Lengyelországban és Magyarországon egyaránt érkeznek a reakciók a Georgia Meloni vezette koalíció történelmi győzelmére Olaszországban – ezekből válogattunk.

Az olasz választásokról a Visztula mentén

Azért Giorga Meloninak igazán illene egy virágcsokrot és egy doboz bonbont küldenie Ursula Von de Leyennek – írta az egyik twitterező, utalva az uniós politikus kijelentésére az amerikai Princeton Egyetemen, ahol kérdésére válaszolva az Európai Bizottság elnöke így reagált: „Az olaszországi szavazás eredményét meglátjuk. Svédországban is választások voltak. Ha a dolgok nehéz irányba mennek, akkor olyan eszközeink vannak, mint Lengyelország és Magyarország esetében”.

Paweł Jabłoński helyettes külügyminiszter szintén erre utalt néhány nappal ezelőt:  „Lengyelország már régóta figyelmeztetett erre. Nem a jogállamiságról vagy más értékekről van szó, hanem a tiszta politikáról – jegyezte meg. Ha a jogállamiságról lenne szó, az Európai Bizottság az országok nagyobb csoportját támadná meg, különösen azokat, amelyekben a lengyelnél átpolitizáltabb bíróválasztási rendszer működik (pl. Németország). A valódi cél más: ne legyen konzervatív/jobboldali kormány az EU-ban” – jegyezte meg.

Giorgia Meloni soha nem titkolta csodálatát Donald Trump vagy Orbán Viktor iránt. Meloni sok kérdésben egyetért a PiS-szel is, amelyet az Európai Bizottság megvédett, amikor az Európai Bizottság jogállamiságot követelt Lengyelországban és Magyarországon. Azzal érvelt, hogy Brüsszel nem korlátozhatja a tagállamok „szuverenitását”. A PiS az olasz vezetésű Európai Konzervatívok és Reformerek Pártjához is tartozik, ezért Meloni euroszkeptikus szövetséget akart építeni az Európai Unióban Jarosław Kaczyńskival. Marine Le Pen és Matteo Salvini is ezzel próbálkozott. A PiS elnökével folytatott egyik találkozó után az olasz politikus azt mondta, hogy "Jarosław Kaczyński nagyon lenyűgöző és érdekes ember". Azt viszont kijelentette, hogy az olasz testvérekkel "csatlakoznak hozzánk azok a csaták, amelyeket meg kell vívnunk". – fogalmazott a választás tétjéről egy héttel korábban az egyik ellenzéki hírportál.  

A jobboldali Sieci folyóirat szerkesztőségi vezércikkben írt a választás előtt:

„A választás egy nagy európai országban mindig figyelemre méltó esemény. Ezúttal azonban óriási, sőt történelmi a tét. A jobboldali koalíció győzelme jelentős fordulóponthoz vezethet Európában, éppen akkor, amikor az EU-központ megfeszíti a Lengyelországra és Magyarországra kirótt hurkot. Ha Olaszország – az európai közösségeket társalapító, még mindig erős, gazdag állam – ellenzi majd a centralizációt, ha elutasítja az Európai Bizottság mint egyfajta „fölény” koncepcióját a nemzetállamok kormányai felett, ha támogatja azon szerződések védelmét. amelyeket ma sokszor megszegtek, reális esély lehet a valódi változásra. (...) Ezen a vasárnapon az olaszok döntenek a sorsukról, de a mi és egész Európa sorsáról is. Drukkoljunk azokért, akik igaz, szabad és egységes Európát akarnak, és nem kötik össze a brüsszeli gyilkosság egyre fülledtebb fűzőjével” – írta Jacek Karnowski főszerkesztő.

