A Newman, egyszerűségében zseniális ötlete az volt, hogy olyan helyet hozzon létre, ahol a súlyosan beteg gyermekek időt tölthetnek a gyermekkor egyszerű örömeinek örvendve. Egy helyet, ahol nem a betegség prizmáján keresztül látják magukat, ahol visszanyerik a belső erőt, az önbizalmat és az önbecsülést. És mindez az érdekes foglalkozásoknak, kalandoknak, barátságos környezetnek és nevetésnek, vagy az úgynevezett terápiás kikapcsolódásnak köszönhetően.
Minden... Paul Newman-nel kezdődött, illetve a fia, Scott 1978-as korai halálával. Scott az amerikai színész, filmgyártó, autóvezető, vállalkozó és filantróp elsőszülött és egyetlen fia volt. Rajta kívül Newmannak a két házasságából még öt lánya volt. A gyerekeket elfojtotta az apjuk hírneve, amely a rajongói részéről szinte könyörtelen érdeklődést és tolakodást generált. Egy megasztár gyermekének lenni megbélyegezte mind a hatuk életét, de Scott számára rendkívül tragikus következményekkel járt. Az apja árnyékában élve nem tudta rendbe tenni a saját életét. Az alkohol és a kábítószer rabja volt, és az utóbbi túladagolása miatt halt meg, alig 28-évesen. Fia halála, akit évek óta próbált megmenteni, mélyen megrázta a színészt. Ő is felelősnek érezte magát emiatt, és innen kezdődött a jótékonyság felé vezető útja. Nem akarva, hogy Scott élete után ne maradjon semmilyen értékes nyom, megalapította a Scott Newman Központot, non-profit szervezetet, amely a kábítószer-függőség és a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozott 2013-ig. A színész és felesége, Joanne Woodward elkötelezettsége miatt a hollywoodi csillagok szívesen részt vettek erre a célra szervezett pénzgyűjtésben. De Newman ennél továbbment. 1982-ben létrehozott egy élelmiszertermék-családot, és az értékesítéséből származó, az adózás után maradt bevételt teljes egészében a jótékonysági munkákra fordította. A sztár egyik leghíresebb kezdeményezése az 1988-ban Connecticutban alakult Hall in The Wall Gang Camp – egy nyári állandó tábor súlyosan beteg gyerekek számára. Ez volt a kezdete a SeriousFun Children's Network-nak – amely a különböző krónikus betegségekkel küzdő gyermekeknek szóló nyári táborok és kezdeményezések hálózata lett, és amely az Egyesült Államokon túlra is kiterjedt, és még az alapító 2008-ban bekövetkezett halála után is jól fejlődik.
A Newman, egyszerűségében zseniális ötlete az volt, hogy olyan helyet hozzon létre, ahol a súlyosan beteg gyermekek időt tölthetnek a gyermekkor egyszerű örömeinek örvendve. Egy helyet, ahol nem a betegség prizmáján keresztül látják magukat, ahol visszanyerik a belső erőt, az önbizalmat és az önbecsülést. És mindez az érdekes foglalkozásoknak, kalandoknak, barátságos környezetnek és nevetésnek, vagy az úgynevezett terápiás kikapcsolódásnak köszönhetően.
Az ötlet bevált és gyorsan elterjedt, majd több központ és program kezdett el működni az USA további államaiban, Európában és Izraelben, valamint Afrikában, Ázsiában és a Karib-térségben.
A SeriousFun Children's Network létrehozása óta több mint 730 ezer gyermek több mint 40 országból térítésmentesen vette igénybe a táborokat és a segélyprogramokat. 2008 óta a lengyel gyerekek is igénybe vehetik azokat. Ez egy magyar vállalkozónak és filantrópnak, Küllői Péternek köszönhető.
