Back to top
Marcin Bąk küldte be 21.03.2019 időpontban
Március 14. – Bem tábornok születésnapja

 


Két nemzet hőse, kiváló hadvezér, kalandor, „hivatásos forradalmár”. Az élettörténete minden szépítés nélkül lehetne akár egy hollywoodi szuperprodukció forgatókönyve is akár akciófilm, akár történelmi eposz műfajában. Ilyen volt Józef Zachariasz Bem tábornok élete.

Ahogy az gyakran előfordul a történelemben, két nemzet hőse maga egy harmadikból származott. A saját címerrel rendelkező Bem család Sziléziában élő német városi polgárcsalád volt. Nemesi rangot a leendő tábornok nagyapja szerzett II. Poniatowski Szaniszló Ágost uralkodása alatt, a család okos gazdálkodásának és előnyös házasságkötéseinek köszönhetően jelentős vagyonra tett szert. Bem József 1794. március 14-én született a Tarnów melletti Buskban. Ezután nem sokkal a család Krakkóba költözött, ahol József a Szent Anna Gimnáziumban nevelkedett. Tizenötéves korától Varsóban a Mérnöki és Tüzérségi Iskolában tanult, amely a Varsói Hercegség hadseregének tisztképzője volt. Az iskola kiváló tudást adott geometriából, számtanból, topográfiából, hadi építészetből és tüzérségi stratégiából, melyek mérnöki ismereteinek alapját képezték. A katonai tantárgyak mellett az idegennyelvekre is nagy hangsúlyt fektettek az iskolában, Bem megtanult oroszul, franciául és németül is. Mint abban a korban minden tiszt, ő is jól táncolt, lovagolt és kiválóan bánt a szablyával és a karddal is.

Tizennyolc éves korában Bem József hadnagyként már részt vett Napóleon oroszországi 1812-es  hadjáratában, majd ezt követően a következő évi hadi vállalkozásban is. Bátorságáért és harci érdemeiért a Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki. Napóleon bukása és a Lengyel Királyság létrejötte után a királyság hadseregében szolgált kapitányként. Tüzérségi fejlesztési és hadmérnöki munkái mellett rakéta fegyverek fejlesztéséhez kapcsolódó kutatómunkával is foglalkozott. Az általa folytatott kutatómunka eredményeként jött létre a lengyel hadsereg első rakétevető ütege, amely később a novemberi felkelés során vált híressé.

A Népek Tavaszának későbbi hőse meglehetősen aktív volt a katonaságtól távol álló területeken is, ez azonban több problémát is okozott számára. Meggyanúsították, hogy tagja a Nemzeti Szabadkőművesek csoportosulásának, ami a királyság hadseregében tiltott volt. Párbajozott,  feletteseivel szemben nem tartotta be az illemet, emiatt elbocsátották a hadseregből. Korának egyik nagy bajkeverője volt, egy párbajban meg is ölte ellenfelét, viszont ekkor ő is lőtt sebet kapott a lábán, aminek köszönhetően élete végéig sántított.

Civilként Galíciába utazott, ahol a nagybátyjától haszonbérbe vett földeken gazdálkodott, ezenkívül foglalkozott mérnöki munkákkal és a hadi technika elméleti kérdéseivel is.

A Lengyel Királyságban kitört felkelés hírére Varsóba utazott, ahol 1831 márciusában őrnagyként négy lovas tüzérségi üteg vezetője lett. Kiváló hadvezérnek bizonyult, ötvözte mérnöki képességeit katonai vakmerőségével. A Bem által vezetett tüzérségi akciók képesek voltak a túlerőben lévő ellenséget is megbomlasztani. A vágtázó vezérük által vezetett lovas tüzérek sortüzeket leadva, villámgyorsan változtatva pozícióikat, ellenséges tűz alatt tudták elfoglalni azok lőállásait. Bem kiválóan vezette ütegeit a Domanicénél, Iganienél, Orzycnél és Długosiodłonál vívott csatákban. Nem sokkal ezután előléptették alezredesnek. Az ostrołękai vesztes csatában a Bem által vezetett lovas tüzérség hősies rohama időt adott a szétvert lengyel seregeknek az átcsoportosulásra és a még nagyobb veszteségek elkerülésére. A csatában az ezredes is megsérült.

