Nyolcvan éve tört ki a Varsói Felkelés
2024-08-01
Egy dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk: a fegyveres ellenállást és a megszállók elleni fegyveres harcot nem egy felülről jövő parancs kényszerítette a társadalomra. Ezt a döntést az egész nemzet spontán hozta meg, és nem '44 augusztusában, hanem már '39 szeptemberében.
Tadeusz Bór-Komorowski, A varsói felkelés vezetője
2024. augusztus 1-jén, csütörtökön ünnepeljük a varsói felkelés kitörésének 80. évfordulóját. Minden évben ezen a napon 17 órakor Varsó utcáin megszólalnak a szirénák. A város megáll. Egyperces csenddel tisztelegnek a varsóiak az elesett és a túlélő felkelők előtt.
Nem csak a főváros, egész Lengyelországban megemlékezik a felkelésről, mégis Varsóban átélni az évfordulót a legfelemelőbb. A „W” órában, azaz a felkelés kitörésének idején, 17 órakor működésbe lépnek a légiriadó sziréni, és egyperces folyamatos hangjelzést adnak. A tömegközlekedés, az autók és az utcákon közlekedő varsóiak megállnak, hogy tisztelegjenek a felkelők és a város meggyilkolt lakosai előtt.
A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jén tört ki, 63 napig, 1944. október 3-ig tartott, és a második világháború történetének legnagyobb szabadságfelkelése volt. A Honi Hadsereg csaknem 50 000 felkelője szállt szembe a lengyel fővárost 1939 óta megszálló németekkel.
Mivel a Visztula folyó túloldalán állomásozó szovjet Vörös Hadsereg csapatai gyakorlatilag passzívak voltak a felkelők és a német nácik erői közötti egyenlőtlen küzdelemben, a felkelés mintegy 16 000 Honi Hadsereg felkelő életébe került, és 150 000 áldozatot követelt a lengyel civilek közül. A Visztula bal partján lévő épületek mintegy 25 százalékának megsemmisülését hozta, és a németek által 1945. január 16-ig végrehajtott felkelés utáni rombolással együtt a német nácik a lakóépületek több mint 70 százalékát és a történelmi épületek 90 százalékát megsemmisítették. A németek is komoly veszteségeket szenvedtek benne. 17 ezer német katona vesztette életét, 9 ezren megsebesültek, a felkelés leverésének költségei pedig jelentősen meggyengítették a III. Birodalom gazdaságát.
A történészek szerint a felkelés megmentette Európát a kommunizmustól azáltal, hogy a szovjet-német front 63 napig egy helyben vesztegelt, enélkül a Vörös Hadsereg már 1944. augusztusában elérte volna a német fővárost, és tovább nyomult volna nyugat felé. Sok lengyel úgy tartja, a felkelők áldozatának köszönhető, hogy Lengyelország nem olvadt be a Szovjetunióba annak 17. tagállamaként. Lényeges, hogy bár nem volt szuverén állam, különállóságát, nemzeti szimbólumait megőrizte. Ha a Honi Hadsereg tétlenül nézte volna, ahogy az oroszok bevonulnak Varsóba, az alapot szolgáltatott volna a szovjet propaganda megerősödéséhez, miszerint a Honi Hadsereg együttműködött a németekkel. Erre hivatkozva tagjainak ezreit pusztíthatták volna el az oroszok anélkül, hogy bármilyen nemzetközi visszhangtól félniük kellett volna – ahogy azt tették is a Honi Hadsereg katonáival 1944 tavaszán és nyarán a keleti határvidéken.
A nyilvánvaló tragédia mellett nem szabad megfeledkezni az érzelmi jelentőségről sem: olyan tartást adott, és olyan emlékezetet, amelyre közel fél évszázad után rendszerváltást lehetett építeni: a nemzeti szuverenitás visszaszerzésében ennek rendkívüli szerepe volt.
A felkelés következményei között érdemes megemlíteni, hogy a németek komoly veszteségeket szenvedtek benne. 17 ezer német katona vesztette életét, 9 ezren megsebesültek. A felkelés leverésének költségei pedig jelentősen meggyengítették a III. Birodalom gazdaságát.
A varsói felkelésben elismerésre méltó szerepet játszott a környéken tartózkodó magyar csapatok többsége is. 1944 nyarán a szovjet területekről folyamatosan visszavonuló német csapatokkal együtt a szövetséges magyar katonai alakulatok –nyugat felé hátráltak, és augusztus elején érték el Varsó környékét. E maradék csapatokra lengyelbarát beállítottságuk és magatartásuk miatt a német hadvezetés nem bízott harci feladatot, csak biztosítottak és technikai munkákat végeztek.
A magyar katonák jó viszonyt ápoltak a lengyel lakossággal, rendszeresen nyújtottak nekik anyagi segítséget, élelmiszert, gyógyszert és kötszert adtak át számukra, a magyar tábori kórházakban pedig lengyel lakosokat is ápoltak. A magyarok titokban sokszor segítették a lengyel partizánegységeket függetlenül azok politikai nézeteitől, és nem érte őket lengyel részről támadás még akkor sem, ha német egységekkel együtt tartózkodtak. Közlekedési utakat nyitottak a felkelőknek a körülzárt Varsóba vezető utak mentén, figyelmeztették őket a német támadásokra.