Zuzanna Szafran - Prezes Fundacji Bator Tabor Polska oraz Anna Barylska - Koordynator Projektu
Küllői Péter meglátogatta Barretstownban az ír tábort, amely a SeriousFun Children's Network része, és megfogta őt ez a súlyosan beteg gyerekek megsegítésének eme formája. Munkatársakkal együtt úgy döntöttek, hogy egy hasonló vállalkozást indítanak el Magyarországon, és 2001-ben így jött létre a rákos gyermekek számára a Bátor Tábor. 2005 óta a magyar Bátor Tábor Alapítvány saját központjával rendelkezik Hatvan városában, és fokozatosan kiterjeszti a táborok kínálatát, valamint más súlyos betegségekkel, nemcsak rákkal küzdő gyermekeket fogadja. 2006-ban a magyar tábort maga Paul Newman látogatta meg, 2007-ben pedig a Bátor Tábor a SeriousFun Children's Network hivatalos tagja lett. Ez jelenleg az egyetlen tábor, amelyet ez a hálózat Kelet-Európában üzemelteti. Hamarosan kiderült, hogy a hatvani központ lehetőségei olyan nagyok, hogy nemcsak Magyarországról, hanem a Visegrádi Csoport többi országából is meghívhatnak gyerekeket. Ezért is 2011-ben létre jött a magyarországi anyaszervezet fióktelepeként a lengyel Bátor Tábor Alapítvány, majd a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában további fiókok. Érdemes itt megemlíteni, hogy a beteg gyerekek táborhálózatának ötletadójának és alapítójának – Paul Newman-nek – családi kapcsolatai voltak Magyarországgal és Lengyelországgal. Apai ági nagyapja Magyarországról, nagymamája pedig Lengyelországból származott.
A lengyel Alapítvány az ország kilenc onkológiai központjával működik együtt, ahol a koordináló orvosok, akiknek betekintésük van a betegség történetébe, és ismerik a gyermek és családjának helyzetét, kijelölik a táborban való részvételre azokat a gyermekeket, akik a felépülés szakaszában vannak. Az alapítvánnyal önkéntes alapon működnek együtt, a toborzás pedig az amerikai Yale Egyetem által a SeriousFun Children's Network számára kidolgozott iránymutatásokat követi. A lengyel gyerekek számára a tábor évente egyszer, augusztusban kerül megrendezésre és egy hétig tart. Hetven, 7 és 18 év közötti gyermek vesz benne részt egész Lengyelországból. Velük együtt ott van egy még nagyobb önkéntescsoport.
Zuzanna Szafran, a lengyel Bátor Tábor Alapítvány igazgatóságának elnöke beszél az egész vállalkozás logisztikájáról: „Az önkéntesek, az úgynevezett Chaperonok (kísérők), átveszik a gyerekeket a szüleiktől, és velük utaznak Hatvanba, amely körülbelül 60 kilométerre van Budapesttől. Az utazás először repülővel, majd autóbusszal történik. A helyszínen a gyerekek a Cimborák nevű önkéntesek gondjaira vannak bízva. Gyermekenként legalább egy önkéntes van, amelynek célja a maximálisan jó gondoskodás biztosítása. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy az önkéntesek alapos képzést kapjanak a gyermekek megsegítésére. Egész idő alatt a hivatásos orvosi csapat is felügyeli a gondjaira bízott gyermekeket. A tábort úgy tervezték és építették, hogy a különböző betegségekkel küzdő gyermekek részt vehessenek mindegyik tevékenységben. Van íjászat, kenu-tó, kötélpályák, mászófal, hippoterápia, képzőművészeti műhely. Rengeteg foglalkozás van, úgyhogy mindenki megtalálja magának valami érdekeset.”
