Meg fogjuk nyerni a következő választásokat, és továbbra is jó irányba fogjuk terelni a lengyel ügyeket. Hogy soha többé senki ne fékezze a lengyeleket" – bizonygatja Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő a Sieci című hetilapban. Mit találunk még a hétfői újságokban?

Morawiecki és Krasnodębski Lengyelország helyzetéről

A Siecinek adott interjúban a miniszterelnök kifejti, hogy az Ukrajna elleni orosz  agresszió következtében "a világ alapjaiban remeg", és a Kreml arra törekszik, hogy ezek a feszültségek megbuktassák a lengyel kormányt. – Részben ezek természetes feszültségek egy ilyen nehéz háborús helyzetben és egy világjárvány után, de nagy részben a Kreml játékának eredményei is, amely minden lehetséges eszközt felhasznál arra, hogy nyugtalanságot szítson, hogy országainkat és demokráciáinkat káoszba taszítsa [...]. Putyin a lengyelbarát tábor vereségét akarja – nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy ez a tábor újabb kormányzati ciklusra kerüljön. Ez ma a lengyel államérdek – magyarázza Morawiecki. A politikus arról is biztosít, hogy Varsó határozottan a hadsereg megerősítésére törekszik, hogy "senkinek eszébe se jusson megtámadni Lengyelországot". A kormányfő kitér a Lengyelország - EU vitára is, amelyben az uniós intézmények arra akarják kényszeríteni Varsót, hogy engedelmeskedjen Brüsszelnek. – Előbb-utóbb úgyis megkapjuk az összes pénzt [a Nemzeti Helyreállítási Tervtől-ből – a szerk. megjegyzése]. Most egy folyamatban vagyunk. Különböző hangokat hallunk, az EU–ban vannak békepártiak és háború pártiak, vannak keményvonalasok és komoly politikusok is. Hamarosan javaslatokat nyújtunk be az Európai Bizottságnak a pénzeszközök folyósítására" – hangsúlyozza a kormányfő.

Szintén a Sieci oldalain Zbigniew Krasnodębski, a Jog és Igazságosság párt európai parlamenti képviselője az Európai Unióval való feszült viszonyról beszél. Mint a politikus rámutat, az ukrajnai háborút, akárcsak a COVID–19 járványt, "arra fogják felhasználni, hogy még jobban központosítsák az Uniót, és megfosszák az olyan országokat, mint Lengyelország, a döntések befolyásolásának lehetőségétől". – Olaf Scholz német kancellár a prágai Károly Egyetemen tartott beszédében világossá tette, hogy ez hogyan fog kinézni: Az Unió bele fog egyezni a bővítésbe, de a mélyebb integráció árán. Ez viszont Franciaország és Németország pozíciójának megerősödését, az egyetértés elvétől való eltérést, és végső soron Lengyelország jelentőségének ugrásszerű csökkenését jelenti" – mutat rá Krasnodębski professzor, hangsúlyozva az uniós szerződések védelmének szükségességét. – Féken kell tartani az idegeket. Tárgyalni kell. A rendelkezésünkre álló eszközökkel, beleértve a vétót is. És Max Weber mottója szerint cselekedni, miszerint a politika a kemény deszkák fúrása. A fúrók törékenyek, a deszkák vastagok, de a végén ott van az eredmény. Mindezt egy feltétellel: nem szabad félni" – zárja a képviselő, amikor arról kérdezik, milyen irányt kellene követnie a lengyel diplomáciának.