A balliberális, ellenzéki Gazeta Wyborcza, ellentétes előjellel szintén Meloni „veszélyes ” kapcsolataival foglalkozott:

“Meloni a riválisai gyengeségének is köszönheti az erejét. A baloldalt és a középet személyes viták és általános hisztéria foglalkoztatja a közeledő fasizmus miatt. Ez nemcsak a politikusokra vonatkozik, hanem az újságírókra is, akik egyre kasszandraibb metaforákkal túlszárnyalják egymást. Amikor Berlusconi augusztusban bejelentette visszatérését a politikába, a média "az európai populizmus ősatyjának" nevezte. Amikor nyilvánosságra hozta a közvetlen elnökválasztásról szóló elképzelését – olasz Orbánnak titulálták. Enrico Letta a vasárnapi választásokat egy héttel  korábban >>az olasz Brexit pillanatának<< nevezte.” Az ellenzék az elemző szerint “a vitákban veszít a retorikailag hatékonyabb Melonival szemben, aki egyszerű recepteket kínál, és könnyebben megmondja, hogy kihez és miért kerül az állami pénz. A külföldi sajtóval folytatott megbeszéléseken Meloni ellenzéke tehetetlen hisztérikának tűnik, akit csak kongatja a vészharangot, és Brüsszelből és Washingtonból várja segítséget. Olyan zsákutcákba keveri magát, ahonnan esélye sincs kikecmeregni. Meloni viszont úgy tör a hatalomért, mint ami megilleti. Ahogy ő maga mondja, elege van az Olaszországot felülről irányító politikusokból. Az irányítást a nép, vagyis a saját kezébe akarja adni.”

Vasárnap este óta azonban folyamatosan jönnek a gyorsreakciók is:

Mateusz Morawiecki miniszterelnök a közösségi médiában gratulált Giorgia Meloninak. „Nagyszerű győzelem” – hangsúlyozta.

Beata Szydło volt miniszterelnök szintén egy Twitter-bejegyzésben gratulált Giorgia Meloninak és pártjának. „Örülök, hogy az ECR-frakció pártja (Európai Konzervatívok és Reformerek, PAP) egy másik európai országért is átveszi a felelősséget” – hangsúlyozta a volt miniszterelnök, jelenleg a PiS európai parlamenti képviselője.

Marcin Warchoł igazságügy-miniszter-helyettes ezt írta: "Bravo Italia! A demokrácia győzött!".

Michał Wójcik miniszterelnöki kancellária minisztere viszont úgy nyilatkozott, hogy "az EU-ban Von der Leyen antidemokratikus erők képviselője vereséget szenvedett". "A jobboldal nyeri a választásokat Olaszországban! Véget ér az EU-ban az abnormalitás. Lassan véget ér a manipulátorok és őrültek uralma az Európai Bizottságban" - írta Wójcik.

A közvélemény-kutatás eredményeit ellenzéki politikusok is kommentálták a Twitteren. "Az olaszok demokratikusan választottak. Lehet, hogy nekünk nem tetszik ez a választás, de ez az ő országuk, nem teszünk ellene semmit. Meglátjuk, hogyan fog uralkodni ez a kormány és mennyi hatalma marad. Izraelben például szétesett egy hasonló rendszer 3 éven belül az ötödik előrehozott választást tartják, immár 1.11-én) "- jegyezte meg Anna Maria Żukowska a Baloldal képviselőnője.

Agnieszka Pomaska, a Polgári Koalíció képviselője szerint "az olaszországi választásokat egy jobboldali koalíció nyerte meg a posztfasiszta miniszterelnök-jelölttel, Melonival, az oroszbarát Salvinivel és a hiteltelen Berlusconival - és az Egyesült Jobboldal, élén Kaczyńskival, tombol örömében. Amilyen a párt, olyanok a szövetségesei."

Krzysztof Bosak a Konföderáció részéről úgy értékelte a győzelmet, hogy "a Fratelli d'Italia győzelme nem azért teremt érdekes helyzetet, mert új radikális és euroszkeptikus erőt jelent, hanem azért, mert tapasztalt politikusok (korábban együtt kormányoztak Olaszországot), akik mérsékelt és eurorealisztikus nézetekkel bírnak. Nem lesz könnyű dolguk, de megbirkóznak vele".

Minden bizonnyal jelentős javulás következik be a lengyel-olaszországi kétoldalú kapcsolatokban, és jobb lesz az együttműködés Varsó és Róma között az európai intézmények fórumán. Az Európai Tanácsról és az Európai Unió Tanácsáról van szó – szögezte le Ryszard Czarnecki EP-képviselő. Szerinte a koalíció tovább fogja folytatni a szkepticizmus útját Oroszországgal szemben: „Barátunk, az Olasz Testvérek párt szkeptikus Oroszországgal kapcsolatban” – nyilatkozta.

