40 éves a Szexmisszió

2024-05-20

Az elmúlt 40 év legnézettebb lengyel filmjét, Juliusz Machulski alkotását, 1984.május 14-én mutatták be a mozikban. Bár 2044-ben működő matriarchális társadalomról szóló vígjáték rögtön közönségsiker lett, és kultuszfilmnek számít a mai napig, üzenetét már akkor is sokan kritizálták, az általa sugalmazott nőkép miatt pedig ma már egészen biztosan kivitelezhetetlen lenne.

Juliusz Machulski 1980-ban diplomázott a łódź-i főiskolán, majd egy évvel később készítette el a "Vabank" című krimivígjátékot, amelyben apja, Jan Machulski és Witold Pyrkosz játszotta a főszerepet. – Ha az nem lett volna sikeres, nem folytattam volna a filmkészítést. Úgy döntöttem, hogy belevágok egy sci-fibe, persze egy kicsit viccet csinálva a műfajból, hiszen különben is tudtam, hogy technikailag a mi körülményeink között nem sikerülne rendesen. Így született a "Szexmisszió" - nyilatkozta

A Sexmissiont a "Kadr" studió gyártotta, akkori áron 70 millió zlotyért. A film eredetileg a csehszlovák koprodukcióban készült volna, de Prága végül elutasította az együttműködést, rossz nyelvek szerint azért, mert a cselekmény 2044-ben való elhelyezése a kommunizmus korai összeomlását jelentette. A produkció munkálatai a hadiállapot bevezetése után, 1982 februárjában kezdődtek.  - A kommunista Lengyelországban a mozi lehetővé tette, hogy elfelejtsük, mi van az ablakon kívül. "A Szexmissziót a statárium alatt forgattuk, amikor a gyárak álltak, és nekem egyetlen nap pihenőidőm sem volt. Jerzy Stuhr és én a mai napig emlékszünk arra, hogy a Szexmissziónak köszönhetően, amely majdnem egy évig készült szünetekkel, éltük túl a legrosszabb időszakot. Egy másik világban éltünk."

A lengyel pártvezetés nem gördített akadályt a film elé: - Tetszettek nekik a filmjeim, valószínűleg azért, mert vígjátékok voltak. Kazimierz Kutz a hadiállapot csodagyerekének nevezett, mert ekkor készült a "Vabank" és a "Szexmisszió" is..... Talán az is voltam. De nem foglalkoztam a hadiállapottal, annyit tudtam, hogy filmeket akarok csinálni. És amint az könnyedén látható, ezek a filmek messze elszakadtak a valóságtól. Akkoriban a valódi Lengyelország a filmekben unalmas és szürke volt a vásznon.

A rendező szerint paradox módon a kommunista Lengyelország a lengyel filmművészet aranykora volt. Ha a cenzúra jóváhagyta a forgatókönyvet, a pénz nem számított. A szóban forgó filmben ugyanakkor azért volt dolga a cenzoroknak. Az a jelenet, amikor Maks egy V kézjellel (Wałęsa után szabadon) a hibernációból ébredőket, kifejezetten a cenzorok számára készült. A rendező úgy számolt, hogy a cenzorok, ha erre a jelenetre koncentrálnak, elnézik a film többi részét. A rendező és egy tisztviselő között vita alakult ki azon a jeleneten, amelyben az "útleveleket kérek" sor elhangzott. A forgatókönyv szerint ennek csehül kellett volna elhangoznia, de a cenzor tiltakozott. Végül a tisztviselő beleegyezett a német nyelvbe, kikötve, hogy "nyugatnémet" legyen.

Később, a film premierje után egy eredetileg engedélyezett részt, amikor Maks azt mondja:: "Irány: kelet. Kell ott lennie valami civilizációnak!", amely a kommunista hatóságok Szovjetuniótól való függőségére utalt, Witold Nawrocki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Osztályának vezetője kérésére, aki jelen volt a premieren, eltávolították a forgalmazni tervezett kazettákról.

De végeredményben gond nélkül elfogadták. Krzysztof Zanussi, aki a bizottságot vezette, dicsérte Machulskit, csodálkozva, hogy "a szegény lengyel filmművészet képes volt ilyen filmet készíteni". Egyedül Wanda Jakubowska ragaszkodott a végső rész megvágásához, de a bizottság többi tagjánál nem talált egyetértésre.

A májusi bemutatót követően a film hatalmas közönségsikert aratott. A forgalmazás első hónapjában 1 073 000 néző látta, a teljes becsült nézettség 12 millió  fölött van. Bár Cannes-ban kiejtették a versenyből (esztétikai okok miatt) utána végül 30 országban kezdték terjeszteni. Az NDK-ban hatalmas sikert aratott, Csehszlovákiában is elérte a 3,7 milliós becsült nézőszámot, a szovjeteknél pedig valóságos szenzáció lett. Állítólag Mihail Gorbacsov külön kérésére került a mozikba, aki, miközben Varsóban várta repülőgépének javítását, elment a moziba, és megnézte Machulski filmjét. A Szovjetunióban a Szexmissziót (Új amazonok címmel vetítették, mintegy 25 perccel megrövidített változatban) mintegy 40 millió néző látta.

Ahogy az a közönségfilmeknél lenni szokott, a film nem aratott egyértelmű sikert a kritikusok körében. A lengyel kritika kezdetben többnyire lekicsinyelte a Szexmisszió antifeminista üzenetét. Maciej Zalewski a Kino című lapban azt állította, hogy Machulski "a férfi-női viccek legközönségesebb válfajával traktálja a nézőt, amelyeket az általános iskolai szünetekben kezdünk el egymásnak mesélni". Egy másik kritikus ugyanakkor "a feminista mozgalmak kiváló kigúnyolását látta benne. Jan F. Lewandowski a Szexmissziót "a legjobb futurisztikus környezetben játszódó lengyel vígjátéknak" tartotta, amely "technikai hiányosságait kivételes leleményességgel pótolja". Jerzy Płażewski szerint ez a George Orwell prózájának hangulatában játszódó "topless-apokalipszis a 2044-es évből" hozta Machulskinak "a legnagyobb, megérdemelt sikert". Miron Csernienko orosz filmkritikus szerint Machulski ugyan nem "a mozi megmentője", de olyan mesterember, aki "pontosan tudja, hol a helye a moziban, tudja, hogy ez a hely az övé".

Lengyelországban természetesen széles körben a kommunista uralom allegóriájaként értelmezték a filmet: egy olyan világot ábrázolt, amely zavarba ejtően hasonlított a hadiállapot időszakának Lengyelországához, amelyben felerősödött az indoktrináció és a valóság hamisan bemutatott víziója, valamint a totalitárius állammal szembeni ellenállás megnyilvánulásai.

Állítólagos antitotalitárius hangoztatása ellenére sem Lengyelországban, sem a Szovjetunióban nem váltott ki érezhető politikai tiltakozást, az Egyesült Államokban viszont igen. Amerikai feministák már akkor rámutattak a film soviniszta és szexista felhangjaira, valamint a feminizmus és a totalitarizmus közötti egyenlőségjelére. A film 1984-es minneapolisi különleges vetítése után feministák elítélték a film hangját, mint "antifeminista, fasiszta, soviniszta és szexista" Machulski 2013-ban a Lengyel Rádiónak adott interjújában kifejtette, hogy az amerikai feministák félreértelmezték a filmet. "Nem úgy fogták fel, mint a totalitárius rendszer kritikáját. Számukra ez egy történet volt a férfiak nők feletti felsőbbrendűségéről". - mondta a rendező. Félreértésnek tartom, ha valaki teljesen komolyan veszi a fabulát. Nálunk akkoriban még nem beszéltek a szexizmusról és a genderizmusról. Tudom, hogy most már rengeteg irodalom szól a Szexmisszióról, és erre büszke vagyok. Ami pedig a feministákat illeti, egy táborban vagyok velük". 

Machulski filmje ugyanakkor tényleg egyenlőségjelet tett a feminizmus és a kommunizmus közé, hozzájárulva a kettő közötti analógia állandósulásához a köztudatban. Marta Komsta megállapította, hogy a film jó "példa arra, hogy egy gondosan manipulált narratíva hogyan válik antifeminista disztópiává, amelyben a női állam olyan hamis, mint a földfelszíni szennyezés". Machulski optikájában Komsta szerint "a hatalom elosztásának egy látszólag csak nőkből álló világban nem a nőknek, hanem azoknak kellene kedveznie, akik a kezdetektől fogva [...] a természetes uralkodók voltak - a férfiaknak".

Ewa Moskalówna a Głos Wybrzeża számára erős gúnnyal így fogalmaz: "a jövő fantasztikus világa, amelyben a matriarchátus a nukleáris katasztrófa következménye, a feminizált modern világot ábrázolja [...]. Az életben a fiatalembert nők veszik körül, és az ő nyomásának van kitéve [...]. A film nőgyűlölete az örök fiúnak tetszik, azzal vigasztalja magát, hogy a csúnya nőknek mégsem jut valami". Paulina Młynarska-Moritz az Onet.pl-nek adott 2017-es interjújában úgy nyilatkozott, hogy Machulski filmje "hihetetlenül vicces, intelligens, briliánsan játszott alkotás, de azzal a tézissel, hogy a nők által uralt világ a pokol".  Agnieszka Graff feminista teoretikus azt írta, hogy a film rombolóan hatott a nők emancipációjára a kommunista Lengyelország végén: A velejéig patriarchális társadalomban, amilyen a miénk is volt és maradt, a nemi szerepek felcseréléséről szóló elbeszélés a káosz legtisztábban érthető jelképe, hát ezért jeleníti meg a Szexmissziórólszóló elbeszélés a lehető leghívebben a kommunista rendszer abszurditását hirdető lengyel nemzeti elbeszélést. Ez a komcsi uralom alá került lengyel társadalomról alkotott elképzelés újra meg újra visszatér a sajtóban és a tudományos közleményekben. A szocializmus alatti nőuralom mítosza magától értetődő igazságként fészkelte be magát a mentalitásunkba, a mítoszt megjelenítő Szexmisszió pedig rituálisan újra meg újra megnézett kultuszfilm lett.

Forrás: wikipedia. Gazeta.pl, 2000