A focisták királya, aki kívülről tudta „Pan Tadeusz”-ot



A Cracovia fakapuja, és benne Józef Piłsudski a játékosok között. A dandártábornok mellett Edward Rydz-Śmigły és Józef Kałuża állnak. Ezt a fényképet 1917-ben készítette a fotós, közvetlenül azelőtt, hogy a németek letartóztatták Piłsudskit, és a Magdeburgi erődbe helyezték, amikor a légiós focicsapatok a Cracovia ellen játszottak. Ma, a Cracovia, Józef Piłsudski nevét viselő stadionja Józef Kałuża utcában található. De az a tény, hogy Kałuża a lengyel labdarúgás egyik legnagyobb legendája és a válogatott csapat edzője volt, aki a legnagyobb sikereket érte el Kazimierz Górski előtt, nincs elterjedve a lengyelek tudatában.

„Józef Kałuża – a legenda soha nem hal meg” – szól a Cracovia egyik szurkolói zászlaja. „A lengyel labdarúgás Napóleonja”, „Krakkói Messi” – Józef Kałużának ezt a régi és új címét egymás mellett sorolta fel a média, amikor 2017-ben, a szurkolók kezdeményezésére, egy emlékművet állítottak fel neki Krakkóban.

Mind Napóleonnál, mind Messinél három centiméterrel… alacsonyabb volt – alig 166 centis magasságával. Tény viszont, hogy – nyilvánvalóan összehasonlíthatatlan időkben – a statisztikái hasonlóak voltak a híres argentinéhez. Az egyik szerint futballistaként 416 meccsben 465 gólt szerzett – beleértve a Cracoviánál, a krakkói városi csapatban és a lengyel nemzeti válogatottban játszott meccseket is. Annak ellenére, hogy nem hajtotta végre a tizenegyeseket és a szabadrúgásokat!

A legjobb edző Kazimierz Górski előtt

Később, a lengyel válogatott edzőjeként, 1936-ban a berlini Olimpián negyedik helyezést szerzett, és 1938-ban elsőként juttatott be a lengyel csapatot világbajnokságra, ahol a történelme egyik legszebb mérkőzését játszotta le, 5:6-ra veszítve Brazília ellen. Háború előtt pedig a Kałuża által vezetett válogatott 4:2-re legyőzte a magyarokat, a világ második helyezettjét. A Mundialra való következő bejutásra 1974-ig várta Lengyelország, amikor a válogatottat már Kazimierz Górski vezette.

Ezek a statisztikák nem tükrözik Kałuża még egy fontos szerepét – ő volt a független Lengyelországban a sportoló értelmiségi modelljének társszerzője. Fejből tudta az egész „Pan Tadeusz”-ot, hegedült, lengyel nyelvtanár, újságíró és publicista volt, és a labdarúgás taktikáját oktató tankönyv szerzője.

Tudatában voltak a tekintélyének a németek, akik 1939-ben azt akarták, hogy a „sportfürher” szerepét töltse be a Főkormányzóságban (ném.: Generalgouvernement Polen). Kałuża ugyanis azon a Lengyel Labdarúgó Szövetség kevés vezetőségi tagjai egyike volt, akik az országban maradtak. A németek azt remélték, hogy megszervezi a közigazgatásuk alá tartozó szövetséget. Nemet mondott. „Hadd játsszanak a fiatalok – de nekünk azonban nem szabad úgy tennünk, mintha a megszállók által meghódított hazánkban normálisan folyna a sportélet” – mondta a fiataloknak akkor.

„Egy vezetőt nyertünk benne”

Józef Ignacy Kałuża 1896. február 11-én született Przemyślben, Andrzej és Magdalena szül. Peter fiaként. Apja tiszt volt, ami befolyással volt a fiának átadott értékekre. Négy fiútestvére volt.

Kałuża egész futballista-pályája Krakkóval függött össze, ahová 7 éves korában költözött. Stanisław Mielech, a Cracovia csatára és a Légiók katonája, így emlékezett a Kałużával való ismeretség kezdetére: „Az első találkozásom Józekkel Krakkóban, a Błonián történt. Ott volt a »brancsunk«, amelybe tartoztak: Przystawski, Domagalski, Świszczowski, Pałasiński, Tondos, Kowal és mások. Ha más nem is, de a driblizés már jól ment nekünk. Cselezted az ellenfelet a driblizés puszta művészete miatt, amit a legfontosabb labdarúgó képességnek tartottunk. Gólszerzésnek, ha közben nem driblizted meg a kapust, nem volt értéke. A mi brancsot a Błonia legerősebbjének tartották számon.”

