Back to top
Magyar volt-e Drakula?


Ki volt valójában a III. Karóbahúzó Vlad, más néven Drakula? Egy excentrikus arisztokrata, aki nappal a koporsóban alszik, és egy nap vérzel ivott, egy havasalföldi fejedelem, aki brutálisan elszámolt az ellenségeivel vagy talán egy román nemzeti hős? Milyen kapcsolata volt Erdéllyel?

A tömegek képzeletét a tömegkultúrát alakítja – a könyv és a film. Ennek a két médiának köszönhetően az emberek szerte a világon megismerték Drakula fejedelem,  erdélyi vámpír, élő halott alakját, aki évszázadokon át terrorizálja a titokzatos Erdélyt. Az erdélyi vámpírral a főszerepben játszott filmek népszerűsége teljesen elhomályosította a kollektív tudatban a történelmi prototípusát.

A vámpír a szláv és a balkán országok népi folklórjának fantasztikus teremtménye. A néprajzi kutatások bizonyítják, hogy erős volt a hit a vámpírokban (román strigoi, sziléziai strzyga, szláv upir) azaz a halottakban, akik a sírokból felkelve emberi vérrel táplálkoznak. Még a huszadik században a Kárpátok gyűrűjén előfordultak az úgynevezett vámpír-temetkezések, ahol az elhunyt, vampirizmussal gyanúsított személy testét egy karóval döfték át, vagy levágták a fejét. Ez a népi vámpír a modern filmes elképzelésre alig hasonló teremtmény volt. Sokkal közelebb állt egy másik fantasztikus szörnyhöz, azaz a zombihoz. A folklór vámpírjai egyszerűen a halottak testei, amelyek nem rothadnak meg, hanem felkelnek a sírokból, és az élők házaiba igyekszenek, vért keresve. Leggyakrabban hiányzik belőlük az értelem, mondhatni, a legprimitívebb ösztön, az élők keresési ösztöne vezérli őket. Egyes elképzelések szerint, miután felkelt a sírból, a vámpírt „vonzza” a környezet, amelyben életében élt. Meglátogatja korábbi otthonát, zaklatja a rokonokat.

A népi hiedelmek sokféleképpen írták le a vámpírok gyengeségeit és jellemzőit. Szinte mindig a felkelést a sírok, és az élőhalott aktivitást az éjszakai időszakhoz kötötték. Néha azt hitték, hogy a vámpír a teliholdra kel fel, néha hogy az újholdra. Nem minden vámpírharapás halálos volt, néha a vérszegénység és alultápláltság tüneteit az éjszakai vérivók látogatásaival magyarázták.

Elrettentően hatott a vámpírra a fokhagyma illata, a szétszórt mákmag, a padlóra a megszentelt krétával rajzolt mágikus kör és a vallási szimbólumok, mint kereszt, szent képek és a szentelt víz. Még a 20. század elején előfordultak a vámpírhit esetei és a vámpírellenes gyakorlatok, amelyeket a lengyel Kárpátalja, Podólia, Pokuttya vagy a balkáni régiók szegény lakossága alkalmazta. A népi hiedelmek szerint a vámpír leggyakrabban a helyi közösség tagjait zaklatta, előnyben részesítve saját családját. Tehát nem volt szokatlan, hogy friss sírokat ástak fel – ha a holttest nem volt előrehaladott bomlás állapotában, akkor azt a vámpiraktivitás bizonyítékaként tartották számon, és különféle hátborzongató tevékenységeket hajtottak végre. A fejet levágták, fakaróval vagy borona fogával szúrtak át, a sírjába mákot szórtak.

A vámpírok sajátos nemesítéséhez a romantika járult hozzá, így az értelem nélküli, vérszomjas hullákból a fantasztikus lények között valódi nemeseket faragta. Az egyik első, aki bevezette vámpírokat a szalonokba, Goethe volt, aki A korinthoszi menyasszony balladájában a főszereplő kedvesének egy vámpírnőt állította be. Mások követték őt. Bayron és Polidori is írt vámpírokról, lengyel romantikusok közül Mickiewicz és Słowacki.

A 19. század végén az ír író, Bram Stoker kiadta a „Drakula” című könyvét, amely tartósan megformázta a vámpírok képét a tömegkultúrában. A címbeli főhőssé, vagy inkább antihőssé az ír Drakula herceget tette – az erdélyi vámpírt.

Mit tudunk erről az emberről? Valójában az irodalmi Drakula prototípusai két havasalföldi fejedelem volt –  II. Vlad (László) Dracul és fia, III. Vlad Țepeș, más néven Dracula. Életrajzuk egybeolvadt, és a Bram Stoker szimbolikus viszonyítási pontjává vált. A Basarab-dinasztiából származó II. Vlad, a havasalföldi fejedelmi trón várományosa volt. Ez a balkán fejedelemség a délkelet-európai bonyolult politikai kirakó része volt, ahol a Habsburgok, Magyar Királyság, Törökország, Velence és még Lengyelország ellentétes érdekei találkoztak egymással szemben (II. Vlad 1444-ben támogatta az I. Ulászló hadjáratait). II. Vlad a magyar királyok protezsáltja volt, ifjúságát a budai udvaron töltötte, és itt vették be a Sárkány Lovagrendbe – a kereszténység törökökkel szembeni védelmére létrehozott, arisztokrata elitszövetségbe. A rend nevéből – Societas Draconistrarum – származik a Vlad köznyelvi neve – Dracul. A havasalföldi trón elvesztése után, a herceg elment Magyarországra, ahol az erdélyi vajda címét kapta. Itt, az erdélyi Segesvár városában (szász Schäsbrich, most román Sighișoara), 1431-ben fia született, III. Vlad, később Dracula, azaz sárkány fia néven ismert. III. Vlad herceg egy másik neve Țepeș volt, amit „Karóbahúzó”-nak lehet fordítani.

