Back to top
Marcin Bąk küldte be 13.05.2019 időpontban
A 36. futárverseny összefoglalója – Beszélgetés Tomasz Wójcikkal

 


Igazgató úr, milyenek az általános benyomások így, a Verseny után? A rajtolók jobb szinten voltak-e a korábbi évekhez képest?

 

Az általános benyomás évek óta nagyon jó. Ez Európa egyik legfontosabb szakaszos kerékpárversenye és nehéz benne hirtelen szintre törni, mivel az legalább 2014 óta – a Magyarországra való visszatérés után – változatlanul magas. Érdemes kiemelni, hogy többen vannak az elutasított, mint az elfogadott jelentkező csapatok. Érdemes kiemelni, hogy a kiváló kerékpárversenyzők képzéséről ismert országokból – vagyis Olaszországból és Hollandiából – , 8-8 megkeresés érkezett, és külön-külön kettő olaszországi és három hollandiai csapat jelentkezését fogadtam el, akik egyébként „trónoltak” ezen a versenyen.

 

Van-e valami meglepő a szakaszokban vagy a végső besorolásban?

 

Nem meglepő a holland, az olasz és az osztrák sportolók jó menete. Örömet okoztak a lengyelek is: Marceli Bogusławski, a lengyel válogatott tagja, megnyerte az előjátékot, Staszek Aniołowski, a CCC csapat versenyzője, pedig megnyert kettő szakaszt: a jabłonkait és az utolsót, a pápait. Nem okoztak csalódást a szlovének (továbbjutó mez Jaka Prizomicnek) és a csehek (Tomas Barta, a legjobb sprinter) sem. Érdemes megjegyezni, hogy a 36. Kárpát-futárverseny győztese, a holland Marijn van der Berg, a hatból három egyéni osztálybesorolást megnyert: az általánosat, a pontgyűjtőt és a 21 éves korral bezáródó kerékpárosokét. Csapata, a METEC TKH, pedig megnyerte a csoportos osztálybesorolást. Hangsúlyozni kívánom, hogy mindegyik versenyző, aki elérte a pápai célt, valóban az utak óriása, mert az időjárási viszonyok a verseny végére végtelenül kedvezőtlenek lettek.

 

Hogyan értékeli a verseny lefolyását szervezési és biztonsági szempontból?

 

Fontos kihangsúlyoznom, hogy az utak és az elszállásolás szempontjából a verseny mindhárom ország területén egyenlő és jó szinten volt. Szoktak történni ütközések és ez most is így volt: három versenyzőt kórházba szállítottak, de az orvosi ellátás nem okozott csalódást. Sikerrel elkerültünk közúti baleseteket a verseny autóival, ami ilyen rengeteg kocsi, valamint többszáz kilométeres szakasz és út esetén egyáltalán nem könnyű. Ezzel a hat napon keresztül meglévő biztonsági szinttel különösen is elégedett vagyok.

 

Volt-e valami, amiben ez a verseny különbözött a korábbiaktól?

 

Nehéz belegondolni, de 44 év után először a lengyelországi verseny átlépte a Kis-lengyelországi vajdaság történelmi és közigazgatási határát. Így újabb térségeket is hozzácsatolhatunk a futárútvonalhoz. Számomra különösen is fontos, hogy a verseny visszatért Poprádba.  Poprád és a Magas-Tátra éveken keresztül döntő szerepet játszott a „Futárok” sportban nyújtott színvonalában. Szeretném, ha ez így is maradna. Mindenekelőtt mégis először fő partnerünk a Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet, ennek a versenynek a névadója pedig Wacław Felczak. Azt hiszem, nehéz elképzelni olyan tömegrendezvényt, melyben a történelem, a sport és a fiatalság együttműködésének szálai ennél jobban összefonódnának. 

 

Az idén szerzett tapasztalatok miként befolyásolják az újabb versenyekre szóló terveket?

 

Az idei tapasztalatok arra tanítanak, hogy tovább fejlesszük a jó együttműködést a szlovák és a magyar partnerekkel. Érdemes továbbá visszatérni a verseny teljes visegrádi útvonalához, s ezért is már hamarosan tárgyalásba fogok esetleges cseh partnerekkel. Jövőre lesz a verseny létrehozatalának 45. évfordulója, így ezért is bízom benne, hogy a Wacław Felczak Intézettel együtt valami különöset alkotunk. Ötlet már van. 

 

Marcin Bąk beszélgetett

Ford.: Fodor Áron Szabolcs