Hosszú évek óta nem volt ekkora sikere magyar darabnak a lengyel színházakban. Visky András megrendítő monodrámája, a Pornó a 2016-os bemutató után több mint 5 évvel megérte a 100. előadást a mai napon.

Visky András drámája a diktatúrák természetét vizsgálja, és az elnyomás alatt élés, a szuverenitás önmagunk megőrzésének lehetőségéről gondolkodik, saját és családi élményanyagát feldolgozva a Ceausescu-kor Romániájában. „A darab az 1989-es forradalom metaforájává is vált számomra. Nagyon hiszek abban, hogy nagyon sok emberben, mint bennem is, fordulópontot jelentett ez az esemény, de mégsem hatotta át a teljes társadalmunkat, amely így egy halva született gyermekként jelenik meg előttem. Mindannyian terhesek vagyunk a forradalom gondolatával, eszményiségével, mint egy áldott állapotban levő anya, meg kellene tudjuk szülni a szabadságnak a gondolatát.” – mondta darabjáról a szerző, aki nyílt levelet is küldött ez alkalomból, amely a litera.hu-n olvasható.

Az én Antigonémnak, ebben a darabban, csak fedőneve van, rájöhetünk mégis az igazi nevére, de csak úgy, ha a magunkéval helyettesítjük, és megkeressük annak a közvetlen módját, hogy felelősséget vállaljunk önmagunkért, a gyermekeinkért, a diákjainkért, azért a közösségért, amelynek tagjai vagyunk, egyszóval a szelíd emberiesség kultúrájáért. Attól tarok, hogy a száz Pornó-előadás hatására a világ nem lett jobb, közvetlen közelünkben iszonyatos háború zajlik, a nyers erőbe vetett vakhit azzal fenyeget, hogy kiölje belőlünk azt a törékeny meggyőződést, hogy, igen, szeretetre születtünk, nem gyűlöletre.

A poznańi Nowy Teatr előadását Cezi Studniak rendezte, és Edyta Łukaszewicz adja elő, Jolanta Jarmołowicz ihletett fordításában.

Fotó: Nowy Teatr/Bartłomiej Jan Sowa