A Bátor Tábor elnevezése nem véletlen: „Az egész egy komoly betegséggel és az élet vagy az egészség elvesztésének nagy félelmével kezdődik. A félelem hosszú ideig kíséri a gyerekeket – hónapokig, néha évekig. A családtagjaikat is kíséri. Miután az ember már legyőzte a betegséget, nagyon fontos, hogy minél hamarabb visszatérjen a normál élethez, de ez nem olyan egyszerű. A Bátor Tábor nem egy klasszikus rekreációs vagy nyári tábor. Ez egy terápiás tábor, ahol igyekszünk lehetőségeket teremteni a gyermekek számára, hogy javuljon a jólétük és az önbecsülésük, amely a betegség következtében néha drámai módon csökken.” – magyarázza Zuzanna Szafran – „A gyerekeket új kihívásokra motiváljuk, és ezzel nagy bátorságot kell tanúsítaniuk a táborban. Ezek nem csak a fizikai feladat jellegű kihívások. Ki kell menniük másokhoz, együtt kell működniük. Ezenkívül nagyon gyakran ez az első külföldi utazás számukra, először életük során repülővel mennek. Ez bátorságot igényel, különösen azért, mert önállóan utaznak. A gyerek elengedése a táborba bátorságot igényel a szülőktől is, akik betegsége miatt gyakran túlzottan védik őt. Hét napos távollét, amikor nincs kapcsolatuk a gyermekkel, az a köldökzsinór egyfajta elvágása. A szülők egy sms-t kapnak tőlünk, hogy a gyermek megérkezett, a hét közepén egy második üzenetet kapnak a gyermekről és az utolsó nap egy harmadikat, hogy a gyerekek elindulnak és a tervezett időpontban készen lesznek átvételre. Az egyik alapelvünk, hogy teljes felelősséget vállalunk és teljes biztonságot nyújtunk a gyermeknek, de amikor a gyerekek hozzánk kerülnek, le kell adniuk a telefonjaikat. Amikor nem tudnak elmenekülni a virtuális világba, amihez gyakran hozzászoknak a kórházi valóságban, kiderül, hogy tudnak azon összpontosítani, ami itt és most van, és új ismeretségeket kötni. A táborban szembesülnek élő emberekkel, új kihívásokkal és olyan feladatokkal, amelyek teljesen különböznek attól, amivel eddig érintkeztek. Itt a szülők és a gyerkőcök is nagy bátorságot mutatnak. Innen van a tábor neve.”
Maguk a gyerekek, kitöltve a tábor végén a kérdőíveket, jelzik, milyen fontos számukra ez a bátorságlecke: „A leginkább arra vagyok büszke, hogy az új csoportban feltaláltam magam, és nem féltem, az új ismeretségektől.”, „A leginkább arra vagyok büszke, hogy átléptem a saját határaimat (a mászó falon).”, „A táborban megtanultam, hogy soha nem szabad feladni.”, „A leginkább arra vagyok büszke, hogy legyőztem az emberektől való félelmemet.” „A táborban megtanultam, hogy nem vagyok egyedül azzal, amit átéltem, sok ember olyan problémával küzd, mint én, vagy egy másikkal.”, „Bátor Tábor olyan, mint egy másik világ, ahol minden lehetséges.”
Zuzanna asszonynak, aki szintén részt vesz a nyári táborokban önkéntesként, megmaradt az emlékezetében az egyik tizenéves lány: „Hatalmas tériszonya volt, és amikor a kötélpályán felmászott a 4 méteres magasságra, teljesen megbénult és sírt. Lehoztuk őt, de 20 perc múlva a csoportba tartozó embereket nézve, akik még mindig másztak, úgy döntött, hogy megpróbálja újra. Könnyekkel a szemében mászott, de utána átment a kötélpályán, aztán felment a mászó falra, és végül a beülőbe öltözve sikoltozva hintázott a hatalmas 11 méteres hintánkon. Ez a felszabadító örömkiáltás volt. Nagy érzelmekben visszajött. Megnyílt, elkezdte mesélni a nehéz történetet, és alig lehetett nem sírni.”
Magyarországon a Bátor Tábor egyike a három legismertebb szervezetnek, és sokkal könnyebb összegyűjteni a táborok szervezéséhez szükséges forrásokat, mint Lengyelországban, ahol alig hallott valaki az „Obóz Odwagi”-ról. A varsói iroda, amelyben két ember dolgozik, alapvetően forráskereséssel foglalkozik. A forrásokat az intézményi és magánszponzoroktól, a kortárs művészet árveréseiből és a Bátor Tábor Runners jótékonysági közösségének köszönhetően kapja meg. Az Alapítvány az alapelvének megfelelően állami támogatást és uniós forrásokat nem használ. Zuzanna Szafran hangsúlyozza, hogy az intézkedések átláthatósága és a bevételek ésszerű kezelése nagyon fontos, ezek 68–72%-át a törvényes célokra fordítva, a többit pedig a menedzsmentre, a marketingre és a forráskeresésre. Egyelőre a Bátor Tábor Polska fedezi a lengyel gyerekek táborainak 88%-át. Zuzanna Szafran arról álmodik, hogy szerez majd egy olyan összeget, amely nemcsak a gyermekek önálló útjait fedezné, hanem lehetővé tenné a táborok szervezését is azon családok számára, akik betegsége miatt elvesztették gyermeküket.
