Back to top
redakcja2 küldte be 20.09.2022 időpontban
Heti lapszemle a Visztula partjáról
Przegląd prasy

Nehéz berlini-varsói kapcsolatok

 

Az Rzeczpospolitában Anna Lührmann úgy érvel, hogy "a kormány Berlin elleni támadásainak homlokzata mögött folytatódik a kétoldalú együttműködés". – Németország Lengyelország legnagyobb kereskedelmi partnere. Nagyon intenzívek  az  ifjúsági csereprogramok, az egyetemek közötti együttműködés. Most együtt nézünk szembe az Odera szennyezésének problémájával. Közösen létrehoztunk egy bizottságot, amely jó úton halad afelé, hogy tisztázza, mi is történt itt valójában. De mindenekelőtt rendkívül mély együttműködés van civil társadalmaink között" – hangsúlyozza a német uniós miniszter.  Az interjúban az újságíró azt is megkérdezi Lührmanntól, hogy a Lengyelországban kormányzó Jog és Igazságosság párt egyes politikusainak félelmeivel összhangban Berlin "Negyedik Birodalommá akarja-e változtatni az Uniót". – Az igazság pontosan az ellenkezője. Számunkra az Unió egy olyan békeprojekt, amely segít garantálni a szabadságot és a demokráciát az európai kontinensen. Ezért támogattuk mély meggyőződésből és teljes elkötelezettséggel az Unió 2004-es bővítését – állítja válaszában a miniszter. – Emlékszem, ahogy május 1-jén, Európa örömteli napján a Slubicét és Frankfurtot az Odera felett összekötő hídon álltam. Úgy éreztem, hogy egyesítünk valamit, aminek mindig is egyesülnie kellett volna – mondja Lührmann. Szintén a Varsó-Berlin kapcsolatokról ír a Dziennik Gazeta Prawna, elemezve az új németországi lengyel nagykövet kinevezését. "Az új nagykövetnek (...)  fel kell keltenie a német közvélemény érdeklődését a jóvátétel témája iránt. Dariusz Pawłoś hivatalosan legkésőbb 2022-23 fordulóján  érkezik az Oderán túlra." – olvassuk. "Jelölése nem vált ki nagy vitát Németországban, Lengyelországban pedig a nyugati szomszéddal való kapcsolatok egyik legjobb szakértőjének tartják" – írja a DGP, majd arról számol be, hogy Pavloś munkájának megkezdése az Ukrajnának nyújtott támogatásról és Oroszországnak az Európai Unión belüli válaszlépéseiről szóló tárgyalások nehéz időszakában történik. Ugyanakkor, ahogyan a leendő nagykövet a Szejm külügyi bizottsága előtti meghallgatáson biztosította, a háborús jóvátétel kérdése olyan téma, amelyet a német féllel folytatott párbeszéd során fel kíván vetni. A "DGP" információi szerint Pavlosnak nem az erről szóló tárgyalások vezetése a feladata, hanem a német közvélemény és vezetés érdeklődésének felkeltése a téma iránt.

 

Németország fizet Lengyelországnak?

 

Konrad Wnęk professzor, a Jagelló Egyetem történésze, a háborús veszteségekről szóló jelentés (https://kurier.plus/node/3718) társszerzője a Sieci című hetilapban arról is beszél, hogy Lengyelország hogyan viszonyul a második világháborúban okozott károk megtérítésének kérdéséhez. Amint a szakértő hangsúlyozza, az idén szeptember 1-jén közzétett jelentés ebben a kérdésben tényeken alapult, és jó kiindulópont a beszélgetéshez. – Ha valaki ellop valamit valakitől Németországban, majd Lengyelországba menekül vele, és ezt a tulajdont itt használja fel, a nemzetközi jog megköveteli tőlünk, hogy felelősségre vonjuk a tolvajt, és visszaadjuk az ellopott dolgokat a tulajdonosnak. Lengyelországot pedig a németek előre megfontoltan és módszeresen kifosztották" – hangsúlyozza Wnęk professzor. Miért ne kellene teljesíteni az akkori kötelezettségeiket is, és miért ne adhatnák vissza a készpénzt? Vagy egyszerűen miért ne  fizetnének azért, amit itt tönkretettek? – teszi hozzá a történész. A háborús károkról szóló jelentés társszerzője ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a legnagyobb probléma a vitában a németek által a lengyeleknek okozott károk mértékével kapcsolatos tudatlanság. – Hosszú történelmi tanulmányaim során, beleértve a szakoktatást is, sok olyan dologról, amiről a jelentésben írunk, nem tanultam. A második világháborút Lengyelországban a politikai történelem, nem pedig a gazdaságtörténet prizmáján keresztül szemléljük. Sok év telt el, és még mindig nincs egyetlen tankönyv sem Lengyelország 1939-1945 közötti gazdaságtörténetéről. Egy ilyen könyv még csak most készül" – teszi hozzá Wnęk professzor.

