Back to top
A CIVILIZÁCIÓ, MELY MEGÖLI A GYERMEKÉT, HALÁLRA VAN ÍTÉLVE


Grzegorz Górny riporter, esszéista, publicista, dokumentumfilm-rendezővel beszélgettünk a „Gyilkosság és orvostudomány” (Magyar Kurír, 2019) című közelmúltban magyarul is megjelent könyve bemutatóján, Budapesten.

Hogyan kezdett el foglalkozni az életvédelemmel?

Tizenöt éves koromban részt vettem egy zarándoklaton a częstochowai Jasna Góra-i (Fényes Hegy) pálos kolostorban, ahol egy fotókiállítás volt az abortuszról, ami megrázó hatással volt rám. A szocializmusban ilyen jellegű kiállításokat csak templomoknál tartottak. Jóval később, a kétezres években viszont már azt tapasztaltam, hogy nagyon sok fiatal, aki életében először látott ilyesmit, teljesen védtelen vált a hamis propagandaszöveggel szemben, ami azt próbálja magyarázni, hogy ez nem élet, nem gyilkosság. Készítettem egy anyagot a posztabortusz szindrómáról is: olyan nőkkel beszélgettem, akik komoly traumát éltek meg a magzatuk elvetetése után. Néhány évvel később Az abortusz civilizációja című filmem után egy atya felhívott Brazíliából: elmesélte, hogy amikor törvényben akarták szigorítani az abortuszt, a brazil parlament valamennyi képviselőjéhez eljuttatták ezt a DVD-t, portugálra fordítva. Később az eutanáziáról is készítettem filmet, Halál kívánságra? címmel – ez Lengyelországban megnyerte a legjobb dokumentumfilm díját.

Mivel magyarázza, hogy a fejlett nyugati társadalmakban szinte általánosan elfogadottá vált, hogy az abortusz és az eutanázia nem bűn, sőt, utóbbi esetében a támogatók humánumra hivatkoznak, a szenvedés enyhítésének megszüntetésére.

Az ethosz, az erkölcsi horizont módszeres átalakítását láthatjuk. Mit jelent ez? Először is bevezetnek bizonyos jogi megoldásokat mint kivételes lehetőségeket. Ezt rendre nagyszabású média- és társadalmi kampány előzi meg, mely az érzelmekre hat: együttérzést, sajnálatot kelt. Például azt hirdetik, hogy az eutanáziát azért kell végrehajtani, hogy könnyítsenek szenvedő betegeken. Az érzelmi bevezetés után idővel hozzászoktatják az embereket, hogy a jogban már létező dolgok, az eddigi kivételek szabállyá válhatnak, amiket egyre jobban kiterjesztenek. Elmozdul az ember erkölcsi, etikai horizontja: ami eddig jogilag kivételt képezett, egy idő után kötelezővé válik; ami pedig szabály volt, az már csak kivétellé válik.

Mindehhez egy szemantikai forradalom is társul. Már Konfuciusz is – néhány száz évvel Jézus előtt – azt mondta, hogy ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor először a nyelvet kell megváltoztatni. , Épp ezért minden nagyobb forradalmat valamilyen nagy nyelvi változás előzött meg. A francia forradalom idején ezért írták a Nagy Francia Enciklopédiát, de a kommunistáknak is megvolt a bolsevik beszédmódjuk. Most is látható, hogy változások állnak be a szavak használatában, hogy legitimálják a társadalmi változásokat: nem arról beszélnek például, hogy megölik a megfogant gyermeket, nem azt mondják, hogy egy emberről van szó, hanem azt, hogy ez csak egy zigóta, csak egy sejtcsomó, az abortusz csupán a terhesség megszakítása, magzatelhajtás, beavatkozás. A szavakból alkotott ködfelhő azt szolgálja, hogy elfedjék a valóságot.

Amierikában például, Bernard Nathanson orvos állítása szerint az abortuszt pártolók meghamisították a statisztikai adatokat is: a legális abortuszok magasabb számáról számoltak be, hogy úgy tűnjék, a többség valójában az abortusz mellett van. Ezzel manipulálták a társadalmat, hiszen a többségnek a demokráciában mindig igaza van.

Ma már viszont sajnos nincs szükség hamis számokra, mert az évente világszerte több mint ötvenmillió abortusz azt bizonyítja, hogy a társadalom többsége ma már igent mond a magzati élet elpusztítására...