Egy nap tervezték, hogy meccset játszanak valamilyen megbeszélt ellenféllel, de nem volt meg a teljes csapat. Véletlenül ólálkodott ott egy 15 éves srác. Mielech emlékezett: „Egy kicsi, említésre sem méltó tanonc, aki az ellenfelével folytatott tárgyalásainkat fülelte, hirtelen megszólalt:

– Én játszhatok. Én vezetem majd a támadást.

– És milyen brancsban játszottál eddig?

– Podgórze-ben.

Ez szinte sértés volt számunkra. Podgórze, fogalmaink szerint, egy olyan kerület volt, amelyet feleslegesen csatolták Krakkóhoz, sport szempontjából »jelentéktelen«. Itt pedig valamilyen podgórzeinek voltak ambíciói nemcsak a brancsunkban játszani, hanem vezetni a támadást is, a Błonia legjobb brancsának a támadását! Szívből nevettünk ezen, ő pedig csak ironikusan nézett ránk.”

A pálya gyorsan helyreigazította az elképzeléseiket: „A játék elkezdődött és… azon a napon megismertünk Józef Kałużát. Ő volt ugyanis az a említésre sem méltó tanonc. Az, amit ő akkor a pályán művelt, az művészet volt, amit mi még nem ismertünk. Másként játszott, mint mindannyian. A labda hallgatott rá, ráragadt a lábára. Nagyszerűen driblizett, de a driblizéssel nehéz volt minket lenyűgözni. Azonban szenzációsak voltak számunkra az ő lövései, beállása a labdához, kifutása a posztra, a labdák átpasszolása az összekötőknek áttörésre vagy a szárnyakra. Bejátszásai összekötötték és értelmét adták a terv nélküli egyéni kis játékainknak. Milyen könnyű volt mellette gólt szerezni! Ettől a meccstől kezdve a labdarúgó akcióink vezérét és támogatóját nyertük el benne.

Kałużának nem jár csoki

Józef Kałuża a Polonia iskolai klubban kezdett el focizni, majd jött a Munkás Sportklub, avagy RKS Krakkó. 1911-ben Cracoviába került. Több mint 18 évre, ilyen volt akkor a játékosok hűsége a klub színeihez… Kałuża maga is említette az 1926-os „Przegląd Sportowy”-ban a „Labdarúgó-művész – Józef Kałuża: Magáról és pályatársairól” című cikkében, hogy: „Krakkói Błonia, a számos ismert játékos bölcsője 1911-ben lehetővé tette, hogy Cracovia tehetséget találjon bennem. Még arra se volt lehetőségem, hogy a tartalékban megjelenjek, már is 1912 tavaszán az I. csapatban találtam magam… A 15 évem és a pehelysúlynál sokkal kisebb súlyom ellenére, a Cracovia edzőjétől, Kożeluchtól, állandó minősítést kaptam az I. csapatba. "

Hamarosan elrontotta Kożeluch edzőnek a focistákat motiváló rendszerét. A játékosokat ugyanis csokoládéval jutalmazta a kapu konkrét pontjának eltalálásáért. De hamarosan ki kellett zárnia a megjutalmazottakból Kałużát és az idézett Mielech támadót. Egyszerű okból – másoknak nem jutott csoki.

Erkölcstelen játék csupasz térdekkel

Ugyanakkor az 1911-1915-es években a Tanári Szemináriumba járt. Az iskolában nem feltétlenül értékelték sikereit. „Mint tanonc és egyben focista – nem mindig találkoztam szimpátiával az iskolaigazgatás részéről. Az iskolai vezetés éberségének megkerülését szolgáló mindenféle vicc 1913-ban végül megszűnt. Ki lettem „rúgva”, az… erkölcstelen játékban való részvételért, mert csupasz térdem volt. Néhány nap múlva mégis visszatértem az iskolába egy beavatkozásnak köszönhetően – emlékezett Kałuża. Végül sikerült neki befejeznie a Tanári Szemináriumát, ahol 1915-ben érettségizett. 1917-től lengyel nyelvtanárként dolgozott Krakkóban, a Stanisław Żółkiewski Általános Iskolában.