Jóvátétel Németországtól

A háborús jóvátételek témája az újságok címlapjain szerepel. – Döntés született a háborús jóvátétel és kártérítés igényléséről azért, amit Németország 1939 és 1945 között Lengyelországgal tett – jelentette be Jaroslaw Kaczyński, a Jog és Igazságosság vezetője a második világháború kitörésének 83. évfordulóján. A Németországtól elvárt kártérítés összege 6 billió 200 milliárd zloty. "A nagy visszhangot kiváltó jelentés ellenére Lengyelország még mindig nem kérte hivatalosan Németországtól a jóvátételt. Berlin számára a téma lezárult. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a jóvátétel valamilyen formája lehetséges." – írja a "Dziennik Gazeta Prawna", megjegyezve, hogy Varsó eddig nem tett hivatalos lépéseket. "A kormány tagjai nem hivatalosan azzal érvelnek, hogy a közzététel nem a végső lépés, hanem csak a kezdete a további lépéseknek és tárgyalásoknak Berlinnel, ezért további diplomáciai lépéseket készítenek elő. Nem világos azonban, hogy ezek a berlini nagykövet diplomáciai jegyzékének továbbítására korlátozódnak–e, vagy sokkal magasabb szintek, köztük miniszterek és a miniszterelnök is részt vesznek majd a munkában" – olvashatjuk. A Rzeczpospolita című napilap szkeptikusan nyilatkozik a kormány intézkedéseiről, címlapján ezt írja: "Berlin humanitárius segítséget nyújthatna a második világháború még élő lengyel áldozatainak, vagy részt vehetne a Szász palota újjáépítésében. A jóvátételekkel kapcsolatos vita ezt elhalasztja". Mert ahogy berlini kormányzati források a Rzeczpospolitának adott interjúban kifejtik: "Ez egy kontraproduktív kezdeményezés. A lengyel hatóságok oda ütnek, ahol nincs ajtó, csak fal. Mert az ajtó máshol van". A lap beszélgetőpartnere szerint Varsó ilyen konkrét követeléseinek előterjesztése miatt Berlin beleegyezését azonban "a lengyel hatóságok nyomására tett engedménynek" fogják tekinteni. "És ez az engedmény messze nem elégséges. A lengyel kezdeményezés tehát a német álláspont megmerevedéséhez vezet". – olvassuk. "Jelentés a Lengyelország által a második világháború alatt a német agresszió és megszállás következtében elszenvedett háborús veszteségekről" című könyv a német gyűlölet és a hitleri halálgyár működésének  letaglózó tanulmánya. A halál nemcsak fizikailag sújtotta a lengyel nemzetet, de a lengyel államot, annak infrastruktúráját, értékeit, anyagi örökségét is" – írja Wojciech Biedroń a Sieci című hetilapban, hangsúlyozva, hogy a jelentés megállapításait "nem lehet kitörölni", "akárcsak a német bűnösséget".

Oroszország nyomás alatt

Az újságírók Moszkva helyzetét is elemzik, amely a nyugati országok következetes fellépésével küzd. "A leggazdagabb demokratikus országok G7–csoportja pénteken politikai megállapodást kötött az orosz kőolaj és kőolajtermékek árplafonjáról. Mint a DGP tárgyalópartnerei rámutattak, ez a mechanizmus az ukrajnai háború kezdete óta a legfájdalmasabb gazdasági csapás lehet az agresszorra." – olvasható a Dziennik Gazeta Prawna c. lapban. "A felső határértéknek való alávetés a feltétele annak, hogy a G7–országok vállalatai hozzáférjenek az olajszállítást lehetővé tevő szolgáltatásokhoz. Ez különösen a tengeri szállítmányok biztosítása szempontjából lesz fontos – e piac több mint 90 százalékát a "hetek" országai ellenőrzik. Ha – ahogy a projekt támogatói remélik – a piac többsége, beleértve az Európán kívüli piacokat is, követi a G7–ek iránymutatásait, akkor Oroszországnak vagy csökkentenie kell az árait, vagy el kell fogadnia, hogy hosszú évekre csökkenti a termelési kapacitását" – magyarázza Marceli Sommer.

Piotr Włoczyk a Do Rzeczy című hetilapban arról ír, hogy bár Moszkva meggyőzi a világot, hogy ragyogóan megbirkózik a szankciókkal, a valóságban azonban az "importhelyettesítés" nagyszerű programja hatástalannak bizonyul, a gazdaság egyre több ágazata haldoklik, és a mérnököknek a nyolcvanas évekbeli megoldásokhoz kell folyamodniuk. "Bár a szankciók valóban nem sújtották Oroszországot olyan gyorsan, mint ahogy azt sok szakértő kezdetben megjósolta, az orosz gazdaság összeomlása egyre nyilvánvalóbbá válik. A szankciók hatékonyságáról júliusban közzétett jelentésben a Yale Egyetem szakértői úgy becsülték, hogy "az orosz termelés meredeken lelassult, és nincs kilátás arra, hogy az üzleti veszteségeket pótolni lehessen". – így szól. Az újságíró arra is rámutat, hogy a Yale szakértői szerint, ha a Nyugat nem enged és fenntartja a szankciókat, Oroszországnak "nincs esélye arra, hogy visszaforduljon a gazdasági összeomlásból".