1831 júniusában Bem már dandártábornokként védte Varsót, mint a tüzérség vezetője. A felkelés bukása után emigrációba kényszerült. Főleg Párizsban tartózkodott, ahol részt vett a lengyelországi menekültek politikai szervezkedéseiben. Továbbképzéseket tartott tisztek számára, elméleti munkákat írt, amikor pedig anyagi helyzete arra kényszerítette, kereskedők számára festett képeket.

A Habsburg-birodalomban kitört Népek Tavasza hírére Bécsbe utazott. A rövid ideig tartó felkelés során a védelem tényleges, de nem kinevezett vezetőjévé vált. A harc rövid ideig tartott, és a városlakók egységes célkitűzésének hiányában eleve sikertelenségre volt ítélve, ráadásul a tábornok ismét megsebesült egy felrobbanó tüzérségi lövedéktől. Bécs kapitulációja után, hogy a fogságot elkerülje, kocsisnak öltözve Magyarországra menekült, ahol pont akkor vált szabadságharccá a kirobbant felkelés. A felkelést a történelmi Magyar Királyság egészére kiterejszteni kívánó magyarok számára a legfontosabb Erdély birtoklása volt. Erdély festői szépségű tájegység, ezzel együtt nagyon nehéz terep katonai tevékenységek folytatására. A Kárpátok által három oldalról körülvett dombos fennsík vallási, nyelvi és etnikai szempontból is sokszínű vidék volt. Évszázadok óta magyarok, és a velük rokon székelyek, a kárpáti határszélek vitéz védelmezői lakták, a városi polgárság főleg németekből állt, a falvak lakosságának jelentős részét pedig románok alkották. Ezenkívül számos cigány és zsidó is élt Erdélyben. A magyarok és a székelyek érthető módon tiszta szívükből támogatták a felkelést, a németek és a románok viszont ellenségesen álltak hozzá.

Kossuth Lajos, a forradalom vezetője Erdély uralmának átvételére törekedett, ezért küldte oda Bem József tábornokot abban a reményben, hogy a tapasztalt, bátor hadvezér a felkelők oldalára állítja a hadi szerencsét. Nem is kellett csalódnia.

Bem erdélyi hadserege kezdetben alig néhány ezer katonából állt. A tökéletesen irányított sereg az 1848-49 telén végrehajtott villámhadjáratban jelentős sikereket ért el a császári erőkkel szemben. Bem ismét mint agresszív, támadó hadvezér mutatkozott meg, aki kiválóan képes mozgatni a seregét, tökéletesen vezeti az általa oly kedvelt tüzérséget, és nagyszerűen képes kihasználni a terep adottságait, amin harcolnia kell. A tábornok stábjában voltak lengyelek és magyarok is, utóbbiak között péládul a magyar romantikus költészet legnagyobb alakja, Petőfi Sándor. Petőfi szeretett tábornokát versben dicsőítette, a győzelmek híre pedig gyorsan terjedt az országban. Petőfi leghíresebb verse ebből az időszakból „Az erdélyi hadsereg”.

 

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga.

Bem három hónap alatt kisöpörte a Habsburg-csapatokat Erdély területéről. Az elfoglalt területeken megszervezte a még mindig szerény számú serege támogatásához szükséges infrastruktúrát. Ismét megmutatva mérnöki tehetésgét, öntödét, fegyverkészítő műhelyet és lőpormalmot hozott létre. A seregébe jelentkező székely önkéntesek nagy része ugyanis csak kiegyenesített kaszákkal volt felfegyverkezve. Bem tábornok tehát ismét kaszásokból álló csapatot vezetett, csak ezúttal nem mazóviai szokmányt, hanem erdélyi barna zsinóros kabátot viseltek.

