Az országkép alakításáról, a médiák jövőjéről, piacról és a médiumok együttműködéséről beszélgetett az első nap egyik legizgalmasabb találkozóján a nemzetközi szakértői gárda – Grzegorz Górny moderálásában.

A moderátor szerint a médiumok rendszere az emberi idegrendszerhez hasonlítható - a gond azonban az, hogy esetünkben a központi idegrendszer vezérlőrendszere, az agy gyakran a testen kívül található – vagyis, a közép-európai médiumokat gyakran egy másik érdekrendszerrel rendelkező központ irányítja.  Ez a helyzet okozza, hogy egymás között is a nyugati médiumokon keresztül tájékozódtunk.

Marek Kuchciński egyetértett a hasonlattal, példaként hozta fel az esetet, amikor például Orbán Viktor erősebb kijelentéssel él az ukrajnai háborúval kapcsolatban, a külső érdekekből torzított hírekre kell már reagálnia Lengyelország vezetőinek. Ugyanakkor kiemelte, épp az a kihívás számunkra, hogy a régió országai számára, hogy ezt a problémát a lehető leghamarabb megoldjuk, azaz Brüsszel, vagy éppen Moszkva kikerülésével szerezzük be a hiteles ismereteket egymásról. A Via Carpatia példája ugyanakkor megmutatja, nem lehetetlen vállalkozás ez.

Heincz Barnabás elmondta, a visegrádi régióból érkező híreket közvetitő médiumok hálózata működik ugyan, de nem elégségesen. Ezek a műhelyek kicsik, és nem jutnak el a megfelelő közönséghez. A hálózatokat építeni kell, együttműködési megállapodásokat kell kötni ahhoz, hogy ezek az információk mindenkihez eljuthassanak. Hozzátette ugyanakkor, hogy közös hátrányunk, hogy elhanyagoltuk a nyugati mainstream médiát: az EP-ben dolgozók a nyugati mainstream médiából dolgoznak, ezért egyoldalú narrációt kapnak országainkkal kapcsolatban. Éppen ezért szükség volna tehetséges, képzett riporterek nyugati médiákba való becsatornázására is.

Goran Adrijanic horvát újságíró egyetértett Grzegorz Górny felvetésével. Elmondta például, az eurozónához történő csatlakozást nem előzte meg társadalmi vita a hazájában – a közvélemény leginkább a nyugati mainstreamből tájékozódik. Méltatta a lengyelországi médiapluralizmust is, amely mintaként szolgálhat a régió számára. Alátámasztotta, hogy a nyugati „szűrők” ugyanígy működnek Horvátországban is, a helyi közvélemény szintén szűrten kapja meg az információkat.

Paweł Lisicki a balliberális túlsúly eredetére kereste a választ. Szerinte a II. világháború után több európai ország az amerikai médiaműködtetési modellt vette át, amelynek következménye a mai helyzet. Óvott attól, hogy a régiót  egységként kezeljük, hiszen Lengyelországban minden látszat ellenére egészen különleges egyensúly van. Kijelentette ugyanakkor, hogy feltétlenül szükséges volna, hogy a helyi médiumok nyissanak angol nyelvű csatornákat is, illetve fontos, hogy mindegyik jobboldali kormány a hatalomra kerüléskor ne féljen határozottan megnyilvánulnit a médiával kapcsolatos elképzeléseiről.

Andrzej Zybertowicz a külső agy metaforájával kapcsolatban két erőközpontot emlitett, egy brüsszelit, amely mögött Berlin áll, illetve a másikat, amely a Szilíciumvölgyben, a Big Tech által uralt világban (Facebook és még inkább a TikTok) található. A mediokráciából memokráciává váló világban feltétlenül szükséges ebben a környezetben is ehhez igazodó csatornákat létrehozni – e két világgal kell szembeszállni. Fordított braindrainre van szükség, enélkül nem fog menni – jelentette ki.

Marek Kuchciński a Kárpátok Európájának pesrpektívájából igyekezett megvilágítani a problémakört. Példát hozott arra, mekkora energiát és összegeket emészt fel az ezen kihívásokra adott válasz.

Heincz Barnabás a magyar soft power- eszközökkel kapcsolatban elmondta: jelenleg a legerősebb soft power intézmény a Mathias Corvinus Kollégium, amely tízezres tömegben képez diákokat, és hív meg professzorokat a világ minden tájáról. A soft power legerősebb eszköze, ha nem alakítunk át mindent politikává, ha egy konkrét életstílust is vagyunk képesek közvetíteni. A svéd hygge példájára válaszolva ideje volna megteremteni a közép-európai hyggét. Egy skandináv tini nem fog a Balkánnal foglalkozni, legfeljebb a balkáni konyhával. Minden olyan, ami nem politika, de egy Starbucks kávé mellett elfogadható, jelentős erőt jelenthet számunkra - szögezte le.

A soft power elemek között a másik legfontosabb elem a vallás – Górny felvetésére Goran Adrijanic a lelki közösség fontosságáról beszélt.

Magyarország be tudta vezetni az illiberális demokrácia fogalmát a nemzetközi diskurzusba, aktivan cselekedve, Lengyelország viszont rendre kullog az események után, reakciós álláspontot  vesz fel – vetette fel Górny. Lisicki válaszában kivételként a Felczak Intézetet emelte ki, mint voltaképpen az egyetlen intézetet, amely sikerrel próbálja elmondani külföldön elmondani, mit is akar Lengyelország a világban. Melyik intézmény vette például napirendjére az antiszemita Lengyelország-sztereotípia elleni küzdelmet? Miért hiányzanak erről az intézmények? Úgy tűnik, nincs meg hozzá a valódi akarat – jelentette ki. Hogy mit ajánlhatunk mi a nagyvilágnak? Számtalan ilyen ügy lenne, például hogy hogyan tudunk szembeszállni a politikai korrektség divatjával - mégis sokszor hiányzik hozzá az akarat. 

Zybertowicz erre válaszolva felhívta a figyelmet, hogy például az Ukrajnának nyújtott szolidaritás terén Lengyelország ért el sikereket, amit a tengerentúlon is észrevettek.

A beszélgetés végén futott be Mátyás Zrno is, aki az utolsó megszólalásban a konzervatív média csehországi helyzetéről beszélt. Elmesélte, mennyire specifikus a cseh konzervatív tábor helyzete. Ecsetelte, milyen technikákkal kell harcolniuk az elérésért egy alapvetően szekuláris, liberális világban.