2022. október 11-én került sor a varsói Liszt Intézet - Magyar Kulturális Központban a ZajtiFilm és a Filmbarát Stúdió (Filmbarát Bt.) Autóstoppal a szabadság felé című dokumentumfilmjének lengyelországi premier előtti vetítésére. A film az 1960-as és az 1970-es években Lengyelországot autóstoppal beutazó magyar fiataloknak kívánt emléket állítani.
Az alkotók a Tiszta Formák Alapítvány segítségével 2014-től kezdődően szakaszokban, több év alatt forgatták le a filmet, melynek elkészítéséhez az egykori autóstoppos nemzedék még élő, a magyar közéletben ismert és prominens tagjaival, köztük Sólyom László volt köztársasági elnökkel készült riportokat, egykori fénykép és videófelvételeket, valamint olyan kultikus tárgyakat használtak fel, mint például a korabeli autóstoppos igazolványokat.
A filmből megtudhatjuk, hogy a hidegháborús közép- és kelet-európai kommunista blokkban a szabadság megtapasztalásának, átélésének, sőt, megismerésének egyik legjobb módja volt az autóstoppos utazás kipróbálása Lengyelországban. Ennek legfőbb oka a lengyelek vendégszeretetén, segítőkészségén, magyarbarátságán (és mélyen megbúvó antikommunista attitűdjén) túl az volt, hogy állami szinten is támogatták (szemben más szocialista országokkal, ahol egyenesen tiltották) a stoppolás intézményét.
Így hát magyar fiatalok ezrei keltek útnak az 1960-as évektől kezdődően, hogy viszonylag olcsón és roppant kalandos módon fedezzék fel Lengyelhont. A legnépszerűbb útvonal a Krakkó/Zakopane – Gdansk – Poznan szakasz volt. Krakkóig vagy Zakopanéig általában vonattal mentek a fiatalok egyedül vagy csoportban, majd onnan beindult a stoppolás. Ekkor még viszonylag kevés személygépkocsi járt az utakon, de teherautó annál több, így ez volt a leggyakoribb közlekedési eszköze a stopposoknak.
A lengyelek általában roppant segítőkészek voltak, ha kiderült az adott fiatalról, hogy magyar származású. Gyakran nem csak elvitték őket egy bizonyos pontig, hanem meg is vendégelték őket és nem egyszer kevert angol, lengyel, illetve magyar nyelven hosszasan regéltek nekik a lengyel nép történelméről, 1956 lengyel fogadtatásáról vagy éppen a kommunista rezsim negatívumairól. Számos barátság alapjai rakódtak le ily módon. Azonban a barátságon túlmenően szerelmek is születtek, melyek közül nem egy házassággal végződött. Az autóstopposok első generációjából került ki a mai polonisták nagy része is, így például Szalai Attila, Kovács István költő, történész, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész vagy Engelmayer Ákos diplomata.
A film összeségében egy Magyarországon és Lengyelországban ma már egyre inkább elfeledett, de a lengyel-magyar kapcsolatok története és a 20. század közepén született generáció gondolkodása szempontjából roppant fontosnak tekinthető témát dolgoz fel megannyi apró érdekeséggel fűszerezve, közérthető módon – és sokszor humoros stílusban.
A telt házzal zajlott vetítést rövid beszélgetés követte, amelyben Engelmayer Ákos villantotta fel emlékeit erről az időszakról, és igyekezett megfogni e mozgalom jelentőségét a későbbi évtizedek számára, majd pedig Zajti Ferenc mesélt a film keletkezéstörténetéről. A résztvevők felidézték a hatvanas-hetvenes évek közhangulatát és azokat a különbségeket, amelyek akkoriban a két ország légkörét jellemezték. A közönség a barátságos hangulatú találkozón szintén felelevenítette saját emlékeit, mind lengyel, mind magyar oldalról.
A rendezvény képei (Piotr Antoniak)
ÚJÁ