Az erdélyi csapatokba lengyel önkéntesek is jelentkeztek, akik úgy érezték, hogy Magyarország ügyéért harcolva, elősegíthetik Lengyelország függetlenségének visszaszerzését is. Ők kezdetben a magyar hadtestben szolgáltak, mivel a felkelés vezetői nem akartak külön lengyel egységeket létrehozni, hogy ne ingereljék ezzel az  oroszokat, ez azonban később hiábavalónak bizonyult...

A magyarok Erdélyben hősies, de nem mindig jól felszerelt gyalogsággal, jól irányított tüzérséggel és kiváló huszársággal rendelkeztek, ez utóbbiak vitézségét senki előtt nem kellett bizonygatni. Hiányzott azonban az ellenség ellen vezetett rohamoknál bevethető felfegyverzett lovasság. Łoś ezredes vezérlete alatt létrejött a lengyel ulánusok ezrede, akik hamar bebizonyították, hogy jól bánnak a lengyelek nemzeti fegyverével, a lándzsával. A szabadságharc során két lengyel légió jött létre Magyarországon, az egyik a felkelők főserege oldalán harcoló Wysocki-légió, a másik pedig Bem Erdélyben harcoló serege.

Sajnos a Lengyelország felosztottságának fenntartásában érdekelt nagyhatalmak megegyeztek a magyar szabadságharc leverésében. Negyvenezer fős orosz hadtest érkezett Erdélybe, amely kiegészülve a tizenhatezer fős osztrák alakulattal, jelentős túlerőt képviselt Bem alig több mint tízezres seregével szemben. A túlerő ellenére a tábornok vállalta a harcot, előbb kitért az ellenség támadása elől, majd visszatámadott. A segesvári csatában Petőfi Sándor hősi halált halt, Bem csapatainak viszont sikerült visszavonulniuk. Végül azonban a szabadságharcosokat visszaszorították Erdélyből a Bánátba, majd még tovább nyugat felé, az Alföldre. A szabadságharc utolsó napjaiban Kossuth Bemre bízta a magyar hadsereg vezetését, de a jelentős orosz-osztrák túlerővel szemben már nem lehetett mit tenni. 1849. augusztus 9-én került sor a temesvári csatára, amely eldöntötte a szabadságharc sorsát. Bem már a csata elején megsebesült, a magyarok pedig vereséget szenvedtek.

A magyar szabadságharc bukásával együtt kezdetét vette a tábornok életének utolsó fejezete. Hogy elkerülje az osztrák fogságot vagy a bitófát, Bem elhagyva az országot Törökországba ment. Itt belépett a szultán seregébe, és mivel minden török katonának muzulmánnak kellett lennie, felvette az iszlám hitet. Az aleppói helyőrségbe került, ahol többek között geológiai kutatásokkal is foglalkozott. Hamarosan számos lengyel tisztet hívott a városba, akikkel együtt tüzérségi iskola létrehozását tervezték. Ez a terv azonban meghiúsult az Oszmán Birodalmat akkoriban sújtó belső konfliktusok miatt. Aleppo környéként arab felkelés tört ki, amely elsősorban a török kormányzat és a helyi keresztény közösség ellen irányult. A város ostrom alá került, a tábornok pedig életében utoljára vezetett csatát a tüzérség parancsnokaként. A várost sikerült megvédeni, a tábornok azonban maláriát kapott, amely legyőzte kimerült szervezetét. 1850 novemberében hunyt el, a helyi muzulmán temetőben temették el. A tábornok maradványai a két világháború között kerültek Lengyelországba, ahol szülővárosában, Tarnówban helyezték örök nyugalomra.

Már életében hőssé és legendává vált. A magyarok úgy tisztelték őt, mint a sereg vezére, amely több csatát nyert, mint veszített. Minden magyar városban van Bemről elnevezett utca vagy tér. A tábornok 1929-ben Budapesten felállított emlékműve kiemelt pont a város történelmi térképén, fontos találkozók és hazafias demonstrációk helyszíne. Számos tudományos és ismeretterjesztő könyv született már Bem személyéről. A filmre azonban, amely bemutatná a tábornok kalandos életét, és amely szélesebb körben is népszerűsíthetné személyét, még mindig várni kell.

 

 

Marcin Bąk