1912 tavaszán csatlakozott az első csapathoz, amikor még csak 16-éves volt. 1912. április 7-én debütált a barátságos mérkőzésen a BEAC Budapest ellen, amely 5:0-ás eredménnyel zárult, és amelyben ő szerezte az egyik gólt. Mielech emlékezett: „A Cracovia támadását 1912-ben a bécsi Singer vezette, ugyanaz, aki visszatérve Bécsbe az osztrák válogatottban játszott olaszok ellen, és két gólt szerzett. Micsoda döbbenet volt a sportkedvelő Krakkóban, amikor elterjedt, hogy Singer átadja a támadó helyét valamilyen Kałużának, egy ismeretlen nebulónak, és maga a középső segítő posztjára lép.” Kiderült, hogy ez a meglepő döntés teljesen helyes volt. „A Cracovia vezetése nem hibázott, amikor Kałużára bízta meg a támadásvezető posztot. 1912-től, 18 évig Kałuża vezette ennek a klubnak a támadását, megalapozva a Cracovia nagyságát” – írta Mielech. Az alacsony termete ellenére Kałuża kiválóan játszott fejjel.

Érdekességként elmondható, hogy akkoriban Kałuża tartotta a rekordot, 13 gólt lőtt egy mérkőzés során, a Cracovia–Klub Lotników Krakowa meccsen, amely 30:0 eredménnyel zárult.

Tolvajok térdelve kérnek elnézést

Egy rajzoló és egykori Cracovia-focista, Gustaw Rogalski karikatúrája a labdarúgók királyaként ábrázolta Kałużát – jogárral és koronában. A Kałuża népszerűségét ábrázoló sok anekdota között egy olyan is keringett, hogy az utcán kirabolta őt négy zsebtolvaj. Amikor rájöttek, hogy kitől vették el a pénztárcát, utánafutottak és majdnem térdelve bocsánatot kértek.

1923-ban feleségül vette Józefa Dudziakot, akivel lányuk született, Irena. Ahogy Kamil Podowski írt a „Józef Kałuża – a nagy Cracovia atyja” c. cikkben a RetroFutbol.pl portálon, akkoriban a „krakkói futballiskoláról” beszéltek, amely „a labda megtartásából és a háromszögben történő játékból álló támadó stílusával büszkélkedett. Akkoriban minden kerületnek volt néhány saját »válogatottja«, és azok egymás ellen harcoltak az elsőbbségért a saját területükön és egész Krakkóban.”

Mielech észrevette, hogy Kałuża sikerei ellentmondtak a sztereotípiáknak, amelyek szerint egy labdarúgónak igazi atlétának vagy futóbajnoknak kell lennie. Semmi ilyesmi! Az intelligencia és az ösztön volt a siker kulcsa: „Közepes termetű volt, törékeny és egy ideig tuberkulózissal veszélyeztetett. 100 m-re egyáltalán nem rekordidő alatt futott, és a lövései is átlagos erősségűek voltak. Mindazonáltal az összes kapus réme volt. A gólokat a minden pozíciókból indított, rendkívüli pontosságú lövéseknek, és a kapuhelyzetekben való fenomenális tájékozódottságának köszönhetően szerzett. »Kałużának mindenhol a mezén vannak szemei« – mondták. Valami ösztönös volt, ahogy a labdához állt, és megérezte az útját.”

A pályás temperamentuma összetűzésekbe taszította

Fajtiszta támadó jellemzői is voltak, aki tudta, hogyan kell lekezelni a legtapasztaltabb kapust is: „Józek jól tudta, hogy a gólok többsége akkor születik, amikor a kapus mozgásban van, egyensúlyozik, és a manőverével szándékosan provokálta a kapusokat, hogy megváltoztassák a pozíciójukat. Nem okozott soha csalódást, ha áttörésből indított lövésről volt szó, amikor a kapus elébe futott, hogy csökkentse a lövési szöget…” Ahogy Podowski írja, „a pálya fajtiszta, betegesen ambiciózus mesterlövésszé változtatta őt, aki, mint egy tank tornya, csak megfordult és beállította a célkeresztjét, hogy halálos csapást mérjen”. Nem volt angyal a pályacsatákban: „A pályás temperamentuma gyakran összetűzésekbe taszította őt a döntőbírókkal, akik mindezt elnézték neki márkája és érdemei miatt.”

