„A nemzet választott” – olvassuk az egyik hetilapban, és tényleg, október 13-án tíz-egynéhány millió állampolgár ment el szavazni a parlamenti választásokon. A médiumok egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy a rekordmagas – mintegy 60 százalékos – részvételi arány a lengyelek nagy mozgósítását jelenti, akik 1989 óta nem vettek részt ilyen nagy számban a választáson.

Ahogy a „Rzeczpospolita” találóan megfogalmazta, a vasárnapi választásokon „a PiS megnyerte Lengyelországot”. A kormányzó konzervatív párt – a Jog és Igazságosság a választásokon a szavazatok 43,59 százalékát szerezte meg, a fő ellenzéki erő – a Polgári Koalíció a második helyet foglalta el a szavazatok 27,40 százalékával. A harmadik helyen a Szejmbe négy év után visszatérő Baloldal (három párt: a Tavasz, a Baloldali Demokratikus Szövetség és a Zöldek szövetsége) végzett, amely a szavazatok 12,56 százalékát gyűjtötte be. Szintén bejutott a Szejmbe a magát „józan középként” meghatározó Lengyel Koalíció (Lengyel Néppárt, Kukiz'15 és az Európai Demokraták Uniója) – a szavazatok 8,55 százalékát szerezve meg, valamint a szélsőségesen jobboldali Konföderáció a szavazatok 6,81 százalékával.

A hétfői lapszemlét kezdjük hát a napilapokkal, amelyek többségükben éppen a választási témakörnek szentelték figyelmüket.

 

Választások, de nem csak

„A választási eredmények közlésével egyidejűleg megkezdődik a visszaszámlálás az új kormány megalakításáig – a Szejmnek legkésőbb januárig bizalmat kell szavaznia, hogy elkerüljük az előrehozott választásokat” – emlékeztet a „Dziennik Gazeta Prawna” a vasárnapi szavazás eredményeit elemezve. A „Rzeczpospolita” viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az ellenzék az elvesztett választások után „a sorok összezárását és az elnökválasztási győzelmet” ígéri. Ebben az ügyben világos nyilatkozatot tett már a választási nagygyűlésén a Polgári Koalíció vezetője, Grzegorz Schetyna. A „Gazeta Wyborcza” („GW”) ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bár a Jog és Igazságosság sikert aratott és határozottan legyőzte ellenfeleit, a kormányzó párt jobb eredményre számított. Nem úgy, mint a Lengyel Néppárt (PSL), amely – emlékeztet a „GW” – fényes eredményt ért el a legutóbbi ciklushoz képest.

Szintén a „Gazeta Wyborcza” hasábjain található érdekes cikk arról, hogy Lengyelországban évről évre csökken azoknak a száma, akik a papi hivatásnak szentelik magukat. „Białystokban kilenc papnövendék kezdte meg tanulmányait a szemináriumban, Szczecinben – öt. Olsztynban a felvételin egyáltalán nem volt jelentkező – hangsúlyozza a cikk szerzője.

„Bajban a lengyelországi britek” – olvassuk néhány oldallal arrébb a „Gazeta Wyborczában”. „Tb-járulékfizetés, tartózkodási engedély, vízum a szigetországot felkeresni kívánó lengyel-brit családoknak. A közelgő brexit változásokat jelent a Lengyelországban élő britek számára is. Ők leginkább a családtagjaik miatt aggódnak” – magyarázza az írás szerzője. „A lengyelországi brit nagykövetség tájékoztató találkozókat szervez honfitársai számára, hogy megismertesse velük az EU-ban való tartózkodás brexit utáni új szabályait. A krakkói találkozón, amelyre ezen a héten került sor, a terem tömve volt, a hangulat mélabús” – olvassuk.

