Back to top
redakcja2 küldte be 20.10.2019 időpontban
Lengyel, magyar és csehszlovák rendszerváltás az NDK-s menekültek sorsának tükrében
Historia

Recenzió a Mielőtt leomlott berlini fal c. kötetről

 

A berlini fal leomlása minden bizonnyal a kelet-közép-európai kommunista rezsimek bukásának legismertebb jelképe, ám egyben fontos határköve is a történeti folyamatoknak: nem véletlen, hogy a Jan Draus és Maciej Szymanowski lengyel történészek szerkesztette Zanim upadł mur berliński („Mielőtt leomlott a berlini fal”) című tanulmánykötet ezt az eseményt jelöli meg vízválasztóként, mielőtt bemutatná a térség egyes államaiban az előzményeket, majd kiemelten is foglalkozna az NDK-ból menekült keletnémet állampolgárok sorsával Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban, az 1989-es év viharos változásainak sodrában. A mű 2019-ben jelent meg Varsóban a Wydawnictwo Sejmowe gondozásában, a Biblioteka Wyszehradzka (Visegrádi Könyvtár) sorozat keretében, a lengyel mellett angol nyelven is.

Előrebocsátjuk, hogy a kötet egyik legnagyobb erénye a regionális szintű megközelítés: ugyan túlnyomórészt országtörténeti áttekintések követik egymást, a szerzők mégsem hagyják egy pillanatig sem figyelmen kívül a szélesebb perspektívát, tudatában annak, hogy az egyes események sokszor milyen szoros kapcsolatban álltak a többi vizsgált államban lezajló folyamatokkal. Tételmondatuk szerint a keletnémet menekültek megsegítése egy olyan közös ügy volt, amely az eltérő 1989-es állapotok – Lengyel- és Magyarországon tárgyalások az államhatalom és a konstruktív ellenzék között, míg Csehszlovákiában egészen a novemberi „bársonyos forradalomig” egy hajthatatlannak tűnő neosztálinista rezsim uralma – ellenére megindította az érintett államok együttműködését, amely később többek között a Visegrádi Együttműködésben öltött szervezett formában is testet.

A tanulmánykötet első felében szereplő írások áttekintést nyújtanak az olvasó számára az 1989-es év előzményeiről a vizsgált országokban, igaz, Jan Draus ez utóbbiak sorába beilleszti Bulgáriát és Romániát is, rendkívül informatívan, ám a mű alapkoncepciója (az NDK-s menekültkérdés kezelése) szempontjából némileg érthetetlenül. Ugyanő bemutatja az erőszakkal letört ellenzéki mozgalmak sorát a szovjet típusú államok kiépítésétől egészen az 1980-as évekig, és részletesen foglalkozik a legfontosabb opponens szervezetekkel is, ám az egyes rendszerek közti különbségekre sajnálatos módon nem tér ki, holott az ellenzéki reakciók éppen azért különböztek az egyes országokban, mert a regnáló hatalom politikája is más és más volt. Izgalmas azonban, ahogyan a Szolidaritás valódi történetét összekapcsolja azzal, hogy mit tettek magukévá a szomszédos államok a Szolidaritás-jelenségből, illetve nagyon helyes módon folyamatosan szem előtt tartja a Szovjetunióban lezajló változásokat akkor, mikor a rendszerváltás kulcsmozzanataira reflektál.

Ryszard Terlecki is nemzetközi beágyazottságba helyezi tanulmányát a lengyel rendszerváltás két kulcsévéről, 1988-ról és 1989-ről: legnagyobb erénye, hogy sem az államhatalmat, sem pedig az ellenzéket nem egységes masszaként, hanem egymással is versengő érdekcsoportok küzdelmének színtereként ábrázolja, különösen a kerekasztal-tárgyalások történetének taglalásakor. A kötet két magyar szerzőjének egyike, Borvendég Zsuzsanna azonban az egyetlen, aki a kádári valóság bemutatásával valódi arcot és mélységet ad a szóban forgó kommunista rendszerek egyikének.

A kötet második fele az NDK-ból elmenekültek ügyét helyezi a középpontba, melynek magyar vonatkozásaival kapcsolatban Borvendég a Vasfüggöny lebontásának hátterét ismerteti az állampárt erőviszonyainak átalakulásától kísérve, valamint a Páneurópai piknik és az osztrák-magyar határ megnyitásának eseménytörténetét mutatja be, míg Szekér Nóra diplomáciai (a Bonn – Berlin – Budapest háromszög kapcsolódó reakcióinak feltárása) és életrajzi (Habsburg Ottó főherceg mint az európai egység egyik kiemelkedő szószólója) írásokkal színesíti a kötetet.

A könyv egyik nem történész, hanem politológus szerzője a cseh Lubomír Kopeček, tanulmánya a prágai NSZK-nagykövetségre menekült keletnémetekről pedig a kötet gyöngyszeme: a történelem hirtelen egy épületben és udvarában zsúfolódik össze, ráadásul értesülhetünk a cseh társadalom reakcióiról is, a narratíva így pedig végre nem csupán a hatalom-ellenzék tengelyen mozog. Sylwia Galij-Skarbińska és Wojciech Polak írása a Varsón, illetve általában véve Lengyelországon keresztül nyugatra szökő NDK-s menekültekről hasonlóan izgalmas, különösen mivel rámutatnak arra, hogy a lengyel politikában ugyan csak alig valamivel később bukkant fel a probléma, mint Csehszlovákiában és Magyarországon, mégis erre az időbeli eltolódásra volt szükség ahhoz, hogy a mintegy hatezer embert érintő kérdést már a Mazowiecki-kormány rendezhesse.

A Zanim upadł mur berliński rendkívül gazdagon hivatkozott, a legfontosabb szakirodalmat számos nyelven felhasználó, mégis olvasmányos kötet, amely a tudományos közlés szabályait mindvégig betartva tud érdekfeszítő lenni, így összességében bátran ajánlható azoknak is, akik a téma iránt esetleg csak újonnan érdeklődnek: a szerzők biztos kézzel fogják őket kalauzolni az események forgatagában, a „visegrádi” régió legújabbkori kapcsolattörténetének egy eddig kevésbé frekventált szeletét bemutatva.

Balázs István Miklós

ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola