​

Olyan könyvet tartunk a kezünkben, mely a kortárs – és nem csak a lengyel – humanizmusnak az egyik legfontosabb műve. Wojciech Roszkowski professzor úr, kiváló tudós és író, nagy műveltségű ember, civilizációnkat mérlegeli benne. És ez a mérlegelés elkeserítő. A nyugati civilizáció – melyhez hiszen mi, lengyelek is tartozunk – bukását már ugyan száz esztendővel ezelőtt megprófétálták, azonban az akkoriban inkább jóslat volt, mint feljegyzett tan. Több évszázados kulturális hagyományunkat az európai és amerikai elitek mára már teljesen elvetették, amit úgy ismernek el mint… a haladás megnyilvánulását. Roszkowski professzor úr szerint: „A középkor emberei kapzsiságból, hatalomvágyból vagy vallási nézetek miatt gyilkolták egymást, nem pedig a haladás nevében. A haladás nevében történő gyilkolás az újkor találmánya lett.”.

Manapság olyan, az emberi közösség számára alapvető intézményeket is próbálnak megdönteni, mint a férfi és nő természetes kapcsolatán alapuló család. A büntetlen törvénytelenség teljes szabadságra tett szert. A demokrácia kifejezheti ugyan a többség akaratát, de csak abban az esetben, ha az a többség elfogadja a baloldali világnézetet. Még a művészetben megnyilvánuló szépnek is, mely az ember számára a legnehezebb időkben vigaszforrás, át kellett adnia a helyét a mocsoknak, sőt, még az erkölcstelenségeknek is; a művészek is megtagadták az értékek világát. Inkább hisz az ember a celebeknek, a színpad csillagainak, mint olyan nagy tekintélyeknek és hatalmas elméknek, mint pl. Szent II. János Pál pápa.

A jelenlegi, elvileg modern időkben a babonás hit elképesztő méreteket öltött (pl. Olaszországban 350 000 jós tevékenykedik). A pogányság erőszakos visszatérését figyelhetjük meg: Isten „kiirtása” után az ő helyére az ember kerül.

A nem csak a kultúra világát, hanem a politikát és médiát is behálózó „haladáspárti” elméleteknek még az igazság is áldozatukul esett. „Az emberek egész évszázadokon keresztül azon küszködtek, hogy legyőzzék a rossz szokásokat, az igazságtalanságot, a kegyetlenséget, a hatalmon lévők visszaéléseit és az emberi élet egyéb sötét oldalait, most viszont a ’világnézetileg semleges’ értelmiségiek egy része, nyomukban nem egyszer a ’szürke emberrel’, megkérdőjelezi az emberi tevékenységek erkölcsi bírálatát és akármiféle igazságot a világról. Az ilyen fajta hozzáállásnak az a következménye, hogy egyenlő lesz a pusztítás az alkotással, a hűség az árulással, a hősiesség a gyávasággal, a bölcsesség a butasággal, a hazugság az igazsággal. Képi hasonlattal élve, a sokféle igazság létezéséről szóló elméletek hívei összetört tükörbe akarnak nézni” – mondja Wojciech Roszkowski professzor úr.

Innen is kapta címét ez a kivételes könyv, amely a Biały Kruk [magyarul: Fehér Holló – a ford.] könyvkiadó támogatásával jelent meg. Wojciech Roszkowski: „Roztrzaskane Lustro. Upadek cywilizacji zachodniej” [magyarul: Összetört Tükör. A nyugati civilizáció bukása – a ford.] c. könyve Koneczny- vagy Huntington-jellegű könyv, ilyesféle könyvek egy emberöltőben egyszer jelennek meg.

A szerző ugyanis a hanyatlásnak többszáz jelét vizsgálja, amit sokszínűen és sokoldalúan tesz. Leírásai és gondolatai logikusak és meggyőzők. A könyv nyelvezete kétségkívül nagy előnyére válik annak: lényegre törő, tréfától szikrázó, jóllehet bonyolult ügyeket taglal, mégis egyszerű, pontos és érthető. A „Roztrzaskane lustro” [magyarul: Összetört tükör – a ford.] magával ragadja az Olvasót és gondolkodásra ösztönzi. Egyszerre fegyver is, mely a nyugati civilizáció túléléséért küzd. Wojciech Roszkowski ugyanis világosan hangsúlyozza, hogy a bukásból van kiút, hogy az még nem feltétlen a vég. Azonban figyelmeztet: „A rossz úgy tesz, mintha nem volna. Pedig a rossz létezik. Nem tudjuk kikerülni. A bírálatok elkerülése, a jó és a rossz megkülönböztethetőségének kétségbevonása által büntetlenséggel tápláljuk. A kisebbik rosszban elmerülve a nagyobbat segítjük. A rossz hatalmas, de a gyengeségeinktől hatalmas.”.

Vajon itt van civilizációnk vége?

560 oldal!

Formátum: 165 mm x 235 mm, keményfedelű, 120 g papír, Biały Kruk kiadó

Ford.: Fodor Áron Szabolcs

Recenzja z portalu Fronda