Megelevenedő természet – Józef Chełmoński festészete
2024-11-26
Józef Chełmoński (1849–1914), festő és illusztrátor, a lengyel realizmus egyik vezető képviselője különleges helyet foglal el a lengyel művészettörténetben. A természet látképei, a vidék s az ott élők életéből vett jelenetek az akkori lengyelség kendőzetlen valóságát mutatják.
A realista festészet a 19. századi művészet egyik fontos irányzata, melyet a valóság minél hitelesebb megjelenítése jellemez. A realizmus a romantikára és az előtérbe helyezett érzelmi dimenzióra adott reakcióként alakult ki. Ez az irányzat lehetőséget adott a művészeknek, hogy a világot nyersen, idealizálás nélkül ábrázolják. Chełmoński romantikus, spontán temperamentuma és nagy életereje ösztönös és intuitív módon tükröződött alkotásaiban. Kiváló megfigyelőképesség és a legapróbb benyomásokra való emlékezés képessége jellemezte, melyeket aztán vásznon rögzített.
Művészi tehetségét már korán felismerték, ezért a varsói rajziskolába és Wojciech Gerson magánműtermébe járt. 1872-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait H. Anschütz és A. Strähuber mellett. Kapcsolatba került a müncheni lengyel közösséggel is, mindenekelőtt Stanisław Witkiewiczcel, Józef Brandttal, Maksymilian Gierymskivel és Adam Chmielowskival. 1874-ben Ukrajnába utazott, ahonnan visszatért Varsóba. Szoros kapcsolatot ápolt továbbra is a Münchenben megismert művészekkel.
Elkeseredve a műkritikusok negatív hozzáállásától 1875-ben Párizsba utazott. Ott a lengyel vidéki életet ábrázoló zsánerképekkel és lovaskocsikról készült ábrázolásokkal kivívta a kritikusok és a közönség elismerését. Ezeket a műveket európai és amerikai gyűjtők lelkesen vásárolták. A művész 1884 és 1892 között rajzoló-illusztrátorként a párizsi „Le Monde Illustré” című lapnak is munkatársa volt.
1887-ben visszatért Varsóba, majd 1889 végén a Grodzisk Mazowiecki melletti Kuklówka faluban telepedett le, ahol gazdaságot vezetett.
A lovak mozgásának dinamikája, a kocsik merész rohanása, a száguldó lovakat megszelídíteni próbáló parasztember életereje, valamint a naturalista illuzionizmus, a bonyolult állatsziluettek és az emberi alakok ábrázolása nagy sikert hozott.
Chełmoński művészetében a természet és az emberek mindennapi életének bemutatásához való hozzáállása a valóság pontos megfigyelésén és annak leképezésén alapult. Gyakran festett vidéki idillt ábrázoló jeleneteket, a földeken dolgozó embereket. Művei tele vannak természetes fénnyel és színekkel, ami tovább hangsúlyozza műveinek realizmusát.
Józef Chełmoński, Babie lato (Vénasszonyok nyara), 1875 /kép: Wikipedia
Munkássága erősen kötődik a korszak művészeti áramlataihoz, így a realizmushoz, ugyanakkor az impresszionizmushoz és a naturalizmushoz is. Bár kezdetben a realista irányzathoz társították, később művei impresszionista vonásokat mutattak, különösen a fény és a színek ábrázolásmódjában, azonban nem azonosult teljesen az impresszionistákkal. A naturalizmus hatása a vidéki élet, a mindennapi munkák részletes ábrázolásán keresztül mutatkozott meg. Chełmoński tehát a korszak különböző irányzatainak határán álló művészként írható le, aki számos stílusból merített, hogy egyedi és felismerhető festészeti stílust hozzon létre.
Chełmoński hagyatéka fontos részét képezi a lengyel kulturális örökségnek. Műveit a kivitelezés nagyfokú pontossága, a részletekre való odafigyelés és az erős realizmus jellemzi. Hatása nem csak Lengyelországban, de világszínvonalon vitathatatlan, munkássága pedig napjainkban is nagy megbecsülésnek és elismerésnek örvend.
A varsói Nemzeti Múzeumban 2025. január 26-ig megtekinthető alkotásainak kiállítása.