsereg helyi struktúráit. Mások a helyi konspirációba kapcsolódtak be. A legkülönfélébb társadalmi rétegekből érkeztek, voltak köztük a földbirtokosság és az értelmiség képviselői, munkások is, de a legnagyobb részt a lengyel parasztság leszármazottai tették ki, akiknek a kommunizmus állítólag felszabadulást kellett hogy hozzon. Katonai esküt tettek a Köztársaságra, és Lengyelország egyetlen legális vezetésének a Londonba menekült kormányt ismerték el. A lengyelországi kommunista vezetés egészen a kezdetektől, 1945-től helyesen ismerte fel bennük a legnagyobb veszélyt a diktatúrája számára és folytatott velük könyörtelen harcot.
A Kiátkozott Katonák egyrészt a kommunista egységekkel (köztük a szovjet NKWD katonáival) való összecsapásokban és csatározásokban estek el, másrészt a hazai "Júdások" áldozatai lettek. A elfogott és letartóztatott földalatti katonákat a kommunista bíróságok ítélték el, habár ebben az esetben az "elítélték" kifejezés eufemizmus. Rengeteg halálos ítélet született, amely még az akkori jog tükrében is bírósági bűntettnek számít. Ezeknek a bűncselekményeknek az áldozatait titokban temették el névtelen sírokban, hogy ne váljanak áldozatokká és példaképekké a hazafias beállítottságú lengyelek számára. A kommunista bűnökért felelős bírók, ügyészek, nyomozó tisztek nagy többsége semmilyen következményt nem viselt tetteiért.
A március 1.-i dátum kiválasztása szimbolikus, 1951-ben ezen a napon hajtották végre a halálos ítéletet a Szabadság és Függetlenség IV. Egylete vezetőségének tagjain. Emlékezünk azonban mindazokra, akik harcoltak, szenvedtek, és életüket adták Lengyelországban a kommunista hatalom első éveiben. 2011 február 2.-án a Lengyel Köztársaság Szejmje elfogadta azt a határozatot, amely a Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapját hivatalosan az állami ünnepek közé emelte.