 

Lengyelország Plusz vagy Lengyelország Mínusz

– A 2015-ös Lengyelország és a 2019-es Lengyelország két különböző ország. A legáltalánosabban szólva a köztársaságot négy év alatt sokkal erősebb állammá tettük – mondta a PiS elnöke, Jarosław Kaczyński a kormány közeli „Gazeta Polska” hetilappal folytatott beszélgetésében. Az interjú, amely még az október 13-ai választások előtt jelent meg, jól visszaadja a kormányzó párt és az ellenzék közötti vita légkörét. Jarosław Kaczyński magyarázata szerint a parlamenti választások eredményei mutatják, mit akarnak a lengyelek.– A választások tétjét egy nagyon egyszerű összehasonlítás foglalja magában – Lengyelország Plusz vagy Lengyelország Mínusz. (…) A Lengyelország Plusz az igazságosság, a szabadság és a jobb élet országa. És mi ilyen Lengyelországot kívánunk tovább építeni. Lengyelország jövője a jóléti állam. Az ellenkező póluson van az, amit az ellenzék a nyolcévi kormányzása alatt mutatott – ez a Lengyelország Mínusz, ahol az állampolgárok mindig azt hallották, hogy pénz nincs és nem is lesz. A Lengyelország Mínusz az igazságtalanság, az egyenlőtlenség és a tehetetlenség Lengyelországa – fűzte tovább magyarázatát a PiS elnöke.

A „Gazeta Polska” újságíróival folytatott beszélgetés során a politikus kertelés nélkül kifejti, hogyan viszonyul ahhoz az erkölcsi forradalomhoz, amilyet az ellenzék szeretne.– Évtizedek óta tanúi vagyunk annak kultúrharc elnevezéssel illetett burjánzó jelenségnek, amelynek lényege, hogy folyamatosan támadják mindazt, ami a mi kultúrkörünket képezi, ezen belül, természetesen, a keresztény vallást – magyarázza Kaczyński, és hozzáteszi: „Sohasem egyezünk bele abba, hogy homoszexuális párok gyermekeket fogadjanak örökbe. Sohasem egyezünk bele abba sem, hogy olyan úton induljunk el, amelynek végén a gyermekek homoszexuális párok általi örökbe fogadása és az eutanázia áll”.

 

Varsó és Budapest

A PiS-hez közeli „Sieci” hetilap címlapjának szövegét Lengyelország és Magyarország közös gondjainak, pontosabban közös ellenségeinek szenteli. „Soros György jelkép, méghozzá kettős jelkép. Először is, nem tudjuk, hogy csak magát képviseli-e, vagy állnak-e mögötte még hatalmasabb erők, amelyek titokban döntenek korunk számos kulcskérdésének menetéről. (…) Nem lehetnek kétségek afelől, hogy Lengyelország és Magyarország Soros embereinek célkeresztjében található. A két ország nemcsak gátolja a kommunizmus új változata felé való menetelést, hanem próbál saját politikai, társadalmi és civilizációs modellt is javasolni” – magyarázza a szám vezércikkében a lap főszerkesztője, Jacek Karnowski.

„2010 és 2015 között a lengyelországi publicisták gyakran feltették maguknak a kérdést: lehetséges-e Budapest Varsóban? Más szóval: lehetséges-e, hogy a Jog és Igazságosság, vagyis egy»koalícióképtelen« párt önálló parlamenti többséget szerezzen, ahogy azt korábban a Fidesz tette Magyarországon? 2019-ben e mögött a kérdés mögött egy másik találós kérdés is rejlik. Már nem csak arról van szó, vajon a PiS meg tudja-e tartani a hatalmat a következő ciklusra (…), hanem arról is, vajon végrehajt-e olyan mély reformokat, amelyek megváltoztatják az államfejlődés modelljét. Azokat a szabályokat, amelyeket 1989 után kényszerítettek ránk” – kérdezi „Budapest-Varsó: közös ügy?” című írásában Grzegorz Górny.