Viszont a meccs után mindig teljesen megváltozott: „A gyepen kívül teljesen más ember volt – vidám és alázatos.” 1913-ban Galicja bajnoka lett a csapattal együtt. 1921-ben megnyerte a lengyel bajnoki és a gólkirályi címét. 1924-1929-as években a csapat kapitánya volt. 1929-ig rendszeresen játszott. Utóljára Cracoviával 1931. május 25-én lépett fel egy baráti mérkőzésen találkozón Wisła Kraków ellen (4:3).

Rekord eredményeket ért el, annak ellenére, hogy soha nem hajtott végre szabad és büntetőrúgást, ami tovább növelhette volna ezeket a statisztikákat. „Az elsőhöz hiányzott neki az „atom” lövése, a másodikhoz az ideg. Annál értékesebb – a többi »gólkirályhoz« képest, mint Reyman, Peterek vagy Kossok – az áttörésekből és a kombinációkból szerzett gólrekord volt.” – magyarázta Mielech.

Árja paragrafus

A lengyel labdarúgó-válogatottban való debütálásával kapcsolatos rekordokat nem tudott dönteni, mert független Lengyelország nem létezett a térképen, amikor a játékot a legmagasabb szinten elkezdte. Abban csak 1921-ben debütált Budapesten, Magyarország elleni mérkőzésen, amely 0:1-es vereséggel végződött. 25 éves volt akkor. „Józef Kałuża lázas volt, Ludwik Gintel súlyos gyomorfájdalomban szenvedett. Reggel havas eső esett, így a pálya csúszós és ingoványós volt. Ilyen körülmények között 1921 decemberében kellett játszania az első lengyel nemzeti labdarúgó-válogatottnak. A mérkőzés eredménye – 1:0. Sajnos, nem számunkra.”-- írja le a meccset az atohistoria.pl portál.

Ha lehet hinni ennek a „Przegląd Sportowy”-ból merített közvetítésnek, „reggel 9 órakor a pincérek reggelit hoztak a játékosoknak. További alvásról már szó se lehetett. A többség még az ágyban maradt, néhány játékos már 10-kor kiment a városba. Mindenki kialvatlan, lomha, lassú és borús volt, mint aznap az ég.” Ahogy a szerző írta, a lengyel válogatott egy friss csapat volt, mint az újjászületett második Lengyel Köztársaság. A Visztula-menti csapat nem keltett túl nagy érdeklődést: a 30.000 férőhelyes stadionban csak 8–10 ezer szurkoló ült. A nemzeti csapat létrehozásának ötlete pedig két évvel korábban született, a Lengyel Labdarúgó Szövetség alapító ülésén.

Kałuża 1928-ig szerepelt a nemzeti válogatottban. Mielech rámutat, hogy abban az időben Lengyelországban jó termés volt a középtámadókból, akik gyakran a zseni szintet súrolták. Ez nem változtatott azon a tényen, hogy Kałużának „előfizetése” volt középcsatári posztra a lengyel válogatottban. Pedig abban az időben olyan nagy támadásvezetők játszottak, mint W. Kuchar, H. Reyman, Staliński és T. Grabowski – Kałużát soha nem rakták át másik helyre.”

A labdarúgó-karrier befejeztével Kałuża többek között Cracovia edzője lett. „Kivételes edző volt. Képes volt összerakni a csapatot, kihasználni a legnagyobb erősségeit, azaz egyéniségeket, és bölcsen bevezetni az új játékosokat. Mielőtt lengyeleket vezethetett volna, be kellett bizonyítania hatékonyságát a ligás padon” – írja Podowski.

Sportújságíró és -publicista lett, aki ismert volt a találó elemzéseiről. Zakatoló írógépén cikkeket írott, amelyeket a „Przegląd Sportowy” és „Raz dwa trzy” oldalain publikált. Voltak ezek között a labdarúgó-mérkőzésekről szóló beszámolók és a focisták képzéséről szóló cikkek. Néhány ilyen témájú munkája a „Biuletyn Cracovia” című kiadványában is megjelent.

