Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hosszú cikket írt a Magyar Nemzetbe a magyar-lengyel gazdaság összehasonlításáról, amely bővelkedik az érdekes meglátásokban, amelyet érdemes itt is közzétenni.
1990-ben Lengyelország és Magyarország jelentős fejlettségi különbséggel érkezett el a rendszerváltoztatáshoz. A lengyeleknél az egy főre eső fejlettség az EU-átlagához képest 39,6 százalék volt, a becsült magyar adat ugyanebben az időben 56,9 százalék. 1990-ben tehát a magyar gazdaság még mintegy 17 százalékkal közelebb volt az EU-átlagához, mint a lengyel.
2020-ra azonban a lengyelek 36,5 százalékkal közelítettek az EU-átlaghoz, mi viszont csak 17,1 százalékkal, így a lengyel felzárkózás közel kétszeres sebességet ért el hozzánk képest.
2019-re, a Covid–19 betörése előtti évre visszaelőztük a korábban minket megelőző lengyel gazdaságot. 2020-ban ellenben a járvány által kiváltott válságot jobban kezelte Lengyelország. A lengyel 2,7 százalékos visszaesésnél nagyobb, közel ötszázalékos magyar veszteség miatt 2020 végére újból a lengyelek vezettek. 2021 második felére mindkét gazdaság kilábalt a válságból, és elérte a válság előtti GDP-szintjét, de a 2020-ban elért lengyel előny fennmaradt: ma ők vezetnek.
A két ország mérete, népessége és gazdasági ereje nagyságrendi eltéréseket mutat, mégis igen sok hasonlóság található a lengyel és a magyar modell között.
Nézzünk ezek közül néhányat!
Mindkét gazdaság sikeres felzárkózást hajt végre.
A II. világháború óta a világgazdaságban 18 nemzet lépett be a fejlettek csoportjába. Az IMF szerint ez az egy főre eső 17 ezer dolláros – folyó áron számolt – jövedelemszint elérését jelentette. Az utoljára belépő tíz nemzet közül hat kelet-közép-európai: Csehország, Szlovákia, Szlovénia és a három balti ország. Lengyelország és Magyarország lehetnek a következő belépők a fejlettek csoportjába.
Mindkét ország felzárkózása az ipari, ezen belül a feldolgozóipari exportra épült.
A lengyel és a magyar felzárkózás egyaránt magas beruházási rátára, erős technológia importra, folyamatos FDI-beáramlásra épül, amelyekhez hozzájárultak még az EU-támogatások. A sikert mindkét gazdaságban a jól képzett és motivált munkaerő, valamint a külföldi működőtőke-beruházások által beáramló modern technológia, menedzsmenttudás és exportpiac egyesítése táplálja.
Mindkét gazdaság sikeresen alkalmazkodott az elmúlt két évtized globalizációjához.
Kína felemelkedése és bővülő belső piaca új exportlehetőségeket teremtett a világgazdaság számára. Az erre ráépülő német kivitelnek szüksége volt és van térségünk olcsó és képzett munka erejére. A kelet-közép-európai régió belső piacai is folyamatosan bővülnek. Az amerikai tőke beáramlása a teljes régióban felgyorsította a belső modernizációt, különösen a digitális átállást, az egyre összetettebb exportszerkezet kiépítését és a pénzügyi innovációkat.
Mindkét országban magas a foglalkoztatás, alacsony a munkanélküliség és jelentős a külföldi munkavállalás.
A lengyelek több évtizede, mi 2010-től vagyunk képesek arra, hogy az örökölt tervgazdaság helyére munkaerőpiacot építsünk fel. A magyar munkaerőpiac soha nem heverte ki a sokkterápiás piaci átmenet foglalkoztatási veszteségét, de 2010 után már ledolgozta a lengyelekkel szemben kialakult hátrányát.
Az egyezések mellett hasonlóan erősek a két modell különbségei is, végül ezek magyarázzák a lengyel felzárkózás kétszeres sebességét a magyarhoz képest.
Vegyük sorra ezeket is!
A piaci átmenet „transzformációs vesztesége” kisebb a lengyel, nagyobb a magyar gazdaság esetében.
Már rögtön 1990-től megjelent a lengyelek előnye, mert a piaci átmenet vesztesége náluk kisebb volt, mint nálunk. A magyar sokkterápia az 1990–1993 közötti három év alatt történelmi veszteséget okozott, mert 1993 végén a magyar GDP 18,3 százalékkal maradt el az 1989. év végi szinttől. A lengyeleknél két év alatt, 1990–1991-ben 16,7 százalékos volt a GDP csökkenése. A magyar növekedésnél – egészen 1998-ig – lényegesen jobb volt a lengyel teljesítmény, így a két ország közötti induló fejlettségi különbség az új növekedési szakaszban már szűkült. A 2008–2009-es nyugati pénzügyi válságot a lengyelek nagyon jól kezelték, mert a költségvetési hiány elengedésével képesek voltak elkerülni a visszaesést, sőt 2009-ben 2,8 százalékos növekedést értek el. Ezzel szemben mi a kettős, a belső és a külső válság, valamint a hibás válságkezelés hatására 6,6 százalékos visszaesést szenvedtünk el. A lengyelek közel tíz százalékot „vertek ránk” 2009-ben, tehát egyetlen év alatt.
Az EU-csatlakozás körüli éveket a lengyelek lényegesen jobban használták ki, mint mi, magyarok.
1998-tól mi teljesítettünk jobban, de 2004-től már az EU átlagos fejlettségéhez mért lengyel felzárkózás gyorsult, míg a magyar lassult. Ezután jött a 2008–2009-es kudarc. 2010-re Lengyelország behozta hozzánk képest fennálló történelmi lemaradását. 2010-től fej fej mellett halad a két jó barát, hol egyik, hol másik vezet egy fejhosszal, most éppen a lengyelek.
A lengyelek „tudatossági szintje” meghaladja a miénket.
A lengyel emberek, kormányok, gazdasági szereplők mércéje a német fejlettség beérése, míg a magyar jövőkép meglehetősen homályos. A dinamikus és mozgósító lengyel nemzetstratégiából hasonlóan erős gazdasági stratégiák következnek. Nálunk mintha a túlélés és a „legyen mindig egy kicsit jobb” általános életérzése uralkodna. A lengyeleknél a németek legyőzésének történelmi vágya diktál.
A lengyel modell modernizációs előnyben van hozzánk képest.
A lengyelek kétszeres felzárkózási teljesítményének döntő forrása az, hogy a modernizáció legfontosabb eszközeit jobban használják, mint mi. A digitális gazdaság felépítésében a lengyelek lényegesen sikeresebbek. A digitális gazdaság GDP-arányos méretében a világ legjobb húsz országa közé kerültek. Világszínvonalú cégeket építettek fel a fintech és más digitális iparágak területén. Lengyelország például mára a számítógépes játékok egyik világközpontjává vált.
Az elmúlt harminc év mérlege azt mutatja, hogy a lengyelek 1990-től egészen 2010-ig egyértelműen sikeresebbek voltak nálunk, azóta viszont lényegében már együtt haladunk. Amiben jobbak nálunk – stratégiai gondolkodás, modernizációs hullámokon lovaglás, digitális átmenet, négy százalék körüli egyenletes növekedés – ott jó kormányzati programokkal a lengyel előnyök behozhatók. Az is igaz azonban, hogy ezek hiányában gyorsan és jelentősen elhúzhatnak mellettünk.
P. S.
„Bármit is akarsz megtenni, tedd meg most. A holnapok száma véges.” Michel Landon
Az interjú a Magyar Nemzet oldalán