A legnagyobb Lengyel napilap, a centrista Rzeczpospolita gyorsértékelésében a következők olvashatók:

“Az eddig nagyrészt Lengyelországra és Magyarországra korlátozódó integrációs vonakodás most mérhetetlenül erősebb hangot nyer majd az EU Tanácsában. Ez megkérdőjelezheti Brüsszel további erőfeszítéseit a közép-európai jogállamiság védelmében. Meloni ráadásul, aki korábban az uniós és az euróövezeti tagság ellen volt, most a nemzeti jog elsőbbségét hirdeti az európai joggal szemben, ami az integráció alapját képező pillér felrobbantását jelentené.”

A szerző külön kiemeli a várható olasz külpolitika legfontosabb tétjét is: “A politika, amelyet Oroszországgal szemben folytatni szándékozik, próbatétel lesz Meloni számára. Az orosz invázió kezdete óta a leendő miniszterelnök egyértelműen támogatja Ukrajnát. Támogatta az Oroszország elleni szankciók szigorítását és fegyverek átadását az ukránoknak. Koalíciós partnerei azonban régóta Putyin mellett állnak. Nem tudni, hogy Meloni mennyire tudja majd ráerőltetni akaratát Salvinire és Berlusconira.”

A választásról megkérdezték a kormányzó párt szóvivőjét, Radosław Fogielt is. A szóvivő kifejtette, amikor korábban „a Lengyelország számára fontos, Ukrajnával kapcsolatos ügyek szempontjából" nehéz koalícióról beszélt, Silvio Berlusconi Putyint védő kijelentéseire gondolt. „Amennyire maga Giorgia Meloni és ehhez nem fér kétség, Olaszország egyik, ha nem a leginkább NATO-párti, atlantista és Ukrajna-párti politikusa, annyira Silvio Berlusconi, akit Donald Tusk támogat épp ellenkező nyilatkozatokról vált híressé. Salvininek pedig, akinek Ligája Draghi előző technokrata kormányában volt, szintén van vaj a füle mögött van, így remélem, hogy a leendő miniszterelnök, Meloni olyan irányba tudja majd vezetni a kormányt, ahogy akarja – mondta a politikus. Hozzátette, hogy Lengyelország egy olyan kormánnyal számol, amely "egyszerűen a szerződésekben rögzített álláspontot képviseli az Európai Unió működéséről".

Jóslatok és latolgatások Budapestről

„Európa szempontjából a tét, hogy egy konzervatív jobboldali és patrióta kormánya lesz-e az amúgy nagyon befolyásos Olaszországnak Európában vagy pedig marad-e a migráció és háborúpárti, gazdasági nehézségekkel küzdő baloldali szövetség (…) Olaszországban is nagyon fontos helyen szerepel az orosz-ukrán háború. Természetesen a biztonságpolitikai, gazdaságpolitikai kérdések teljes mértékben azonosul a NATO-kötelezettségekkel és vállalásokkal. Matteo Salvini azonban többször hangoztatta, hogy az Oroszország elleni szankciók főleg Európának károsak, ezért azokat újra kell gondolni (…) A magyar kormány álláspontjához hasonlóan úgy gondolják ők is, hogy a migrációt kiváltó problémákat helyben kell orvosolni." – írta közvetlenül a választások előtt Kiss Rajmund, a MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Diplomáciai Műhely vezetője.

"A »haladók« csúcsjelöltje az a minősíthetetlen idióta volt, aki tavaly az oltatlanok választójogának elvételéről fantáziált. A Giuseppe Conte vezette Öt Csillag rácáfolt a jövendölésekre: nem omlott össze, derekasan helytállt. Talán most olyan ciklus következik Itáliában, amit kivételesen nem a »pénzpiacok«, hanem a választók bizalmát élvező miniszterelnökkel fejeznek be." -  Elemzett a facebookon Schiffer András.

