Ukrán vendégek Lengyelországban

A határőrség adatai szerint február 24. óta már több mint 3,7 millió menekült érkezett Ukrajnából Lengyelországba, akiknek csak kis része tért vissza hazájába. "Az elmúlt három hónapban a legnagyobb lengyel városok akár kétmillió menekültet is befogadtak Ukrajnából, ami soha nem látott kihívások elé állította őket"  – írja Jakub Wozinski a Do Rzeczy című lapban, a szövegben felsorolva az önkormányzatok előtt álló problémákat. "Mint a felmérésekből kiderül, a jelenleg lengyel városokban tartózkodó menekültek nagy része azt állítja, hogy néhány hónap múlva vissza kíván térni hazájába. Egy ilyen forgatókönyv lenne a legelőnyösebb  a nagyvárosok számára, de sajnálatos módon egyáltalán nem ez a legvalószínűbb. Sajnos nagyon is lehetséges, hogy az Ukrajnából érkező menekültek befogadása komoly tehernek bizonyulhat a növekvő recesszió időszakában"   – írja a továbbiakban az újságíró. Szintén a Do Rzeczy oldalain emlékeztet Wojciech Golonka a menekültek lengyelországi befogadásának hatalmas költségeire (a PEKAO elemzései szerint ez évente mintegy 24 milliárd zloty). "A kritikusok által használt erkölcsi zsarolással ellentétben a menekültválság által generált gazdasági és szociális problémákról való beszélgetés éppen azért indokolt, mert Lengyelország átment a rászoruló szomszédainknak nyújtott hirtelen, tömeges segítségnyújtás próbáján, és egyetlen épeszű ember nem sugallhatja, hogy a gyermekes ukrán anyákat a lengyel társadalom részéről sérelem érheti"  – hangsúlyozza Golonka.                    "A problémák valósak és érzékelhetőek, legalábbis ott, ahol napi kapcsolatban vannak a menekültkérdéssel: a már említett hatalmas költségek, valamint például a hálátlan és követelőző hozzáállás (...). Ehhez jön még az egyes iskolák esetleges túlterhelése vagy a sok, a mi nyelvünket nem beszélő diák beáramlása okozta zavarok, sőt a társadalmi türelem prózai, de hosszú távon szintén nyomasztó eleme  – a helyenként mindenütt jelenlévő idegen nyelv, amelynek következtében az emberek joggal teszik fel a kérdést, hogy vajon még mindig a saját hazájukban élnek-e"   – teszi hozzá az újságíró  "A vendégszeretet határai" című írásban: És bár  – ahogyan azt a Sieci oldalain is hangsúlyozza  Konrad Kołodziejski, a lengyelek megértik, hogy segíteni kell az ukránoknak, Varsónak szüksége van az uniós struktúrák támogatására. "Az a segítség, amelyet Lengyelország az orosz agresszió kezdete óta nyújt Ukrajnának, nemcsak a mi nemességünk vagy együttérzésünk eredménye. Ez a saját alapvető érdekeink védelméből is fakad. Ezért a magas költségek és bizonyos kockázatok ellenére támogatnunk kell Ukrajnát. Az alternatíva ugyanis az orosz fenyegetés további növekedése és egy sokkal szélesebb körű háború kitörése lehet".  – magyarázza Kolodziejski.

Mint a hétfői lapok rámutatnak, e konkrét kiadások kapcsán különös jelentőséggel bír a Varsó és Brüsszel közötti vita, amely abból fakad, hogy az Európai Unió megpróbálja befolyásolni a lengyel igazságszolgáltatásban bekövetkező változásokat. "Lengyelország arra számít, hogy az EU még ebben az évben visszatéríti a nemzeti újjáépítési program keretében elköltött 4,2 milliárd eurót"  – olvasható a Rzeczpospolita című lapban. Június 1-jén, egy nappal Ursula von der Leyen varsói érkezése előtt az Európai Bizottság, június 17-én pedig az EU Tanácsa zöld utat ad a lengyel Országos Újjáépítési Tervnek. A kormány azt reméli, hogy a Tervvel  kapcsolatos patthelyzetnek véget vet, hogy a szejm elfogadja a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi kamarájának felszámolását (a héten a szenátus elé kerül a tervezet  – a szerk.)"  – olvassuk tovább. A szöveg szerzői rámutatnak, hogy Varsó elvárásai nem feltétlenül teljesülnek. "Az Országos Újjáépítési Terv úgy van felépítve, hogy pénzt csak akkor lehet kifizetni, ha az úgynevezett mérföldkövek és célértékek teljesülnek. Ezek a tagállamok és az EK által megtárgyalt és határidőkben rögzített, nagyon konkrét feltételek. Lengyelország esetében a legfontosabb elemek közé tartozik az EUB ítéletének részletes végrehajtása. Ez magában foglalja a fegyelmi kamara megszüntetését, a fegyelmi kamara által korábban szankcionált bírák visszahelyezését, az egyes bírák előzetes döntéshozatali kérdés feltevéséhez való jogának egyértelmű hangsúlyozását, valamint az ítéletekért való fegyelmi felelősségre vonás mellőzését"  – sorolja az Rzeczpospolita.

Az Oroszország elleni uniós szankciók

Varsó számára az Európai Unió fellépésének nagy jelentősége van a Moszkvával szemben bevezetett szankciók tekintetében is. A Dziennik Gazeta Prawna jelentése szerint ugyanis "az    EU-ba irányuló orosz kőolajimport teljes embargója továbbra is irreálisnak tűnik", és az EU vezetői most megpróbálják legalább a szállítások kétharmadát fedezni. "Közel egy hónap telt el azóta, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője bemutatta hatodik szankciócsomagját, amely elsősorban az EU-ba irányuló orosz olajimport teljes tilalmát tartalmazza. Bár a javaslat természetes folytatásának és következményének tűnt az orosz energiaforrásoktól való függetlenség bejelentésének, kezdettől fogva biztos volt, hogy néhány ország nem fogadja el Brüsszel eredeti javaslatát, és módosításokat fog kérni."  – írja a DGP. Ezt a témát az Európai Tanács hétfőn kezdődő csúcstalálkozóján fogják megvitatni. "Míg az EB vezetője  – az Orbán Viktorral folytatott számos megbeszélés után  – szkeptikusan nyilatkozott a mai és holnapi kompromisszum elérésének lehetőségéről, egyenesen úgy értékelve, hogy a hatodik csomag elfogadása a csúcstalálkozó során lehetetlen, addig Charles Michel, az Európai Tanács vezetője bizakodását fejezte ki, hogy >>a 27-   eknek<< sikerül megegyezésre jutni és kielégítő megoldásokat elfogadni"  – írja Mateusz Roszak. Ugyanakkor, mint a Keleti Tanulmányok Központja elemzésében olvashatjuk, az uniós országok nagylelkűen támogatják Kijevet. A szakértők emlékeztetnek arra, hogy május 17-én az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy javaslatot készít egy új, 2022-es makroszintű pénzügyi támogatási programra Ukrajna számára.  – A költségvetését 9 milliárd euróval kell feltölteni. Korábban az EU 4,1 milliárd eurót különített el a megszállt ország költségvetésének támogatására és a neki nyújtott humanitárius segélyre  – teszik hozzá a Központ elemzői.