„Az elmúlt hetekben kiéleződött a vita az Európai Unió intézményei és Lengyelország között. A vita több éve húzódik, és a lengyel igazságügyi reformra, a lengyel városok és önkormányzatok néhány, a hagyományos család támogatására tett intézkedésére, vagy a lengyel alkotmánybíróság azon döntésére vonatkozik, amely az eugenikus abortuszok betiltásával növeli a meg nem született emberek életének védelmét. - olvashatjuk szlovák közéleti személyiségek Lengyelország védelmében írott levelében.

 

Az uniós intézmények pénzügyi szankciókat vezettek be Lengyelországgal szemben, és újabbakat készítenek elő. Mindezt a jogállamiság védelmének és az EU alapját képező értékek védelmének jelszavai alatt teszik.

Lengyelország védelmében leszögezzük, hogy ez egy olyan ország, amely évtizedek óta ellenséges médiakampánnyal küzd, politikai életéről olyan képet alkotva, ahol a demokráciát állítólag egy tekintélyelvű rezsim fenyegeti.

Ez a kép hamis. Nem kell mindenben egyet értenünk a lengyel kormányok politikájával, de azt látjuk, hogy Lengyelország demokratikus, szabad ország, a szabad választásokon gördülékeny kormányrotációval.

Kevés nemzet járult hozzá ahhoz, hogy a kommunizmus bukása után ma egységes Európában élhessünk, annyira, mint a lengyelek. Abszurd, hogy Lengyelországot a szabadságharcos hagyományával egy problémás ország szerepkörébe  kényszerítik.

Az EU intézményei hozzájárulnak a konfliktus eszkalálásához. Az Európai Parlament határozatai Lengyelországot támadják és követeléseket emelnek ellene olyan területeken, ahol a döntéshozatal a lengyel és az uniós jog alapján Lengyelország hatáskörébe tartozik. Ezek az állásfoglalások hamis értelmezéseket tartalmaznak arról, hogy mi történik Lengyelországban az élet és a család védelme terén.

Hasonlóképpen, a posztkommunista igazságszolgáltatás minden posztkommunista országban probléma, és nincs bizonyíték arra, hogy a hatóságok e probléma megoldására tett kísérletei az igazságszolgáltatás függetlensége elleni lépést jelentenének. Nem mutattak be bizonyítékot a függetlenség lengyel bíróságok általi elvesztésére. Ebben az esetben is igaz, hogy az igazságszolgáltatás a lengyel hatóságok hatáskörébe tartozik.

(…)

Meggyőződésünk, hogy a Lengyelországra nehezedő sok éves média és politikai nyomás valódi oka az a tény, hogy Lengyelország – ahogyan az történelme során gyakran volt – megvédi polgárainak jogát, hogy saját országukban és Európában élhessenek. nagy múltú történelmi hagyományok és bevált értékek. Ezek a hagyományok és értékek tartósabbak, mint azok a divatos politikai irányzatok, amelyek alig néhány évtizeddel ezelőtt idegenek voltak Lengyelország jelenlegi kritikusaitól. Támogatjuk Lengyelország azon erőfeszítéseit, hogy megvédje polgárai jogait, és kifejezzük szolidaritásunkat Lengyelországgal.

Felszólítjuk az uniós intézményeket, hogy változtassák meg megközelítésüket, ésszerű önmérsékletet tanúsítsanak anélkül, hogy a konfliktus eszkalálódnának, és nem fenyegetnék Lengyelországot további szankciókkal, és tegyenek lépéseket a konfliktus megoldása érdekében. A Lengyelországra nehezedő növekvő nyomás nem vezet megoldáshoz – fogalmaz a november 4-én kiadott közlemény.

 

Aláírók:

Vladimír Palko volt belügyminiszter, újságíró

Božidara Turzonovová, színésznő, egyetemi tanár

František Mikloško, a Szlovák Nemzeti Tanács volt elnöke

Jaroslav Daniška, a Standard napilap főszerkesztője

Ján Čarnogurský volt miniszterelnök

Mártin Homza történész, egyetemi tanár

Rudolf Bauer, Kassa volt polgármestere, a kassai önkormányzat elnöke

Milan Bočkay, művész

Štefan Bučko, színész, egyetemi tanár

Anton Chromík, ügyvéd és családbarát aktivista

Andrássy Oliver, humorista

Peter Horák matematikus, egyetemi tanár

Dušan Škvarna történész, egyetemi tanár

Ján Zambor költő, irodalomtudós, egyetemi tanár

Pavol Hric, a kassai Kommunizmus Áldozatainak Múzeumának alapítója

Juraj Šúst, rovatvezető, a harmadik szektorban dolgozik

Pavol Rankov, író

Marián Kuna filozófus, akadémiai tanár