A Pew Research Center a közelmúltban végzett kutatást a homoszexualitás, az abortusz, az eutanázia elfogadottságáról, eszerint mintha még mindig létezne a vasfüggöny Európában: Nyugaton szinte általános elfogadottsága van az abortusznak és az eutanáziának; a keleti területeken viszont nagyobb az ellenzők száma. Sajnos igaz, hogy az emberek tudatában is megtörténtek a kedvezőtlen változások, de szemben Nyugat-Európával, ahol az emberek többsége egyértelműen támogatja az abortuszt, az Egyesült Államokban nagyon erős küzdelem zajlik az életért, az amerikai társadalom nagyon megosztott ebben a kérdésben.

A hazámban például a többség ellenzi az abortuszt. A törvényi szabályozás nálunk három kivételt ismer az abortusz tiltásában: ha a magzatnak valamilyen visszafordíthatatlan betegsége van, ha az édesanyának veszélyben van az egészsége, vagy ha erőszak, illetve vérfertőzés révén fogant meg a gyermek. Egy polgári kezdeményezés szeretné az eugenikus vonatkozást kiiktatni, vagyis hogy ne lehessen a magzatot annak betegségére hivatkozva megölni. Ezt több mint hatszázezren írták alá, jelenleg a Szejm illetékes bizottsága előtt van.

Vissza lehet még fordítani a kedvezőtlen tendenciákat, vagy ezek már visszafordíthatatlan folyamatok?

Bízom benne, hogy Nyugat-Európa előbb vagy utóbb ismét visszafordul az élethez, hiszen az a civilizáció, mely megöli a gyermekét, halálra van ítélve. Itt van például Koszovó: ott a háború után kilencven százaléknyi szerb és tíz százaléknyi albán élt. A szerbek nem akartak gyermeket, és tömegesen végeztek abortuszt, az albánoknak pedig több gyermekük is volt. Néhány évtizeden belül megfordultak a számarányok: ma már csak tíz százalék szerb van, és kilencven százalék albán. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a Teremtés könyvének első áldása úgy szól: „Szaporodjatok, sokasodjatok… vegyétek uralmatok alá a földet!” Aki nem termékeny, az nem tudja a földet uralma alá venni. Ez egyszerű biológiai törvényszerűség. A nemzet, amelynek nincsen bölcsője, annak nincsen jövője.

Miként lehetséges, hogy a nyugati társadalom nem ismeri ezt fel?

Egy kínai közmondás szerint a gyenge állam erős férfiakat szül. Az erős férfiak erős államot teremtenek. Az erős állam viszont gyenge férfiakat szül. A gyenge férfiak gyenge államokat teremtenek. Ez a kör bizonyos ciklusonként ismétlődik. Amikor Európát veszély fenyegette kívülről, két válasza volt erre: a kard vagy a kereszt. Most egyik sincs e kettő közül. A társadalom elnőiesedett, és teljesen pacifikálódott. A Római Birodalom akkor esett el, amikor a panem et circenses, a kenyeret és cirkuszt vált fő ideológiává. Ma a jelszó: fogyasztás és hedonizmus.

Az ön felesége, Angelika kárpátaljai magyar. Öt gyermekük született. Angelika a legjelentősebb lengyel keresztény rockegyüttes, a 2Tm2,3 énekesnője. „Fáradozz, mint Krisztus jó katonája. Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, mert annak akar tetszeni, akihez szegődött.” Ez mindkettőjük ars poétikája?

A feleségem egy evangelizációs rockegyüttesben énekel, akiknek a tagjai megtért rockzenészek. Azzal adnak hálát Istennek, amihez a legjobban értenek. A kultúrának ugyanis hatalmas evangelizációs értéke van, de sajnos napjainkban az Egyház egy kicsit visszalépett kulturális mecénási szerepéből. Holott a legnagyobb művészeti alkotások, a képzőművészet, a zene mind szakrálisak voltak régen, és az Egyház megrendelésére jöttek létre. Michelangelo, Leonardo de Vinci, Beethoven – hogy csak néhányat említsünk. A keresztényeknek sokkal jobban kellene törődniük a kultúrával, mert ezen keresztül hatékonyan lehet evangelizálni. Amit Angelika zenekara végez, kulturális evangelizáció, és az is, amit én folytatok az írásaimmal, filmjeimmel.

 

(A szöveg Magyar Kurírban megjelent interjú rövidített, szerkesztett változata)

Az Intézet által ajánlott események