III. Vlad fiatalkorának egy részét török fogságban töltött túszként. Apját a bojári ellenzék gyilkolta meg, de a moldovai támogatásnak köszönhetően a fiatal herceg visszatért a Havasalföld trónjára. Az egyik első döntése a hitszegő bojárok bebörtönzése és kivégzése volt. Vlad itt először alkalmazta a nyilvános karóbahúzást, ami később a védjegyévé lett. Nem igazán könnyű időkben kellett uralkodnia, Törökország és Magyarország között manőverezve, és a belső ellenzék még létező melegágyaival és a többi balkáni állam beavatkozási kísérleteivel harcolva. Támogatta a belföldi kereskedőket, amivel magára haragította az erdélyi szász polgárságot, megtámadta és kirabolta Brassót. Leggyakrabban a hegyi erődjében, Poienari-ban tartózkodott a hozzáférhetetlen Fogarasi-Havasokban. Túlélte a török inváziót, kétszer elvesztette a trónját, és végül odaveszett a törökök által beállított csapdában. A korának más uralkodóihoz képest azonban nem volt egy kivételesen kegyetlen ember. Drakula fekete legendája létrejöttéhez nagymértékben az erdélyi kereskedők járultak hozzá, akik még életében gúnyiratokat terjesztettek, melyek az áldozatait élve megfőző, karóbahúzó, még vérükből is ivó, kegyetlen emberként mutatták be a herceget. Azonban se III. Vlad életében, se a halála után senki sem próbálta a sírból kilépő élőhalottként ábrázolni őt.

Csak a 19. század végén Stoker úgy döntött, hogy egyesíti ezt a három elemet – a horror­irodalomban divatos vámpírszálat, a kegyetlen balkáni herceg személyét és a titokzatos, vad Erdélyt. Az irodalmi Drakula nem azonos a történelmi prototípusaival. Mindenek előtt is Jonathan Harkerrel folytatott beszélgetésből megtudjuk, hogy ő nem egy havasalföldi, hanem székely, tehát… magyar. A székhelye egy titokzatos vár a Borgói-hágón, Kárpátokban, az Észak-Erdélytől Moldováig vezető úton (valójában nincs vár a Borgói-hágón). Az irodalmi Drakula a magyarok hun eredetéről szóló legendájára utal, és értésre adja, hogy maga is az Attila fejedelemtől származik. Ami érdekes, hogy a 19. században a Kárpátok erdélyi oldalán, Borgó környékén éltek székely nemesek, akik azt állították, hogy III. Vlad-tól származnak.

A Bram Stoker által létrehozott karakter az irodalmi és későbbi filmes vámpír állandó kánonjává vált. Egy különc arisztokrata, aki a hozzáférhetetlen, titkos ködbe burkolódzó Erdélyben elhelyezkedő gótikus várban él. Aki ugyanolyan könnyedséggel használja a latint, mint a régi magyart, németet vagy románt. Aki a kifinomult eleganciával öltözködik, ismertető jeleként a skarláttal bélelt fekete köpenyt viselve. Nappal sokat alszik (a várkriptában), de éjszaka duzzad benne az energia. Sok egyedi könyvet tartalmazó, gazdag könyvtári gyűjteménnyel rendelkezik, bár a régi köteteken, valamint a kastély egyéb berendezésein letelepedett a por és pókháló. Dracula szívesen emlegeti a család múltbeli dicsőségét, amelyet címerek, páncélok és az ősök portréi igazolják. Fiatal, gyönyörű nők iránt érdeklődik. Utálja az ezüstöt, a fokhagyma illatát és a szentelt vizet, és általában a világ isteni rendjére utaló jeleket, például a keresztet.

Drakula szolgálatában hagyományos értelemben éjszakához, sötétséghez és vadászathoz kapcsolható állatok állnak – farkasok, denevérek és patkányok. A halandók is szolgálják őt, noha nehéz őket „rendesnek” tekinteni a komor természetük és a sötét tisztelet miatt, amivel övezik uralkodójukat. A hercegnek hatalma van fiatal vámpírokat létrehozni, akik leggyakrabban nők, a szeretői, gyengébbek, mint maga Drakula és behódolnak az uralkodó akaratának.

A Stoker olcsó könyvének hihetetlen sikere elindította a mai napig tartó vámpírdivatot. Az ír író elbeszélését sokszor átültették a képernyőre, sok alkotó saját változatát hozta létre a Kárpátok uralkodójának történetéből. Nosferatunak és Orlok grófnak hívták már, története a magyar arisztokrata, Báthori Erzsébet grófnő életéhez kapcsolódik.

Amikor ma Dél- és Közép-Európába utazunk, számos olyan emléket találunk, amely – történelmi és irodalmi – Drakula alakjához kapcsolódik. Ilyen a gyönyörűen megőrzött segesvári óváros, ahol a főtéren a III. Vlad szülőháza áll. Ilyenek a várok, Poienari és Törcsvár, amelyek a herceg alakjához kapcsolódnak. Végül ilyen a Borgói-hágó, sokkal szelídebb, mint a filmeken látható, de az Észak-Erdély igen érdekes helye.

Általában is érdemes a Közép-Európa országain keresztül utazni, amelyek valódi történelme gyakran elképesztőbb, mint a Bram Stoker által létrehozott irodalmi fikció. 

 

Marcin Bąk 

Az Intézet által ajánlott események