Még mindig iskolában tanított, és az általa tanított osztályból, amelynek 1939-ben osztályfőnöke lett, egy állítólag nagyszerű kórust faragott, amely a kazimierzi Corpus Christi-templomban énekelt. A klubban pedig sikeresen ellenállt az ún. árja paragrafusnak, amely diszkriminálta zsidó focistákat.

  1. a foci vb-n

1932. február 21-én, a háború előtti PZPN kongresszusán (Lengyel Labdarúgó-Szövetség, nem összekeverendő a máig létező háború utáni kommunista szervezettel) Józef Kałużát a föderáció szövetségi kapitányává, azaz a nemzeti csapat vezetőjévé választották. Kutyának se jó az első kölyke – a válogatottnak ismét nem sikerült bejutni a világbajnokságra 1934-ben. Az első látványos siker 1936-ban jött a berlini Olimpián, ahol Lengyelország negyedik lett, 3:0-ra megverve Magyarországot, negyeddöntőben pedig 5:4-re a foci bölcsőjét, Nagy Britanniát. Csak az elődöntőben 1:3-t veszített Ausztria ellen, és a harmadik helyért folyó mérkőzésen 2:3-t Norvégia ellen. A náci németországi olimpiai játékok hangulata különleges volt. „Mentek oda, és nem tudták, mi fog mindjárt történni. Emlékszem, hogy apám félt. Amikor visszatért, azt mondta, hogy látott a Hitler beszédét, és rettegett attól, amit hallott. Tudta, hogy a háború elkerülhetetlen” – így emlékezett prof. Irena Kałuża, a futbalista lánya a „Cracovia azt jelenti, hogy Krakkó” című könyvében.

A világbajnoksági selejtező 1938-ban meghozta Lengyelország sikerét. Józef Kałuża növendékei itthon megverték Jugoszláviát 4:0-ra. Pont délben 20 ezer néző leült a Legia stadionában. Az érdeklődés mértékét azonban a helyi újság feljegyzése adja vissza. „Dziennik Bydgoski” arról számolt be, hogy 17 és 19.15 közötti időben 157 szurkoló telefonált és kérdezte a mérkőzés eredményét. A 0:1-es, Jugoszlávia elleni idegenben elszenvedett vereség nem számított. Történelemben először Lengyelországban kijutott a vb-re!

  1. öltött ördögök Brazília ellen

Józef Kałuża csapatkapitány és Marian Spoida edző úgy döntöttek, hogy a bajnokságra ugyanazok a játékosok mennek majd, akik legyőzték Jugoszláviát a selejtezőben. Az egyetlen változás Fryderyk Scherfke megjelenése volt a Warta Poznańból. A sérült Jerzy Wostalt cserélte le az AKS Chorzówból.

A sorsolás húzás csapnivaló volt – Lengyelországnak a nyolcaddöntőben szembe kellett néznie a közkedvelt Brazíliával. A szünet előtt lengyelek vesztésre álltak, 1:3, de – ahogy a „Kurier Warszawski” írta – szünet után a száraz területhez szokott brazilokat az égszakadás kimosta a terveikből. 14 percen belül a lengyelek bepótolták a veszteséget.” „Przegląd Sportowy” szerint a játék rendes idejének a vége így nézett ki: „Peracio egy távoli bombát kockáztat, csúszós talajra és nehéz labdára számítva. A számítás pontos: nekiütközve a kapufának, visszapattan és Madejski nyakán lecsúszik a kapuba… Piątek… kergeti a labdát, elhagyja két ellenfelét, még lesz ereje a lövésre… kapáslövés … Scherfke alig megcirógatja a labdát… csődület a kapu előtt, a labda megint visszatér a mezőre… Wilimowski lába elé, és itt utoléri a sorsa. Megint 4:4 van.”

És ez volt a mérkőzés végeredménye rendes időben. „Ha a brazilok technikájától elbűvölt pártatlan nézők készen volták nekik itélni az előnyt és a győzelmet, akkor most mégis objektívan el kell ismerniük, hogy ezek a lengyelek is testet öltött ördögök. Hogy valaki kimentse magát egy ilyen reménytelen helyzetből, ehhez erős akarat és ambíció kell, na és idegek” – értékelte „Przegląd Sportowy”. Hosszabbítás utáni, a világhatalommal szembeni 5:6-os vereség átment a lengyel és a világfoci történetébe. Tegyük hozzá, hogy négy gólt szerzett a lengyeleknek ebben a játékban Ernest Wilimowski, akiben Kałuża nagyon megbízott, és egyet a már említett Scherfke.

