Barangolások a Besszádokban IV. - A Besszádok keleti felének látnivalói
2024-10-03
A Besszádok (lengyelül: Bieszczady) vidéke az érintetlen természet és a több évezredes emberi jelenlét emlékinek sajátos, európai viszonylatban is egyedülálló keveréke, a lengyelek kedvelt úticélja. Sajnos azonban a magyar turisták körében kevésbé ismert terület, pedig központja Sátoraljaújhelytől autóval mindössze 3 óra alatt elérhető. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy egy öt részből álló cikksorozatban mutatjuk be a Besszádok legfontosabb nevezetességeit, hogy ily módon is arra motiváljuk a magyar közönséget, hogy kerekedjenek fel és járják be e gyönyörű táj minden szegletét.
A Besszádok keleti vidékének legfőbb látnivalói a Smolnik-Lutowiska-Czarna vonalon, illetve az ezektől nyugatra található völgyekben találhatóak. Jelen cikkünkben ezeket szeretnénk röviden az olvasóink figyelmébe ajánlani.
Kiindulási pontként Chmiel faluját ajánljuk. Chmiel kicsiny község, mely a San folyó egyik nagy kanyarulatában jött létre. Elsősorban gyönyörű, Szent Mihály nevét viselő görög katolikus fatemploma miatt érdemel említést. A fák által körülölelt templomocska nem olyan régi, 1904 és 1906 között épült, a kommunista uralom idején tűzoltóraktárként használták, majd el akarták égetni egy film fogatása során, melyre csak azért nem került sor, mert természetvédők tiltakoztak hevesen ellene.
A mai épület közelében már korábban is állt templom, melyből ránk maradt egy igen érdekes sírkő. A sírkövön a következő szöveg áll egyházi szláv nyelven, cirill betűkkel:
„Az Úr 1644. éve, július hónap, 17. nap. Itt nyugszik született Feronia nemes hölgy, Eustachy Dubrawski (ruszinul: Evsztafio Dubravszkij) leánya és Jan Orlicki (ruszinul: Joan Orlickij) úr felesége. Itt nyugszik hitben, várva az ajándékra, mely a megígért Mennyei Királyság.” (Magyarra fordította: a jelen cikk írója a szöveg lengyel nyelvű fordításából. A fordítást ellenőrizte és korrigálta: Keresztes Gáspár.)
A sírkő feltehetően eredetileg a régi templom oltárjával szemben volt elhelyezve, majd amikor az építményt elbontották, kikerült a többi sír közé, de ennek ellenére, dacolva az idők viszontagságaival, máig fennmaradt. Ma egy, az új templom mellett álló kis, nyitott, fatetővel ellátott épület óvja az esőtől és hótól.
Chmielből induljunk Smolnik felé. Útközben érdemes megállnunk egy tíz percre a Dwerniczek közelében látható, igencsak látványos szerkezetű acélból készült gyalogoshídnál, melyen keresztülmenve gyönyörű kilátás nyílik az alattunk tovacsobogó San folyóra és annak buja növényzet által borított partjaira.
Következő állomásunk Smolnik Szent Mihály arkangyalról elnevezett pravoszláv fatemploma, mely felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A templom a maga 1791-es építésével a Besszádok egyik legöregebb egyházi építményének számít, ám mégsem ez tette világhírűvé, hanem az, hogy bojkó stílusban épült és nagyon jó állapotban maradt fenn. Márpedig bojkó templomból mindössze három másik maradt fenn eredeti helyén a smolniki mellett és azokat jobban megviselték a történelem viharai. Sajnos azonban, ma már az egykori, körülötte elterülő kis falut nem fogjuk meglelni. 1945-ben a község 6 évre a Szovjetunióhoz került és lakóit 1951-ben kitelepítették, házait pedig elbontották.
Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított smolniki fatemplom - fotó: Újhelyi János Ábel
Smolnik után Lutowiska a következő helyszín ahol érdemes hosszabban is elidőznünk. Lutowiska a térség egyik legnagyobb települése. Már a 10. században is lakott volt ez a terület. A kezdetben apró községből néhány évszázaddal később városka lett, köszönhetően annak, hogy fontos kereskedelmi központtá vált messze földön híres vásárai miatt. A 18-19. századi virágzás után a 20. század csupa tragikus eseményt hozott Lutowiska életébe. 1915-ben súlyos harcok zajlottak a település környékén az osztrák-magyar és az orosz csapatok között, 1919-ben elveszítette városi címét. 1939-ben aztán jött a szovjet megszállás, melyet 1941-ben a német követett. 1942 júliusában a Gestapo körülbelül 650 helyi zsidót 30 romát végzett ki a községben. 1944-ben újabb szovjet megszállás következett, amely egészen 1951-ig tartott és együtt járt a helyi lakosság nagy részének kitelepítésével. A falu ezután visszakerült Lengyelországhoz.