A „Sieci” hetilap hasábjain figyelemre méltó írást szentelnek a Nyílt Párbeszéd Alapítványnak, amely bár az emberi jogok védelméért folytatott küzdelmet hirdeti, de közben   a lengyelországi szólásszabadságot támadja. „Az alapítvány (…) a választások előtt jelentette be, hogy 20 polgári keresetet és három magánvádas iratot nyújtott be a bírósághoz konzervatív médiumok és PiS-es politikusok ellen” – olvassuk az írásban. A hetilap közlése szerint a keresetek a Nyílt Párbeszéd Alapítvány tevékenységére vonatkozó anyagokkal kapcsolatosak, amelyek egyebek között a szervezetnek az orosz rezsimmel kapcsolatba hozható személyekkel való üzleti kapcsolatait érintik. „A Nyílt Párbeszéd Alapítványnak az újságírók és politikusok ellen intézett tömeges jogi támadása bosszú az igazságra való törekvés és a lengyel érdekek védelme miatt” – olvassuk.

 

Nyeregben a radikálisok

A „Do Rzeczy” hetilap a címlapján szereplő szöveget viszont „a baloldal új őrületeinek” szentelte. „Nehéz étvágygerjesztőbb dolgot elképzelni, mint egy jól elkészített marhaszték. Lehet, hogy igyekeznünk kellene az ilyen ínyencségek megkóstolásával, mert a totalitárius ökobaloldal merényletet készít elő a hús – és sok más jogunk és szabadságjogunk ellen” – figyelmeztet Łukasz Warzecha „Nyeregben a radikálisok” című írásban. A szerző emlékeztet arra, ahogy a baloldali Tavasz párt újsütetű EP-képviselője, Sylwia Spurek az ellen tiltakozott, hogy nincsenek vegán ételek az Európai Parlamentben, s eközben Tobias Leenaert „Hogyan teremtsünk vegán világot” című művét idézte. „Legyünk tisztában azzal, hogy a Spurek nevű hölgy csak a legszélsőségesebb eset abban a mozgalomban, amely már működik, nagyon konkrét tervekkel rendelkezik, és konkrét eredményekkel büszkélkedhet. Ezeknek az ötleteknek egy részét már érezzük vagy hamarosan érezni kezdjük Lengyelországban is. Ez a baloldali ökovédelmi diktatúra áramlata, amelynek az az alapvetése, hogy egyes ügyekben a demokrácia egyszerűen nem »válik be«, ezért ahelyett, hogy megengednénk az embereknek, ők döntsenek, egyszerűen fülön kell ragadni őket és arra kényszeríteni, hogy az ökológiai bölcsek irányelvei szerint éljenek” – olvassuk.

Szintén a „Do Rzeczy” hasábjain találjuk Witold Repetowicz tudósítását a háború dúlta Szíriából. Az írás nem csak Szíriáról szól, a szerző ugyanis leírja az egész régió helyzetét a kurd autonómia megsemmisítését célzó török offenzíva megindítását követően. „Az USA elnöke felelősséget visel a török hadseregnek a szíriai kurdok ellen indított akciójáért, akik korábban legyőzték az Iszlám Államot. A kurdok keserűsége annál nagyobb, mivel nemrég maguk az amerikaiak beszélték rá őket arra, hogy bontsák el a török határ menti erődítményeket” – írja Repetowicz.

A „Do Rzeczy” hetilapot olvasva nem lehet kihagyni a „Szeretetből szétzúzni a fejét” című megrázó cikket, amelyben a szerző leírja, hogyan közelítik meg a brit bíróságok az ún. „mercy killing” kérdését. Maga a szerző hangsúlyozza, hogy bár a „mercy killing” szó szerint fordításban „könyörületes gyilkosságot” jelent, a szótárak egyszerűen „eutanáziaként” fordítják. „Vajon a szeretet aktusának lehet tekinteni, ha valaki ledobja az erkélyről Alzheimer-kórban szenvedő édesanyját? Egy brit bíróság megmutatta, hogy igen, »odaadó fiúnak« nevezve a gyilkost. Az ottani életvédők riadót fújnak, hogy az emberiesség lényegét újra meghatározó bírósági forradalom egyenesen a szakadékba vezető út” – írja Piotr Włoczyk. „A brit életvédők riadót fújnak, hogy a (szélsőségesen baloldali) bírói forradalom folytatása gyökerestül felforgatja azt, ahogyan a társadalom az emberi élet értékére tekint. Mint a legutóbbi brit bírósági ítéletek mutatják, ez a forradalom senkit nem diszkriminál: egyformán sújtja a hajlott korú embereket és a legfiatalabbakat” – olvassuk a továbbiakban.