  1. a lelátókon

Józef Kałuża utolsó alkalommal 1939. augusztus 27-én vezette Lengyelországot, négy nappal a háború kitörése előtt. A mérkőzés előrehaladást és komplexushiányt mutatott a Kałuża csapatban. A fehér-pirosak a világ második helyezettje, Magyarország ellen nyertek, 4:2-vel. „A mérkőzés az egyik legszebb volt, amit valaha Varsóban játszottak. A játékot állandó taps kísérte.” – jelentette be „Gazeta Polska”. A válogatott az… egyenruhákkal és gázmaszkokkal teli lelátók mellett játszotta a meccset. A külügyi tisztviselői klubban a mérkőzés utáni találkozón Kazimierz Glabisz ezredes, PZPN elnöke azt mondta: „A lengyel labdarúgás a háború utáni történetét a magyarok elleni meccsel kezdte, és ki tudja, hogy a mai mérkőzés nem az utolsó-e a háború előtt.”

  1. szabad az a látszatot kelteni, hogy az élet normálisan folyik

Ahogy írtam, Kałuża a II. Világháborúban azon a Lengyel Labdarúgó Szövetség kevés vezetőségi tagjai egyike volt, akik az országban maradtak. Elutasította minden együttműködési ajánlatot a német hatóságokkal, amelyek többek között a „sportfürher” pozícióját kínálták neki a Főkormányzóságban. Válaszolt, hogy ezt nem engedi neki az egészségi állapota.

A jubileumi kiadványban Cracovia 40. évfordulója alkalmából így írtak erről: „Fájt neki, hogy a könyörtelen ellenség, elfojtva mindent ami lengyel, ugyanolyan hatalmas gyűlölettel, mint a lengyel kultúrához és tudományhoz, a lengyel sporthoz is viszonyult, kifosztva minden stadiont, és a lengyel fiatalokat kényszertétlenségre ítélve, vagy sportolásra valahol messze a város határain túl. Kałuża támogatta, hogy a fiatalok focizzanak. Úgy vélte azonban, hogy ezekkel a mérkőzésekkel nem szabad az a látszatot kelteni, hogy az élet normálisan folyik.”

A megszállás idején titkos tanításban vett részt. „Kałuża a legjobb tanár volt, akivel találkoztam életemben…  Tanította nekünk a lengyelt, és fejből tanított, mert nem lehetett használni semmilyen tankönyvet. »Pan Tadeusz«-t kívülről tudta, az egészet” – emlékezett vissza tanítványa, Stefan Szlachtycz.

1944 őszén utolérte egy fertőzés, aminek következtében agyhártyagyulladást kapott. Folyt a háború, és a penicillin-vakcina, amely megmenthette volna, elérhetetlen volt.

  1. emlékben és a szívben

Október 11-én halt meg, 48 éves korában. Krakkóban temették el, a Podgórzei új temetőben. Stefan Szlachtycz így emlékezett a félig konspirációs temetésére: „Októberi nap volt, napsütéses, de nagyon hideg. Késő délután zajlott az egész a temető végén. Összesen vagy 50 ember gyűlt össze. Csendben és titokban történt minden, mert mellette volt egy koncentrációs tábor és tele volt németekkel; minden nagy csoportra a németek ferdén néztek, és úgy értelmezhették, hogy ez valami konspirációs kísérlet. Csendben történt. Cracovia zászlaját egy pillanatra kifeszítették a sírdomb felett. Ily módon ment el az egyik legcsodálatosabb ember, akit az emlékemben és a szívemben az életem végéig hordozom majd.”

2006-ban, a Cracovia klub alapításának 100. évfordulóján a legjelentősebb sportolóra szavazták ebben az évszázados történelemben. Józef Kałuża minden sportág képviselői közül nyert. 2017-ben a Cracovia stadionja előtt, szurkolói kezdeményezésére felállították az emlékművét, amelyet egy krakkói művész, prof. Czesław Dźwigaj készítette.

 

   
   
 

 

 

 

Piotr Lisiewicz

 

Tekst ukazał się w Nowym Państwie 4/2019