 

 

Scholz kancellár tűz alatt

 

Az újságok arról is írnak, hogy a német hatóságokra nyomás nehezedik, hogy további fegyverszállítmányokat adjanak át Ukrajnának. "Már nem csak az ellenzék és a koalíciós partnerek, hanem az amerikai nagykövetség és az Európai Bizottság vezetője is Scholz hozzájárulását követeli ahhoz, hogy tankokat küldjön Ukrajnába". – írja a DGP. "Németország felgyorsítja az ukrán hadsereg ellátását (...), ami nem jelenti azt, hogy Berlin máris a képességeinek megfelelő segítséget nyújt. Ráadásul amit tesz, azt egyértelmű nyomás alatt teszi" – írja az Rzeczpospolita Kijev igényeiről. "Ez az igazság lassan áttör Berlinben. Nem tesz eleget a leopárdok szállítására vonatkozó ukrán felhívásoknak. És mindezt éppen akkor, amikor esély van arra, hogy megszilárdítsák az ukrán hadsereg sikereit a Donbasszban" – olvashatjuk.  

 

A Kijev támogatására vonatkozó döntések különösen fontosak a folyamatban lévő ukrán ellenoffenzíva összefüggésében. „Az oroszok még nem veszítettek, de visszavonulóban vannak. Putyin szeretne lenni az új Sztálin, a "fasizmus " és a "rohadó Nyugat legyőzője", de Harkiv veresége után közelebb áll II. Miklóshoz. Mit tehet és mit szándékozik tenni a Kreml uralkodója, hogy elkerülje az utolsó cár sorsát  – írja Maciej Pieczyński a Do Rzeczy hetilapban, elemezve a Kreml lehetőségeit, beleértve az egyetemes mozgósítást vagy a konfliktus befagyasztását. Mint Pieczyński hangsúlyozza, a legbiztosabb forgatókönyvnek az tűnik, hogy Putyin mindent megtesz a hatalom megtartása érdekében. „Eszkalálva egy kicsit a helyzetet a fronton, így feszítve meg az izmokat. Kissé fokozva a néma mozgósítást abban a reményben, hogy végre  vissza tudja szorítani az ukránokat,  legalább egy népszavazást  tud tartani, és be tudja fogni a kritikusok száját. És egy kicsit elfojtva a lázadás belső jeleit. Amíg nem vezeti be az egyetemes mozgósítást, addig nem lesz lázadás. És amíg nem nyúl a nukleáris bőröndhöz, a potenciális összeesküvők nem kockáztatnak puccsot. Mert  mi van azután?" – hangsúlyozza az újságíró.

 

 

„Lukasenko Lengyelországot támadja"

 

Michał Potocki a Dziennik Gazeta Prawna című lapban megjelent írása szintén felhívja a figyelmet a fehéroroszországi lengyelellenes kampányra. "A minszki hatóságok ünnepségeket szerveztek a nemzeti egység napja alkalmából, amelyet a Lengyelország elleni szovjet agresszió emlékére vezettek be, és amelyet a hivatalos történetírás Fehéroroszország újraegyesítéseként említ. Aljakszandr Lukasenka arra használta fel az ünnepségeket, hogy folytassa lengyelellenes kampányát" – írja az újságíró. Mint a DGP emlékeztet, június óta legalább 15 helyen pusztítottak el sírokat és emléktáblákat. Az utolsó ilyen akciót augusztus 25-én hajtották végre Surkontyban. A fehérorosz hatóságok ráadásul a lengyel kisebbség aktivistáit is sújtják, és korlátozzák a lengyel iskolákban való tanulás lehetőségét. "Bezárták az utolsó két lengyel állami iskolát és orosz tannyelvűvé alakították át ettől a tanévtől kezdve. A hatóságok emellett azt tervezik, hogy korlátozni fogják a Lengyel Kártya birtokosai jogait is." – jelenti a napilap.