A Bátor Tábor nem tudna a nagy önkéntescsoport nélkül létezni, rajtuk alapul ténylegesen a táborok szervezése. Az önkéntesek különböző szerepet töltenek be: Chaperonok (kísérők) kísérik a gyerekeket utazásuk során a táborba és vissza, Cimborák velük vannak a tábor teljes időtartama alatt, mert a foglalkozásokat a tábor magyar munkatársai angolul vezetik, de a helyszínen önkéntesek–fordítók is vannak. A Bátor Tábor Alapítvány önkéntesei különböző szakmák képviselői – ápolók, bankárok, diákok, orvosok, ügyvédek – emberek, akik szeretnének valamit adni másoknak. Tánczos István – egy magyar, aki 27 éve Lengyelországban él – a Varsói Magyarok facebookos csoportjából tudta meg hét évvel ezelőtt, hogy az alapítvány önkénteseket keres, és azóta évről évre elmegy a táborba: „Véletlenül bekapcsolódtam ebbe. Ez önkéntesség, és természetesen ebben az időben dolgozhatnék, és konkrét pénzt kereshetnék; elhagyom a családomat is, de szükségem van, hogy osztozkodjak. Az emberek azt kérdezik, hogy akaródzik-e ilyen súlyosan beteg gyerekekhez mennem. Ők a felépülés szakaszában vannak. Előfordul, hogy némelyiknek még van portja, vagy sztómája, hogy nincs lábuk vagy kezük. A tábor úgy van megszervezve, hogy nem gondolnak a betegségre, önbizalmat nyernek. Ez egy csodálatos dolog. Minden ott nagyon jól meg van tervezve és szervezve.”
Az év folyamán Zuzanna Szafran néhány találkozót szervez az egyetemeken és a vállalatoknál a potenciális önkéntesek számára: „Az önkénteseink csodálatosak. Ezek általában olyan emberek, akik nem az egyszeri akciókban vesznek részt.” Nem mindenki rászánhatja magát arra, hogy egy hétre elmegy nyaralni, de azoknak a Bátor Tábor azt ajánlja, hogy csatlakozzanak a GO! programhoz – havonta műhelymunkát tartsanak azon gyermekeknek, akik onkológiai kezelést kapnak, és két Varsói kórházban tartózkodnak: a Gyermek-Egészségügyi Központban és az Anya- és Gyermekintézetben. A 2,5 órás foglalkozások alatt az önkéntesek játszanak a gyermekekkel, képzőművészeti fejlesztő órákat tartanak, kifestik a gyerekeket, vagy karkötőket fonnak. A foglalkozások kínálata széles, és megfelel a kis betegek korának és érdeklődéseinek: „Az az elképzelés, hogy a szülőknek egy pillanatnyi pihenést biztosítsanak, hogy foglalkozhassanak valamivel vagy intézhessenek valamit, miközben a gyermek jó kezekben van. Gyakran a szülők is csatlakoznak a játékhoz, és ez szép.” – mondja Zuzanna Szafran – „Emlékszem az egyik anyára, aki a műhelymunka alatt elaludt a gyermeke ágyának dőlve, amíg az önkéntesek foglalkoztak a gyerekkel.”
Zuzanna Szafran összegzi: „Néha egy ilyen megközelítéssel találkoztam: Nem tudtam beteg gyermekekkel dolgozni, mert ez olyan szomorú. De ez munka nem szomorú! A mindennapi munkám olyan, mint bármely más vállalatnál – adminisztráció, könyvelés, menedzsment. A dolgozóknak az önkéntesség nem kötelező, ez a mi választásunk. Számomra azonban nyilvánvaló, hogy részt veszek benne, mert jelentőséget ad a munkámnak. Érintkezési lehetőség olyan gyerekekkel, akik gyakran súlyosabb dolgokon mentek keresztül, mint némelyik felnőtt, kinyittatja a szememet. Ezek annyira érett gyerekek, hogy sokat tanulhatunk tőlük.”
A Bátor Tábor Alapítvány tevékenysége iránt érdeklődőket és az önkéntességhez csatlakozni kívánókat meghívjuk a szervezet honlapjára: https://batortabor.hu
Marta Dzbeńska Karpińska
foto:
Marta Dzbeńska Karpińska i materiały Fundacji Bator Tabor