"Nehéz időkben megbízható társak kellenek, közös világnézettel és hasonló válaszokkal Európa kihívásaival szemben. Ezért rendkívül fontos, hogy az EU egyik alapító tagállamában olyan patrióta pártok alakíthatnak előreláthatóan kormányt az exit poll adatok alapján, akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra." – értékelte az exit-pollokat Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója.

Rosonczy-Kovács Mihály a Nézőpont Intézet Közép-Európa Központjának vezetője hosszú elemzést közölt a választás napján:

"egyes értelmezések szerint Mario Draghi szinte kiprovokálta saját kormánya bukását, de legalábbis hagyta, hogy eszkalálódjék a Conte által elindított válság. Pontosan látta, hogy mennyire nehéz ősz és tél elé néz az ország."

"A kulcsfontosságú geopolitikai kérdésekben Rómának elég kicsi a mozgástere a Washington által kijelölt fő irányokhoz képest. Leginkább Salvini volt az, aki feszegette a szankciók hatásosságának kérdését, Meloni a kampányban kiállt a szükségességük mellett. Függetlenül attól, hogy mi lesz a következő hónapok olasz álláspontja, jobboldali győzelem esetén arra legalábbis lehet számítani, hogy egyenlő félként hallgatják meg és nem igyekeznek reflexből lesöpörni a magyar véleményt."

"akkor is, ha a magyar és az olasz érdekek nem mindenhol esnek egybe, őszinte és nyitott párbeszédre számíthatunk a két ország között. Számos kérdésben pedig jól fog tudni együttműködni a két kormány, például az EU-s bürokráciának a Szerződésekre fittyet hányó túlterjeszkedésének megállításával szemben való fellépésben."

"Ha nyer és stabilizálni tudja magát a konzervatív szövetség Olaszországban, és esetlegesen a lengyel kormánypárti erők is hatalmon tudnak maradni jövő ősszel, akkor a Budapest, Róma-Milánó, Varsó háromszög az európai szuverenista reneszánsz stabil alapját képezheti, ahonnan folytatható Európa importált ideológiák alól való felszabadítása."

"Olaszország összekötőként csatornázhatja a nyugati tagállamok felé a valódi európai értékekre, keresztény kultúrára, klasszikus családra, munkalapú társdalomra épülő közép-európai modellt."

A Kontra szintén tendenciát látott az olasz választás várható kimenetelében: "A svéd választás, a lengyel fordulat és a várható olasz kormányváltás azt jelzi, hogy a jobboldal áttörés előtt áll Európában, Magyarország külpolitikai mozgástere pedig növekedni fog. Egyre inkább úgy tűnik, hogy megint az fog történni, amiről korábban a magyar kormányfő beszélt."

"Nálunk Orbán környezetében joggal remélhetik, hogy az olasz jobboldal győzelme valamennyire növelni fogja a február 24. óta még inkább elszigetelt magyar kormány külpolitikai mozgásterét. Meloniék a családpolitikában, a migrációval kapcsolatban és a szuverenista alapállásukban is közel állnak a magyar állásponthoz, és ami a szankciós politikát illeti, Salvini abban is szívesen hangoztatja az Orbánéhoz hasonló különvéleményét, mégha idáig a pártja mindig meg is szavazta az elfogadott uniós szankciókat." - írta a  G7.

"Meloni győzelmével a Fidesz által támogatott számos szélsőjobbos nyugat-európai politikus egyike futhat be, ráadásul egy fajsúlyos államban. Ez tovább csökkenti a magyar kormány uniós megbüntetésének esélyét, növeli az unió mélyítését ellenzők, valamint a konzervatív társadalmi nézetekben és bevándorlásellenes rigmusokban utazó politikai erők európai befolyását. Egyes spekulációk szerint Meloni hatalomra jutása véget vethet ennek a békés időszaknak, és a tagállamok képviselőiből álló szervben, a Tanácsban akár egy olasz–lengyel–magyar euroszkeptikus dacszövetség is létrejöhet. Más brüsszeli elemzők ugyanakkor a három ország jobbos vezetőinek konkrét szakpolitikai nézetkülönbségei miatt ebben kevésbé hisznek." - szól a Telex gyorselemzése.

Sajtóösszeállítás – KG, UJÁ

Borítókép: PAP/EPA Ettore Ferrari