Sírkövek a lutowiskai zsidó temetőben - fotó: Újhelyi János Ábel
Ha be akarjuk járni a községet, akkor túránkat az ún. bojkó háznál érdemes kezdenünk, ami egy gyönyörű, fából készült, autentikus paraszti lakóház. A ház udvarán azonban érdemes vigyázni, ugyanis néha keresztes viperák sütkéreznek a napon a rövidre nyírt fűben, ahogy erre egy tábla is figyelmeztet minket. Persze, nem érdemes túlságosan kétségbeesnünk miattuk, ugyanis e védett kígyófaj egyedei még nálunk is ijedősebbek, és ha meghallják az ember közeledtét, gyorsan tovakúsznak. Ott jártunkkor mi például eggyel sem találkoztunk.
A bojkó háztól nem messze állt egykoron Lutowiska Szent Mihály arkangyalról elnevezett görög katolikus fatemploma, melynek ma már csak sajnos a romjait és a makettjét tudjuk megtekinteni. Fenséges épület lehetett. 1898-ban épült és három kupolája is volt. 1951-től római katolikus templomként szolgált, 1963-ban azonban elhagyták és azután fokozatosan romlásnak indult. Nem sokkal később múzeummá szerették volna átalakítani, de – miután nem sikerült rá megfelelő forrásokat biztosítani – a munkálatok megszakadtak és az 1970-es évekre az épület olyan rossz állapotba került, hogy összeomlott. Maradványait 1980-ban elbontották.
Érdekességképpen említhetjük meg, hogy a templom két harangja máig fennmaradt. Nevük: Iván és Mihály. 1951-ben, a kitelepítések előtt rejtették el őket a helyi lakosok és csak 1999-ben kerültek elő újra. Mivel igen értékes és régi ukrán műtárgyak, a lengyel állam felajánlotta Ukrajnának, hogy cserébe néhány náluk lévő lengyel kulturális emlékért, átadják Kijevnek a két harangot. Az ukránok azonban nem reagáltak a megkeresésre, így az ügy a mai napig parlagon hever és a két harang még mindig Lengyelországban van egy raktárban.
A falu legérdekesebb látványosságai közé tartozik a zsidótemető és az egykori zsinagóga romjai. Lutowiskában sok száz zsidó élt a múltban, akik elsősorban kereskedelemmel, banki ügyletekkel és kézművesipari tevékenységgel foglalkoztak. A 20. században épült fel modern, betonból és téglából készült zsinagógájuk. 1942-ben azonban a németek a helyi ukránok támogatásával elpusztították azt, és mint már korábban is említettük, legyilkolták a település zsidó és roma lakosságát, illetve számos lengyel családot is. A meggyilkoltak tömegsírjának helyén ma emlékmű emlékezteti az utazókat az áldozatokra.
Kevésbé borús látnivalója a városnak a ménes, melyben a térségre leginkább jellemző hucul lovak mellett sok más fajta pacit is találunk és azokra fel is pattanhatunk némi pénz ellenében. A környék dombjain vezet néhány könnyen teljesíthető, rövid túraútvonal is, melyek szintén nagyszerű kikapcsolódási lehetőséget jelenthetnek.
Lovak Lutowiskában - fotó: Újhelyi János Ábel
Utunk utolsó állomása Czarna faluja, ahol a Besszádok Múzeum meglátogatása kívánkozik kiváló napzáró eseménynek. A múzeumot egy szorgos magángyűjtő hozta össze a Besszádokban végzett több évtizedes gyűjtőmunkával, melynek egy jelentős részét tette ki fémdetektoros műszerrel végzett kutatás. A múzeumban a régmúlt idők népi tárgyai mellett számos első és második világháborús relikviát találhatunk, köztük magyar katonai eszközök maradványait is.
Újhelyi János Ábel