 

A „Newsweek” arról, merre tart a PiS

„A nagy elvesztegetett esély” – ez a címe Tomasz Lis, a „Newsweek” hetilap főszerkesztője vezércikkének, aki a legutóbbi néhány számot annak szentelte, hogy elvegye a választók kedvét a PiS-től. „A nemzet választott. A döntés szent. Még ha nagy árat is fizetnek először azok, akik ezt a választást nem akarták, végeredményben pedig a legnagyobbat azok, akik meghozták” – írja Lis. „Úgy fest, hogy a lengyelek több mint fele síkra szállt a PiS-es állam és PiS-es politika ellen, de a PiS, úgy tűnik, elegendő támogatást szerzett ahhoz, hogy államát megerősítse és politikáját folytassa. Kiigazítás aligha lesz. Ha igen, akkor az irányvonal kiélesítése” – hangsúlyozza a hetilap főszerkesztője.

„Felével alacsonyabb gazdasági növekedés, gondok a költségvetési hiánnyal, összedőlőben lévő nyugdíjrendszer és még jobban sántikáló egészségügy. Így festhet Lengyelország a következő választások előtt” – figyelmeztet alig néhány oldallal arrébb Radosław Omachel a „Jobb már volt” című írásban. Az újságíró azt fejtegeti, hogy a PiS-nek a gazdasági növekedésre és a német gazdaságtól való távolság csökkentésére vonatkozó ígéretei nem reálisak. „10 év múlva érjük utol az uniós átlagot, a németektől pedig 21 év választ el bennünket – vetette fel a választások előtti héten Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke. Mesének hangzik, s bár nem lehet határozottan kizárni, hogy a Nyugat stagnálásba süllyed, a lengyel gazdaság pedig továbbra is virágozni fog, inkább valószínű, hogy ezeket a szavakat meseként kell kezelni. Ugyanis már a jóval előreláthatóbb négy év távlatában sem rajzolódnak ki túl színes gazdasági és társadalmi előrejelzések” – hangsúlyozza Omachel.

Szintén a „Newsweekben” találunk interjút Marek Belka volt miniszterelnökkel, a Lengyel Nemzeti Bank egykori elnökével. Bár a politikus szintén gazdasági lassulást vetít előre, nem véli úgy, hogy Lengyelország „gazdasági katasztrófára volna ítélve”. – A lassulás az egész világon, Európában is látható, nincs ok tehát úgy ítélni, hogy Lengyelországba ne jutna el – mondja Belka a „Newsweekkel” folytatott beszélgetésben. A politikust májusban európai parlamenti képviselővé választották a már nem létező ellenzéki Európai Koalíció soraiból. Néhány hónap elteltével az Európai Parlamentben készíti előrejelzéseit, milyen lesz a viszony a Lengyelország-Brüsszel vonalon.– Változik a harci front. Az ütközések fő terepe a környezetvédelem lesz. Az Európai Parlament erősen megváltozott – új emberek vannak, új prioritások. Az összes frakció azért verseng, hogy ki lesz „zöldebb”. Ha a lengyel kormány tovább ismételgeti közhelyeit a szeretett kőszénről, vagy akár a gázról, hiszen a gáz szintén pellengérre van állítva, az lesz a fő oka annak, hogy pénzügyileg büntessenek bennünket – magyarázza Belka.

A „Newsweek”, a hetilapok többségéhez hasonlóan, szintén ír Olga Tokarczukról, a lengyel írónőről, aki néhány nappal ezelőtt megkapta az irodalmi Nobel-díjat. „Olga Tokarczuk útja a Nobel-díjhoz olyan írónő története, aki a siker elérése után úgy határozott, kilép komfortzónájából és harcol azért, hogy a világ jobb legyen” – írja Piotr Bratkowski. A Nobel Bizottság érvelése szerint Tokarczuk a díjat „a narrációs képzelőerőért” kapta, „amely enciklopédikus szenvedéllyel párosulva a határok mint életforma átlépését képviseli”.

 

 

Készítette: Zofia Magdziak